Élősködők - Lehetetlen forradalom

2020. február 10. - filmvilág

parasite.jpg

Bong Joon-ho fekete humorral teli Arany Pálmás kapitalizmus-bírálata jól mutatja a centenáriumát ünneplő koreai film erényeit. [A film időközben elnyerte a forgatókönyvért, a rendezésért, a legjobb  nemzetközi játékfilmért és a legjobb filmért járó Oscart is - a szerk.]

A koreai filmgyártás 2019-ben ünnepli születésének századik évfordulóját – 1919. október 27-én mutatták be ugyanis az első Koreában készült mozgóképet. Ennek fényében különösen szimbolikus, hogy éppen a századik születésnapra nyerte el az ország filmgyártása történetének első cannes-i Arany Pálmáját az Élősködőkkel. Szebb születésnapi ajándékról talán nem is álmodtak, különösen, ha hozzávesszük, hogy a film nemcsak hangos kritikai sikereket arat, de a koreai jegypénztáraknál átlépte a sikerfilmes álomhatárt több mint 10 millió eladott jeggyel, valamint októberi New York-i és Los Angeles-i premierjét követően is bevételi rekordokat döntött saját („nem angol nyelvű filmek”) kategóriájában.

A Cannes-i fődíj szimbolikus megkoronázása is mindannak, amit az utóbbi két évtizedben a dél-koreai filmgyártás elért. Még nincs két évtizede, hogy először szerepelt koreai film a világ legrangosabbként számontartott versenyében Cannes-ban. 2000-ben a koreai filmtörténet doyenjét, Im Kwon-taek-et érte ez a megtiszteltetés: Csunhjang története című munkája versenyzett a fesztiválon, majd ugyanő 2002-ben rendezői díjat is nyert ugyanitt a Festett lángokkal. Az Élősködőket megelőzően a legmagasabb rangú díjat (a zsűri nagydíját) Cannes-ból Park Chan-wook vihette haza Koreába az Oldboy-ért 2004-ben.

eloskodok1.jpg

Jelképes ez a névsor abból a szempontból is, hogy mi az a sajátosság, amit a koreai film a nemzetközi filmes porondon képvisel – ez pedig a műfajokhoz és a populáris filmhez való viszonyban érhető tetten. Ugyan Im Kwon-taek, amikor 2000-ben először kapott meghívást a cannes-i versenybe, már nagyjából húsz éve művészileg komolyan vehető filmeket is készített, azonban filmkészítői karaktere döntő részben különféle szórakoztatófilmes műfajok sorozatgyártása során formálódott. Park Oldboy című munkája sem volt szokványos Cannes-i díjazott, amit leginkább a zsűrit abban az évben elnöklő Quentin Tarantino populáris zsánerek iránti rajongásának tudtak be a meglepett megfigyelők. Bong Joon-ho sem az a fajta Cannes-i versenyző, kinek filmjeiért csak a finom ízlésű cinephilek rajonganak. Az Élősködők a sajtóhírek szerint a valaha Arany Pálmát nyert alkotások között máris a legnézettebb filmnek tekinthető, és Bong-nak nem ez az első filmje, mely a koreai pénztáraknál elérte a blockbusterek álomhatárát, a 10 millió eladott jegyet: a The Host – A gazdatest 2006-ban szintén megugrotta ezt a szintet és néhány évig a koreai nézettségi örökranglistát is vezette. Bong rendezői karaktere és filmjei testesítik meg talán legjobban (és nemzetközi szinten is legsikeresebben) azt a jellegzetességet, ami különösen érdekessé teszi a koreai filmgyártást: benne a társadalmi érzékenységgel és helyi kulturális jellegzetességel összekapcsolódó művészeti erények, valamint a populáris zsánerekre erőteljesen támaszkodó formai megoldások sajátosan erős és sikeres konstrukciót képesek létrehozni.

