Filmvilág blog

Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal – a mese, és ami mögötte van

2019. november 07. - filmvilág

nilsholgersson.jpg

Selma Lagerlöf Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című meseregénye 1907-ben jelent meg a svéd könyvesboltokban. Svédek nemzedékei nőttek fel a csínytevéseiért manóvá változtatott parasztfiú, Nils, Márton gúnár, valamint Akka és vadlúdcsapata kalandjain, megismerkedve hazájuk földrajzával, állatvilágával, mítoszaival és néprajzával. 1980-ban svéd-csehszlovák-japán rajzfilmsorozat készült a kalandos történetből. Lagerlöf éppen száz évvel ezelőtt vette át a Nobel-díjat. Ebből az alkalomból elemeztem, hogyan mutatta be a rajzfilm a korabeli, tehát 19. század végi Svédországot. 

Az első női irodalmi Nobel-díjas

Éppen 110 évvel ezelőtt, 1909 decemberében kapta meg az irodalmi Nobel-díjat az 51 éves Selma Lagerlöf. Ekkor az irodalmi Nobel-díj már rangos elismerésnek számított a világban. Olyanok kapták meg a díjat első odaítélése, vagyis 1901 óta, mint a francia Frédéric Mistral, a lengyel Henryk Sienkiewicz vagy az angol Rudyard Kipling. Lagerlöf több addigi rekordot megdöntött: ő volt az első hazai születésű, vagyis svéd állampolgár, és egyúttal az első női irodalmi Nobel-díjas (fizikai Nobel-díjas nő volt már előtte is, Marie Curie személyében), és egyébként az első díjazott, aki nyíltan vállalta a saját neméhez vonzódást az akkor nagyon konzervatív Svédországban.

selma-lagerlof.jpgMindemellett a legfontosabb, hogy egész életében kiállt az üldözöttek mellett, legyenek azok németországi zsidó menekültek vagy a szovjet-finn háború idején a hazájukat védelmező finnek. Szenvedélyesen szerette a svéd vidéki tájat és embereket. Ennek a szeretetnek ékes példája a világ talán egyik legszebb parasztregénye, a Jeruzsálem, amely maroknyi, a svéd evangélikus államegyház, a trón szilárd támasza által üldözött szektariánus paraszt kolóniaalapítási kísérletéről szól az Örök Város mellett (ilyenkor gondolhatunk a Magyarországról „kitántorgó másfél millió emberünkre”, ahogyan József Attila írta, vagy éppen a korabeli magyar agrármozgalmak messianisztikus vágyakozására az „igazságos világ” iránt). Minden nyomorúság ellenére ezeknek a parasztoknak az élete tele van színnel és szeretettel.

A kisnemesi családban született Lagerlöf neve Magyarországon leginkább a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című meseregény alapján ismert, holott életműve ennél jóval gazdagabb. A Gösta Berling története, a Jeruzsálem és Az Antikrisztus csodái a svéd irodalom gyöngyszemei. 1891-ben jelent meg első regénye, a Gösta Berling. A 33 éves leányiskolai tanítónő első könyve nem keltett feltűnést hazájában. Egy dán irodalomkritikus, Georg Brandes figyelt fel a regény értékeire, és méltató kritikát írt róla. Innentől kezdve Lagerlöf belépett a svéd írók sorába.

A 20. század elején, a svéd oktatáspolitikai reform részeként a fiatal írónő, aki foglalkozásából fakadóan pedagógiai érzékkel is rendelkezett, megbízást kapott egy olyan földrajzkönyv megírására, amely a svéd gyerekek számára szépirodalmi formában mutatná be hazájukat. A Nils Holgersson csodálatos utazása című regényt 1907-ben vehették kézbe a svéd iskolások. Az 1950-es évekig vezette az olvasottsági listákat Svédországban. Film, színdarab, rajzfilm idézte meg a történetet. Sőt, 2007 óta a dél-svédországi Skåne tartományban fekvő Västra Vemmenhög falu határában szobor ábrázolja a Márton gúnár hátán ülő Nilst. A falu lakossága mai napig büszke arra, hogy Lagerlöf a településüket tette meg Nils lakóhelyének. Innen indult és ide tért vissza a csínytevéseiért manóvá változtatott parasztfiú hosszú útja során.

