Újra itt a legfontosabb magyar rövidfilmes mustra, a FRISS HÚS, amelyben a nemzetközi versenyfilmek mellett a legfrissebb hazai rövidekbe is belekóstolhatunk. Találkozhatunk veterán rövidfilm-specialista rendezőkkel, és felfedezhetünk új tehetségeket a kamera előtt és mögött is. Az alábbi 10 film megtekintését mindenképpen ajánljuk.
Apám szíve
A szélhámosfilmek főszabály szerint akkor nagyon jók, ha a főhős a nézőt is képes gyorsan az ujja köré csavarni. Fazekas Máté Bence valós időben és egyetlen helyszínen kibomló tragikomédiájának nagy bravúrja, hogy erőlködés nélkül mutat be egy igen jellegzetes, mégis kimondottan érdekes figurát. Elvált hősünk a tinédzser fiát bevonva a volt feleségét szerezné vissza, kimondottan szerencsétlen és infantilis módon, de mi persze egyre jobban szorítunk a bizarr akció sikeréért. Az alig negyedórás kisfilm nagyon ügyesen adagolja az információkat, és végig finoman egyensúlyoz a súlyosabb családi dráma és könnyed fekete humor között. Trill Zsolt pedig csodálatos a szerepben: amikor a műanyag kék kínai papucsában, pocakosan a padlón ülve szomorúan felpillant, abban egy teljes életstílus esszenciája sűrűsödik össze. (Huber Zoltán)
Terjedelmükből fakadóan rövidfilmek sokszor enigmatikusak, a történetek nem kapnak „hagyományos” lezárást. Ez a megoldás tűnhet olykor forgatókönyvírói lustaságnak is, de a Balance-nak pont jól áll a sejtetés, hiszen egy olyan főszereplőt mozgat, aki maga sem tudja eldönteni, hogy mit akar az élettől. Karola első pillantásra harmonikusnak tűnő párkapcsolatban él, de valami mégsem stimmel. Amikor a hobbi DJ-ként dolgozó lány kap egy komoly ajánlatot, nem képes dönteni a karrier és a barátja által leszervezett nyaralás közt. Végül mégis elutazik vele, de fejben nincs ott a tengerparton. A Balansz az elfojtások, a ki nem mondott szavak filmje, ennek megfelelően Csata Hanna rendező sem fogja a néző kezét, magunknak kell megfejtenünk, hogy mi zajlik a Waskovics Andrea által (kiválóan) alakított lány fejében. (Baski Sándor)
Az egysnittes rövidfilmeknek igen komoly hagyományai vannak, ám szerencsére mindig sikerül valami újat kihozni ebből a gyakran technikailag is összetett, ezért igen látványos formából. A fotósként, filmesként és a kiváló Ultra óta hosszútávfutóként is ismert Simonyi Balázs bő tízperces, vágás nélküli rövidfilmje sem holmi öncélú erődemonstráció. A választott forma a tartalmat szolgálja, a filmnyelv a koncepció nélkülözhetetlen eleme. A bonyolult kameramozgás és a lenyűgözően időzített jelenet háromszorosan húzza alá Simonyi mondandóját, és képes arcul csapni a nézőt. A hírek banálissá tompuló szörnyűségéből újra torokszorító, felzaklató emberi dráma lesz, ami fontos emlékeztető mindenki számára, aki szerint a külvilág hermetikusan kizárható a kényelmes nappalink csalóka biztonságából. (HZ)