Amint az Élősködők bemutatója után a cannes-i fesztiválon adott nyilatkozatában is fogalmazott, Bong zsánerfilmes rendezőnek tekinti magát. Műfaji filmeket készít, csak nem nagyon szereti követni a műfajok teremtette konvencionális kódokat. A társadalmi üzenetet sokszor éppen a rögzült formák megtörésén, a roncsolt kódok használatán keresztül tudja megjeleníteni. Ennek megfelelően a műfajok keverése, ami szintén állandó visszatérő jegy filmjeiben, nem valamiféle elhatározás eredménye, hanem járulékos következménye a megtört konvenciók alkalmazásának.

eloskodok.jpg

Ugyanakkor egyértelmű, hogy Bong Joon-ho munkáinak visszatérő vonása, hogy társadalmi és politikai értelemben tudatos és kritikus filmeket készít: A halál jele című krimijében koreai katonai diktatúra utolsó éveinek igazságszolgáltatásáról fest kritikus képet, az Anya és A gazdatest is bővelkedik a hivatalos szervek felkészületlenségének és tehetetlenségének pellengérre állításában, ahogy az Okjában a kapitalista képmutatás kapja meg a magáét. Az Élősködők vezérmotívuma is egy nagyon aktuális kérdés: a Koreában is egyre nagyobb gondot jelentő, egyre drasztikusabb szintet elérő gazdasági polarizálódás a szegényebb és gazdagabb rétegek között. Bong társadalmi és politikai érzékenysége egyébként a koreai politikai körök figyelmét sem kerülte el: filmjeinek egyértelmű antikapitalista beállítottsága folytán évekig rajta volt (Park Chan-wook és Lee Chang-dong mellett) az azóta a népharag által elüldözött elnöknő és kormánya feketelistáján, mely a „balos” művészeket próbálta elzárni az állami támogatásoktól.

Az Élősködők tehát a műfajiság és a társadalomkritika ötvözésének szemléletes és jól sikerült példája. Az alapötlet (a film forgatókönyvét Bong és Han Jin-won forgatókönyvíró közösen jegyzik) a koreai társadalom nagyon aktuális és égető problémáját helyezi a középpontba. A koreai társadalomban a leggazdagabb és a legszegényebb rétegek között a gazdasági polarizáció az 1997-es nagy ázsiai gazdasági válság után, a neoliberális gazdaságpolitika következtében különösen felgyorsult – mára a társadalmi rétegek között fennálló gazdasági egyenlőtlenség tekintetében a fejlett országok között Korea az élbolyban van. A szélesre nyílt gazdasági szakadék két oldalát képviseli a félig a földalatt, nedves és lepukkant szuterénben élő Kim család és az előkelő domboldalon, fallal körülvett modern villában élő Park család. (A leggyakoribb koreai családnevek használata tovább erősíti a történet társadalmi parabola jellegét.) A fent és a lent ellentéte mindvégig a film központi motívuma lesz. A föld alatt lakó Kim család tagjai igyekeznek feljutni a szuterénből a napfényre, a Park család domboldali villájába.

