Már az állatoknál is megfigyelhető az az ösztönös reakció, amit gyermekként mi is többször átéltünk, mikor egy félelmet keltő szituációban a szemünk lehunyásával próbálunk úrrá lenni a pánikon. Ha nem látom, talán nincs ott - próbáljuk nyugtatni magunkat, miközben persze valahol azért pontosan tudjuk, hamis illúziókba kapaszkodva akarjuk elhessegetni a ránk törő rémületet. Az amerikai Josh Malerman Madarak a dobozban című könyve e motívumra alapozva mesél el egy apokaliptikus színekkel teli horror/thriller/drámát, a globális siker így korántsem véletlen, hisz bárki rögtön át tudja érezni a szereplőket kísértő szörnyűségeket. A műfaji besorolás perjeles bizonytalansága természetesen nem véletlen, hisz a sztori épp azért annyira jó, mert egyértelműen az olvasótól függ az események értelmezése.
Egy könyvvel kapcsolatban kevés nagyobb közhely létezik annál, hogy letehetetlen, ám ebben az esetben az elkoptatott jelző használata tényleg indokolt. Malerman, a jó öreg flashback-technikát alkalmazva, két idősíkon bontja ki a magányos anya és a vele menekülő két kicsi gyermek sorsát, a múlt eseményeivel folyamatosan árnyalva a jelen történéseit. Hősnőnk helyzete az első fejezetekben például kimondottan bizarrnak tűnik, hisz a négyéves fiúval és lánnyal úgy kel útra egy homályos cél felé, hogy a külvilágban nem nyithatják ki a szemüket. Ekkor még rögtön valamiféle vallási őrületre vagy mentális problémára asszociálunk, ám a visszaemlékezésekből gyorsan kiderül, korántsem erről van szó. Az általunk ismert világ ugyanis végleg megváltozott, mert egyre több ember követett el mindenféle szörnyűségeket csak azért, mert láttak valamit.
Malerman nagyon ravasz író, hisz a kulcsot jelentő “mit?” kérdését szerencsére jótékony homályban hagyja. Folyamatosan elhint bizonyos nyomokat, de alapvetően szubjektív beszámolókból és spekulációkból szerzünk tudomást a világ végéről, így hagyva nyitva a szöveget a legkülönfélébb értelmezések számára. A fordulatokkal és felbukkanó figurákkal ráadásul azt is eléri, hogy a kínálkozó műfaji- és történetsémákat gyorsan behúzó olvasót néhány oldallal később újra megtréfálja. A könyvet már csak azért is nagyon könnyű egyetlen levegővel végigolvasni, mert az állandó hullámvasutaztatást kifejezetten rövidre vágott, lendületesre írt fejezetekkel csinálja, így addig olvasunk “csakmégegyet”, hogy végül szinte észrevétlenül az utolsó lapon hagyjuk abba. Ha ehhez még hozzávesszük a magyar kiadás nagyon tetszetős tördelését és Rusznyák Csaba szokásosan jól sikerült, gördülékeny fordítását, visszajutunk a már említett letehetetlen jelzőhöz.
Kimondottan érdekes kérdés, hogy a könyv hatásmechanizmusát, mely a sötétség és a félelem mítikus kapcsolatrendszerén alapul, vajon hogyan lehet a film nyelvén is visszaadni. A Netflix ugyanis megvette a Madarak a dobozban megfilmesítési jogait és a nagyobb költségvetésű, egész estés játékfilm munkálatai már gőzerővel folynak. A sztárgárdával megtámogatott, a dán Susanne Bier irányítása alatt készülő produkció legnagyobb kérdése, hogy a nem látható torokszorító fenyegetése és az abból kialakuló dráma hatásosan visszadható-e egy olyan médiumon keresztül, melynek a megmutatás, a kép az elsődleges kifejezőeszköze. Malerman a sajátos írói eszközeivel tökéletesen végezte el a feladatot, így ha a Madarak a dobozban csak megközelítőleg lesz olyan jó film, mint amennyire erős könyv, már egy izgalmas műfaji darabbal gazdagodunk.
UPDATE 2019.01.03.:
A film közben már hozzáférhető a Netflixen és nagyképűen közhelyes lenne most a "na ugye megmondtuk" frázissal kontrázni, ám többé-kevésbé bejöttek a jóslatok. Susanne Bier tisztességesen levezényelte az adaptációt, de sajnos nem tudta megragadni a szöveg fojtogató titokzatosságát és feszességét. Hiába töltünk relatíve sok időt a karakterekkel, a fenyegetés (és az apokalipszis) látványos konkretizálásával és a kötelező fordulatokkal a felkavaró rejtélyek helyett egy generikus túlélőthrillert kapunk. A kiváló színészgárda kiemeli ugyan a filmet a felejthető középmezőnyből és Malerman okos alapötlete is tökéletesen alkalmas a hájp fűtésére, a Netflix újabb sikere nem több és nem is kevesebb, mint egy unalmas hétköznap estére szánt, instant fogyasztható házimozi.