Miért kezd el pornózni valaki alig 18 évesen? A közhelyes válasz természetesen az, hogy a jobb megélhetés reményében, de más ismerni a vonatkozó statisztikákat, és más látni is azt a környezetet, ahonnan a fiatal lányok megpróbálnak kitörni. Csoma Sándor látszólag biztosra megy, amikor szinte tankönyvszerűn mutatja be, hogyan vezet a 18 éves főszereplő útja a nyomorúságos erdélyi kisvárosból a holland producer szállodai szobájáig, aki modellmunka ígéretével próbál új húsokat találni a pornóiparba. Valójában egyáltalán nincs könnyű dolga a rendezőnek, hiszen könnyen olcsó hatásvadászatba és felemelt ujjú tanmesébe torkollhatna a Casting. Hogy nem így történik, az egyrészt az életszagú nagybányai miliőnek, a castingfolyamat hiteles bemutatásának (a Pierre „análpápa” Woodmanről mintázott férfi asszisztensét az egykori pornócsillag Michelle Wild alakítja, aki nyilván szakmai tanácsokat is adott), és a kamera előtt elképesztő természetességgel létező Blénesi Kincsőnek köszönhető. (BS)
A rövidfilmes mustrák kínálatát a néhány remekmű mellett többségében tisztességesen kivitelezett, de kiszámítható rövidfilmek adják. Kísérletezni, a főiskolákon, egyetemeken megtanult formákat kitágítani, zárójelbe tenni csak nagyon kevesen merik – ezért már maga a gesztus is becsülendő. A zseniális Rossz színész vitte ezt a vonalat, idén Nagy Lili kelti a zavart az Élesztővel, amelyben szintén egy egzaltált művészember a főszereplő, csak színész helyett most egy divatfotós. Artúr a stábjával és a külföldi sztármodellekkel ifjúkori lakhelyére, az Óbuda lakótelepre tér vissza, ahol egy régi szerelem (?) emléke is felidéződik. A történetben önmagában semmi unortodox nincs, sőt cselekmény is alig, cserébe Nagy Lili avantgárd eszközökkel teremt szürreális hangulatot a panelvilágban. Vannak szellemes (vágástechnika) és fárasztóbb (dialógok sample-ezése) megoldásai, de a végeredmény annyira friss, hogy még úgy is élvezzük, hogy nem mindig világos a koncepció. (BS)
Szomorkás, fáradt egyetemista lány sétál haza éjszaka Budán, villamosra száll, nem találja a kulcsát. Bár Sipos Bence rövidfilmje egyetlen mondatban összefoglalható (ami végül el is hangzik), az aprócska történet annyira jó, hogy nem lenne meglepő, ha valóban megtörtént volna az alkotók egyik ismerősével. A rendező szigorúan a hősnőre koncentrálva, ráérősen bontja ki a sztorit, amivel nagyon ügyesen játszik rá a különféle nézői elvárásokra, a vonatkozó műfaji sablonokra. A thriller és a horror árnyai végig ott kísértenek a háttérben, az egészben mégis az a legjobb, hogy az érzékeny környezet- és karakterábrázolásnak hála maximálisan átérezhetjük az éjszaka váratlan hangulatát, illetve a hazafelé igyekvő lány különös helyzetét. Ha valaki egyszer végre megcsinálná a Lidérces órák budapesti verzióját, valahonnan innen indulhatna neki a nemes feladatnak. (HZ)
Kék óra
Egy negyvenes egyedülálló anyuka élete nem tűnik különösebben hálás filmtémának, de tavaly Szilágyi Zsófia az Egy nappal bebizonyította, hogy még a banálisnak tűnő hétköznapokról is lehet izgalmasan mesélni a megfelelő nézőpontból. Regős Ábel filmje egyetlen este és éjszaka leforgása alatt játszódik, főszereplője, a kislányát egyedül nevelő Orsi öt év után először mozdul ki szórakozni. Randija az online társkeresőn megismert férfivel pont annyira feszélyezett, mint az várható, ezért inkább találkozik egy rég nem látott barátnőjével, és közösen belevetik magukat az éjszakába, hazafelé pedig egy hasonlóan magányos taxissal hozza össze a sors. A korábban dokumentumfilmeket (is) készítő Regős kiváló megfigyelő, remekül emeli ki az apró gesztusokat, a kényszeredett dialógokban beálló kínos csöndeket. Az újra divatba jött 4:3-as képarány használata (lásd: Hidegháború, First Reformed) a sok közeli miatt maximálisan indokolt, de Mátéffy Bendegúz operatőr a markáns színekkel és a nyers fényekkel, árnyékokkal is hatásosan teremt melankolikus atmoszférát. (BS)