eloskodok2.jpg

A lent valóban igazán lent van, a földszint alatti szuterénben, ahová az ablakon hol részegek vizelnek be, hol pedig az esővíz árasztja el. Hogy hogyan jutott ilyen mélyre a Kim család, arról főként utalásokból értesülünk: az apának számos vállalkozása volt, melyek mind tönkrementek, a fiú pedig számos sikertelen egyetemi felvételin van túl. Ugyanakkor a család tagjai tehetségesnek és életrevalónak tűnnek: a lány remek hamis bizonyítványokat photoshoppol a testvérének, és negyedóra guglizás után képes magát művészetterapeutaként eladni a Park családnál. Az apa kiválóan elsajátítja a szerepet, melyet a fiú forgatókönyve alapján játszik el a nagy átverési hadművelet során, ugyanakkor sofőrként (mely állást az átverések nyomán nyeri el) valóban hibátlanul, magas színvonalon teljesít. Vagyis a Kim család helyzetéért a film alapvetően a társadalmi körülményeket és igazságtalanságot hibáztatja, nem az egyéni képességek hiányát – a kis- és középvállalkozásoknak, főként az 1997-es válságot követő, nehéz helyzetére utalnak a család múltjának hullámvölgyei, a láthatóan tehetséges gyermekek sikertelensége pedig arra, hogy az ilyen helyzetben lévő családok, melyek nem engedhetik meg maguknak az extra oktatási kiadásokat (magántanár, különóra), nem remélhetik, hogy gyermekeik a legjobb egyetemekre bekerüljenek, s így lehetőséget kapjanak a társadalmi felemelkedésre. Koreában a társadalmi felemelkedést és a boldog jövőt minden szülő számára a legkiválóbb egyetemek testesítik meg – bármennyit és bármilyen áron hajlandóak a bejutásra áldozni, s ahogy a film végén is láthatjuk, minden viszontagság után a fiú továbbra is abban hisz, hogy egyszer majd bejut az egyetemre és ez mindent megold.  

A Kim család felemelkedésének elindulásához is ez a jellemzően koreai, az oktatáshoz kötődő motívum kínál lehetőséget: egy jómódú, befolyásos barát közvetítésével Kimék fia bejut Parkékhoz mint angol magántanár. Ez aztán elindítja a láncreakciót, a személyes beajánlások és az aljas gyanúbakeverések folyamatát, melyben a Kim család tagjai kíméletlenül intézik el vetélytársaikat az állásokért folytatott versenyben. Habár néha felvillan, hogy a Kim család tagjai együttéreznek az azonos társadalmi osztályba tartozókkal (aggódnak, hogy a kitúrt sofőr kapott-e vajon új állást, megszánják és beengedik az elűzött házvezetőnőt Parkék házába, hogy otthagyott holmijait elvihesse), de amikor a megszerzett új pozíciójuk kerül veszélybe, kegyetlen és erőszakos módon, az osztályszolidaritás minden nyoma nékül, tiporják el az ellenséget, legyen az akár még náluk is nyomorultabb helyzetben, a föld alá száműzve.

parasite.jpeg

Bong a komoly témát a populáris formai megoldások segítségével, a műfajok keverésével dolgozza fel: egyrészt humorba csomagolja a társadalmi kritika fegyverét, ami a film elején még felszabadult nevetéshez vezet, majd a történet horrorba fordul: az osztályellentét késsel és nyársvassal vívott véres forradalomba vált a születésnapi zsúron. Marx ismert mondása, miszerint a történelem ismétli önmagát, először mint tragédia, azután mint komédia, Bong feldolgozásában tragikomédiaként ölt testet. A zárlatban a pincéből morzézó apa figurája végképp egymásba forrasztja a tagikus és komikus jegyeket, s konstatálja egy sikeres forradalom megvalósításának lehetetlenségét.

Bong Joon-ho angol nyelvű debütálása (Snowpiercer) és a Netflix gyártásában készült antikapitalista parabolája (Okja) után hazatérve jellegzetesen koreai motívumokból épít globálisan működő társadalomkritikát, melyben a jövőre nézve nem sok reménnyel kecsegtet.

Vincze Teréz

A Bong Joon-hoo interjúnkat tartalmazó decemberi Filmvilág korlátozott számban még kapható a szerkesztőségben (Egyeztetés: 3-500-344)

 

ÉLŐSKÖDŐK (Gisaengchung) – koreai, 2019. Rendezte: Bong Joon-ho. Írta: Han Jin-won és Bong Jong-ho. Kép: Hong Kyung-pyo. Zene: Jeong Jae-il. Szereplők: Song Kang-ho (Ki-taek), Jang Hye-jin (Chung-sook), Choi Woo-shik (Ki-woo), Park So-dam (Ki-jeong), Lee Sun-kyun (Park), Cho Yeo-jeong (Parkné). Gyártó: Barunson E&A Corp. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 132 perc.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2315467820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.