A filmbeli és a korabeli Svédország

A Nils Holgersson csodálatos utazása elkalauzolja az olvasót a korabeli, 19. század végi Svédország minden tájára: az 1891-ben megnyílt skanzenbe, a világ első szabadtéri néprajzi múzeumába éppúgy, mint a Svédország hadikikötőjeként számon tartott Karlskronába, az egyetemi városba, Uppsalába és a lappok földjére, amelyre az örök éjszaka borul. Útja során Nils keresztmetszetet kap a társadalomról: találkozik, olykor beszél is parasztokkal, munkásokkal, diákokkal, arisztokratákkal. Sőt, még a múlt kísérteteként magával XI. Károllyal, a svéd flotta újjászervezőjével is. Bemutatja a svéd világ mondáit: Nils így eljut az elsüllyedt városba, az elátkozott Vinetába és a dalarnai Walpurgis-éjre, meghallgat egy történetet a hegyi rém és a lelkipásztor küzdelméről (ez utóbbi akár egy állatvédelmi kampányba is beleillene), valamint Thor istennek az óriásoknál tett látogatásáról, és arról, az óriásasszony miként járt túl a hadisten eszén.

A rajzfilmsorozat több ponton eltér a könyvtől. Ha valaki előbb nézi meg a rajzfilmet, mint ahogyan elolvasta a regényt, megdöbbenve tapasztalhatja, hogy Pocok, az aranyhörcsög nem szerepel a regényben. Pocok szerepeltetésére a rajzfilmben azért volt szükség, mert több olyan kaland is adódik, amikor Nils elszakad Mártontól és a vadludaktól, és szükség volt egy állandó társra, akivel lehet párbeszédet folytatni. Pocok nemcsak társ, hanem afféle élő lelkiismeret is Nils mellett: állandóan figyelmezteti, ha gazdája valamilyen végzetes baklövést készül elkövetni. Lelkiismeret abban az értelemben is, hogy emlékezteti Nilst korábbi hibáira és bűneire. Hiszen, mint megtudjuk az első epizódból, Nils szüleinek beszélgetéséből, a fiú kis híján halálra éheztette a hörcsögöt (ahogyan válogatott módon kínozta a többi állatot is). Ennek ellenére Pocok ragaszkodik gazdájához, és több alkalommal életét is kockáztatja megmeneküléséért.

Ám nem ez az egyetlen eltérés a regény és a rajzfilmsorozat között. Számos rajzfilmbéli kaland csak egy-két oldal erejéig szerepel a könyvben, más kalandokat összevontak. Mindez azonban másodlagos ahhoz képest, hogy a rajzfilmnek sikerült visszaadnia a könyv mondanivalóját: a fejlődéstörténet végén Nils nemcsak fizikailag és lelkileg megerősödve, ismét normális méretű emberként tér vissza szüleihez, hanem megtanulja becsülni az állatokat, a természetet, és rájön, hogy az emberség, a becsület fontosabb, mint a pénz. Útja során nemcsak az állatokkal kerül kapcsolatba, hanem igaz emberekkel is, mint Finn-Malin, az idős parasztasszony, aki az állatokat gyógyítja, és ezért a falubeliek boszorkánysággal vádolják, vagy Hegedűs Clement, aki szintén belátja hibáját, és szabadon engedi a manóként mutogatott Nils Holgerssont.

Bár a földrajz és az állatvilág áll elsősorban a könyv középpontjában, Lagerlöf a korabeli svédországi társadalmat is bemutatta. A regényben és a rajzfilmben egyaránt hangsúlyos elem a svéd gazdaság és társadalom átalakulásának érzékeltetése. Lagerlöf szociálisan érzékeny konzervativizmusa nem mindenben egyezett a korabeli svéd gazdaság folyamataival. Ugyanakkor világosan látta, hogy bizonyos változások elkerülhetetlenek. Ragaszkodott azonban a svéd kultúra, a népi hagyományok megőrzéséhez. Nem véletlen, hogy a könyvbe beleírt egy beszélgetést a király és az idős hegedűs, Clement között a skanzenben, ahol a király kifejti, miért volt szükség a skanzen megalapítására. Célja, hogy a régi svéd élet nyomai megmaradjanak, és mindaz, ami a múlthoz tartozik, ne merüljön feledésbe. Ez a párbeszéd a rajzfilmben nem szerepel. Nils ugyanakkor a rajzfilmben is találkozik egy másik királlyal, XI. Károly életre kelt szobrával. XI. Károly, aki újjászervezte a 17. századi svéd flottát, a regényben összehasonlítja a régi, kecses, vitorlás hadihajókat az újmódi, 19. század végi acéllemezes hadihajókkal, és megállapítja, hogy bizony neki a régiek jobban tetszenek. A rajzfilmben nem véletlenül mondja az idős hajósmester szellemének: „A mi időnk lejárt.”