Két csík
Egy szenvedélyes kapcsolat árnyalt természetrajza a katalizátorként működő terhesség kapcsán bomlik ki előttünk. Két impulzív, ellentmondásos figura küzd önmagával és a másikkal, de mivel szinte végig össze vagyunk zárva velük, végül megértünk valamit a toxikus viszony sajátos dinamikájából. Dudás Balázs többször ügyesen megkeveri a felállást és jótékonyan feltekeri a melodrámát, a legjobb döntése mégis az, hogy óriási teret hagy a színészeinek, akik élnek is a kínálkozó lehetőségekkel. Vilmányi Benett ma már nemcsak a hazai kisfilmek követőinek lehet ismerős, de a Két csík után Sodró Eliza nevét is mindenképpen érdemes megjegyezni. Kettejük erőteljes összjátéka már önmagában elvinné a harminc percet, a két figurát egyben tartó vonzalom finom ábrázolása viszont igazán emlékezetessé varázsolja a kisfilmet. (HZ)
Nagyot futott pár éve a sajtóban a „Kék bálna”-jelenség, vagyis az az internetes játék, amely a hírek szerint 130 tinédzser halálát okozta Oroszországban. A résztvevőknek a zárt internetes fórumokban kapott utasításokat kellett végrehajtaniuk, és a legvégsőbb küldetés az öngyilkosság volt. Állítólag. Egyelőre nincs ugyanis meggyőző bizonyíték rá, hogy összefüggés lenne az öngyilkossági esetek és a fórumok közt.
A jelenséget feldolgozó A Mentor végén a felirat ezt mégis tényként közli, ami egyfelől felveti a rendező felelősségét is a morális pánik további gerjesztésében, cserébe viszont sikerült egy tökéletes keretet találni egy hiteles kamasztörténethez. Sárát, a főszereplőt a neten és a telefonon keresztül egy rejtélyes férfi arra instruálja, hogy álljon bosszút azokon, akik az iskolában lenézik és kiközösítik őt. Családi helyzete miatt (szülei elváltak, mostohaapját nem akarja elfogadni) a lány könnyen manipulálható, Psotta Zsófia meggyőző alakítása pedig átélhetővé is teszi a kamasz zavartságát és frusztráltságát. A Mentor a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)-hoz hasonlóan „tinithrillerként” is működik, és a hangulatához a borongós képi világ is kiválóan passzol. (BS)
Rozgonyiné
Rozgonyi Istvánné Szentgyörgyi Cecíliáról mások mellett Arany János is megemlékezett, de a török ellen hajót vezénylő hősnő erős alakja nyilván bármikor aktuálissá varázsolható. Szeleczki Rozália korábban már a Pride remek kisfilmjeivel is bizonyította, remek érzékkel képes megragadni a társadalmi és privát identitások szerteágazó problémáit. Az Arany balladájából kiinduló, azt egy jellegzetesen mai helyzetben teljesen újragondoló Rozgonyiné is azért izgalmas, mert a készen kapott társadalmi szerepek a karakterek ellentétes személyiségjegyeivel ütköznek. A Törőcsik Franciska megformálta címszereplő egy férfias helyzetbe keveredve nemcsak tökéletesen feloldódik, de végül jobban megállja a helyét, mint a vőlegénye. A történetből végül akár valami tételszerű vagy didaktikus tanulság is kisülhetne, ám a hiteles helyzeteknek és figuráknak hála a kisfilm elsősorban egy fiatal pár nagyon is életszerű konfliktusát mutatja be. A legénybúcsús körítés finom iróniája persze segít orientálni a nézőt abban, hogy a specifikus szituáción túllépve merre keresse a köztük fennálló aszimmetria korántsem egyedi gyökereit. (HZ)
