A fesztivál trailere égővörös, szexi szájban világra nyíló szem, ami a 2. Little Europe fesztiválon női sorsokra fókuszál. A szervezők deklarált célja: „Az idei hat filmünk középpontjában olyan nők állnak, akiknek nincs más választásuk, mint minden erejüket latba vetni, hogy ne csak túléljenek, hanem hogy a férfiuralom közepette is méltóságteljes életet élhessenek. (…) Az a belső imperatívusz hajtja és köti össze őket, hogy ne maradjanak a status quo puszta elszenvedői.” Ajánlónk a belsővé vált társadalmi elvárásokkal való szembenézés nehézségeit tárgyaló filmekre fókuszál.
Az öt éven át forgatott szlovén doku, az Isten asszonya (Maja Prettner, 2024) Jana Kerčmar Džuban evangélikus lelkész útja annak felismeréséhez, mit gondol valójában. Fordulópont számára, amikor neveltetése, racionalitása, aktuális érdekei dacára fontolóra veszi, vajon azok a gondolatok, viselkedésmódok, amelyek mentén éli az életét, tényleg a sajátjai-e, vagy jókislányság, feladatteljesítés, jól eljátszott szerep? A lelkészcsaládból származó Jana mind hivatásában, mind családi életében elégedett. Ő és szerettei rengeteget küszködtek a múltban, megérdemlik a boldogságot, vallja. Vérbeli lelkész, értékesnek tartja a szenvedést, azok révén vált azzá a türelmes, megbocsátó és kitartó asszonnyá, akinek tudja magát.
A bölcs, humorral kiegyensúlyozott felület mögül azonban egyre inkább előtörnek a frusztrációk. Szakmailag gúzsba kötve érzi magát: egyházi felettesei sorra reménytelen, apró egyházközösségekbe delegálják, s meggátolják, hogy az egyre fogyatkozó hívők megnyerését szolgáló eszközökhöz nyúljon. Fokozatosan ráébred, hogy a tanult rutin állította a szerepeibe. Legfőbb büszkesége, a lelkiereje egyre nyomasztóbb számára. Fiatalon a család egyik barátja szexuálisan bántalmazta, s ő akkor nagyon gyorsan megbocsátott. Látszatra hamar túljutott a traumán, hiszen rájött, hogy a férfi, aki ártott neki, maga is szenvedő ember volt. Valóban olyan magától értetődő a megbocsátás, a kiegyensúlyozottság és az erő, mint ahogyan azt elvárják a szerepek? Jana Kerčmar Džuban 15 év szolgálat után, 2019. februárja óta nem evangélikus lelkész.
A lengyel Egy nő a tetőnt (Anna Jadowska, 2022) is valós események inspirálták. A hatvanéves szülésznő, Mira (Dorota Pomykala) másokat szolgáló rutinokra épült, szeretetlen életén próbál egy szánalmasan veszélytelen konyhakéssel változtatni. A szokásos haleledel megvásárlása után betér a lakótelepi kis bankfiókba, remegő kézzel előhúzza a kést, és dadogva pénzt „követel”. A tisztviselőnő határozottsága nem meglepő módon megfutamítja. Gyötröttsége, szorongó boldogtalansága sem a tett előtt, sem azt követően nem csak azt a bizonyos lőtéri kutyát, de a férjét és felnőtt fiát sem érdekli, akiket pedig mindig gondosan kiszolgált. Férje, Julek (Bogdan Koca) elutasítja közeledését, s annyit bír mondani a szégyenkező, összeomlott nőnek: „Segítségre van szükséged, asszony.” A fia, Mariusz (Adam Bobik) nem hogy nem keresi, de vissza sem hívja, és éppen akkor költözik Angliába, amikor az anyjának a legnagyobb szüksége lenne rá. Közönyük, megvetésük hatására Mira megérti, nincs mód fakó - szó szerint, hisz semmilyen, bézs, fehér és ruhákba rejtőzött - életéből visszajutnia a nevéhez (Mira = ’csodálatos’).
E szürke kelet-európai dráma, az eltékozolt élet volt az, amit a pornót választó sportoló, a fiatalon elhunyt Andrea Absolonová alapból kizárt. A dokumentumfilmes cseh Natálie Císařovská Az ő teste (2023) című első játékfilmjében a cseh toronyugró-válogatott tagjának történetét az 1996-os cseh bajnokság idejétől eleveníti föl, amit Absolonová megnyert. Az atlantai olimpiára készülve súlyos gerincsérülést szenvedett, s bár csodával határos módon felépült, a sportkarrierjének vége volt. Rövid, megalázónak megélt és anyagilag sem kifizetődő áruházi kasszázás után fotós szerelme, Adam (Cyril Dobry) javaslatára előbb aktmodell lett, majd Lea de Mae művésznéven pornószínészként vált ismét sikeressé a kilencvenes évek végén.
Csaknem 140 címet jegyez tőle az IMdB (összehasonlításul: a jóval tovább aktív, kortárs Michelle Wild kevesebb, mint 90-et). Nemzetközi karrierjének küszöbén glioblasztómát, egy rendkívül agresszív, gyógyíthatatlan agydaganatot diagnosztizáltak nála. 2004-ben, 27 évesen hunyt el. A film maga már-már indifferensen távolságtartó módszerrrel, a címben jelzett testet középpontba állítva idézi föl Andrea életének állomásait. Sportpályafutása idején az edzések, a diéták, a melle leszorítása van fókuszban, pornós idejében pedig a jelmezei, az aktusokat leginkább mutató, legelőnyösebb pózok. A két életmód közti választóvonalat a menstruációja jelzi: Absolonová akkor vált biológiailag is nővé, amikor abbahagyta a versenysportot. A testhasználat egyik érdekessége, hogy Andrea / Lea (Natalia Germani) ugyan számos jelenetben meztelen, ám a pornóforgatások során csupán a céltestrészek csupaszok. Andrea nem igazán érti, miért fordul ellene a húga, Lucie (Denisa Baresová) és az apja (Martin Finger). Anyja (Zuzana Mauréry) felemás kifogásait azonmód visszafordítja: csak azt tette, amire éveken át kondicionálták. Azt mondták, legyen a legjobb, s ő a pornóban tudott a legjobb lenni.
Az osztrák A sellők nem sírnak (Franziska Pflaum, 2022) Annikája (Stefanie Reinsperger) egy szupermarket ábrándozó pénztárosa. Leghőbb vágya, hogy szert tehessen a divatos „mermaiding”, azaz a sellő-úszás alapkellékeire. Igen ám, de a vágyott szett 2458 eurót kóstál. Az élete amúgy kész katasztrófa, mert senkinek nem tud nemet mondani. Lakásába beköltözik a svindler apja (Karl Fischer), a szintet lépést férfiaktól váró kolléganője, Karo (Julia Franz Richter) a randevúi idejére folyton ráhagyja a gyerekeit. A lányt mindeközben nem csak az elbocsátás réme fenyegeti, a tetejébe rá kell jönnie, hogy a pasija leginkább azért ragaszkodik hozzá, mert hajléktalan lett. A drámai alaphelyzetből az elérhetetlenhez való ragaszkodás lendíti ki Annikát – a kínzó realitás és a megváltó álom a játékfilmezéssel úgyszólván egyidős recept. Az előkép komorsága ugyan érződik a filmen – ahogy Hans Christian Andersen írta: „Egy hableánynak nincsenek könnyei, és ezért sokkal többet szenved.” -, Pflaum első nagyjátékfilmje mégis „jóleső betekintést ad egy fiatal nő világába, akivel mindnyájan könnyen azonosulhatunk. Finoman kimunkált himnusz az élethez, ami olyan kellemes, mint a friss tavaszi szellő.”
A Little Europe Filmfesztivál vetítései a 44. Budapesti Tavaszi Fesztivál programsorozatának részét képezik. Az Osztrák Kulturális Fórum, a Cseh Centrum, a Lengyel Intézet, a Román Kulturális Intézet, a Szlovák Intézet és a Szlovén Köztársaság Nagykövetsége közös szervezésében megvalósuló fesztivált a Cseh Centrum koordinálja.