Nils a 38. epizódban elvetődik a Svédország legészakibb részén élő lappok (eredeti nevükön számik) közé is. Találkozik két falujabeli gyerekkel, Ászjával és a kis Mátéval, akik eltűnt apjuk keresésére utaztak a messzi Északra. Kiderül, hogy apjuk a számik között él. A regényt követve a rajzfilm epizódja betekintést enged a svéd társadalom perifériáján élő, rénszarvas-tenyésztő számik életébe, valamint kis összehasonlítást nyújt a számi és a svéd életmód között. Ászjának és Máténak furcsa, hogy a számik sátorban laknak, nem házban. Nem ízlik nekik a szárított rénszarvashús, és nem értik, hogyan bírják ki a számik a füstös sátorban. A nők és az öregek őrzik még a hagyományos számi népi öltözék darabjait, míg a férfiak egy része már „germán” szomszédjaihoz hasonló munkásviseletet hord.

Éppen a 19. század vége az időszak, amikor az asszimilációs nyomás fokozódott a számikon. Az északra húzódó svéd parasztok több évszázados vándorlásuk és a „belső gyarmatosítás” során egyre északabbra szorították az általuk megvetett, törzsi viszonyok között élő számikat, akik a 16. században áttértek a rénszarvastenyésztésre. A parasztok után pedig az alkoholkereskedők és misszionáriusok is megjelentek, és támadást intéztek a kultúra két, mindaddig érintetlen alapja ellen: előbbiek árujukkal szétzilálták a számi családot, utóbbiak pedig fundamentalista hevülettel irtották a számi vallást.

1851-ben, vagyis a Nils Holgersson cselekménye előtt hatvan évvel tört ki az első és egyben utolsó számi lázadás az akkor még svéd fennhatóságú Norvégiában, Kautokeino városában. Nem felkelés volt ez, egyszerű városi zendülés, nem is politikai, hanem szociális célból, éppen egy rendőrtisztként is tevékenykedő svéd alkoholkereskedő és egy zsarnokoskodó pap ellen. A hatóság elfojtotta a lázadást, és példát statuált, méghozzá, az események mértékéhez képest, fölöslegesen kegyetlent. Két számi férfi, Aslak Haetta és Moms Somby nyakára pallos sújtott le 1854-ben Alta főterén, hét számi pedig börtönben halt meg: 9 embert sújtott a megtorlás, egy olyan népből, amely akkor sem számlált többet néhány tízezernél, és szétszóródva élt (hiába, a skandináv országok nemzetiségpolitikája sem volt finnyás, és nem glaszékesztyűben dolgozott, hasonlóan a többi régióéhoz). Nils számára a lappföldi tartózkodás jó lehetőség, hogy megtanulja becsülni a számikat. Ászja és Máté a számi családfő révén találkoznak újra apjukkal.

nilsholgersson_kepregeny.jpg

Nils egyszer egy medve fogságába kerül. A medve csak akkor hajlandó elengedni, ha fölgyújtja az erdő mellett épült ipartelepet, amely fekete füstjével és zajával tönkreteszi az erdő nyugalmát. Nils nem tudja és nem is akarja megtenni, hogy kárt okoz az embereknek. Miután megmenti a medve életét, kénytelen azt tanácsolni neki: költözzön el máshová, mert az emberek iparosítása megállíthatatlan. Svédországot az ipari forradalom 1870 táján érte el, és ahol addig vadon volt, ott egyre több gyár, kohó és vasút épült. A paraszti országból lassan iparos ország lesz. Nils jól látja, hogy ez a jövő, de sajnálja az állatokat, akiknek életét az ember egyre szűkebb térre szorítja.

Ahogyan látható, a regény és az azon alapuló rajzfilm realistán mutatta be a korabeli Svédországot. Bár Lagerlöf maga romantikus stílusban alkotott, az volt a célja, hogy a svéd gyermekek reális képet nyerjenek hazájukról. A rajzfilmsorozaton nemzedékek nőttek fel, és nőnek még a jövőben is.

Paár Ádám

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7715295216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása