Az uralkodó közvélekedés úgy tartja, a tinivígjátékok nagy megújítója és csúcsra járatója a legendás John Hughes volt. Igaz, a kánon számon tart olyan izgalmas előzményeket, mint a magyar címéről (Változó világ) talán kevésbé ismert Fast Times at Ridgemont High, a nyolcvanas évek elejéről pedig a célirányos buli- és szexkomédiákat szokás említeni. A plázák burjánzásával a producerek valóban szakmányban gyártották a tinédzser közönséget levadászó könnyed hibrideket, már jóval a Nulladik óra előtt készült hasonlóan fajsúlyos darab is. A Kockázatos üzlet nemcsak a korszak egyik sötéten csillogó látlelete, de tipikusan az az alkotás, ami az eltelt évekkel egyre jobb és jobb lesz. Míg a filmnek a tengerentúlon komoly hírneve van, felénk jóval kevesebben ismerik, holott bőven van itt mit felfedezni.

Paul Brickman író-rendező egyszerre volt rendkívül szerencsés és nagyon szerencsétlen. A Kockázatos üzlet a bemutatása idején komoly anyagi- és kritikai siker lett, egy csapásra sztárrá tette a főszereplőket (Tom Cruise, Rebecca De Mornay), csak épp annak a divathullámnak köszönhette a létét és oda tagozódott be, amit Brickman meg akart fricskázni. Az elsőfilmes alkotó az akkoriban felpörgő Reagan-éra teljesítmény- és fogyasztásorientált szemléletét, az egészséges tinédzser mítoszát cibálta meg, de a kiábrándult irónia helyett a producerek és a közönség jelentős része pikáns tinivígjátékként tekintett az alkotásra. Innen nézve talán jobban érthető, a váratlan siker után keresett Brickman miért fordított hátat Hollywoodnak és tűnt el a radarról. A hivatalos verzió szerint az alkotó a megváltoztatott befejezés miatt rágott be, de ez valószínűleg csak az utolsó csepp lehetett a pohárban.

Kertváros Chicago környékén, egyedül otthon maradó gyerkőc, elkötött és tönkrevágott autó, majdnem szétrombolt szülői ház, alsógatyás tánc. Izgalmas szempont, hogy a Kockázatos üzlet meghatározó elemei erősen emlékeztetnek az évekkel későbbi Meglógtam a Ferrarival és a Reszkessetek betörők vonatkozói részeire. Hughes nyilvánvalóan ihletett merített Brickman művéből, ám a Kockázatos üzlet sötétebb és karcosabb, mint a jóval többet emlegetett későbbi Hughes-slágerek. Az ártatlan, idealista all-american fiúból a szó konkrét és átvitt értelmében is sricivé váló hős sajátos fejlődéstörténete a kapitalizmus különösen maró kritikája. A főhős, Joel figuráját érdemes összevetni ez ekkoriban induló Családi kötelékek Michael J. Fox alakította kis yuppie-palántájával, aki az ex-hippi szülőket a konzervatív-republikánus életvitelével sokkolja. Ami ott aranyos és cuki, itt erősen szatirikus és elgondolkodtató.  

A védett, kivételezett szuburbán idillbe látszólag a szex csatornázza be a kétes elemeket. A testi vágyak megélésével együtt megjelenik a bűn (a témában lásd még a Kék bársonyt), hősünk az első szexuális élménnyel kaput nyit, de ez csak a felszín. Az elvárt egyetemi felvételi kényszere, az előre eldöntött életpálya nyugtalanító árnya már régen ott dolgozik a mélyben. A szülők ideiglenes távozásával a srácra gyakorolt nyomás is távolabb kerül, a sokat hivatkozott és másolt táncos jelenet az elnyert szabadság látványos kifejeződése. A vidám, humoros és könnyed pillanatok azonban mindig időlegesek, az egész filmet valamiféle ideges lüktetés hatja át. A Tangerine Dream hipnotikus zenéje, a lassan mozgó, valósággal ólálkodó kamera, a sok éjszakai jelenet, a lassítások és a meglepő vágások masszív stílussá állnak össze. A filmet megfoghatatlan baljós hangulat lengi be, és ez izgalmas ellenpontba kerül a klasszikus tinifilmes pillanatokkal. A pókerparti, a házibuli, a szex és a szerelem jeleneteiben különös melankólia lappang, miközben a karakterek közötti viszonyrendszer jóval komplexebbé válik, mint elsőre gondolnánk. Brickman egy népszerű műfajt használva nagyon komolyan vette a célközönségét. Bármennyire is magától értetődőnek hangzik mindez, valójában inkább kivételnek számít.

Nézhető persze úgy is a történet, hogy hősünk vagányan megragadja a lehetőségeket és végül sikerrel jár. Valójában azonban a szülei által kijelölt útra talál vissza úgy, hogy közben egyre gátlástalanabbul használ ki másokat és ezt a sajátos narrációként működő monológjaiban egyre hajmeresztőbben önigazolja. A film központi motívuma az ártatlanság elvesztése, de a fizikai szüzesség kérdése a játékidő előrehaladtával teljesen lényegtelenné válik. Hősünk valójában az ideáit veszíti el, a nagy álmot, hogy talán mégsem a pénz a legfontosabb az életben. Paul Brickman egyszerre ragadta meg a korszellemet és bizonyult látnoknak, hiszen pontosan rámutat a reagani Amerika-mítosz problémáira. A Kockázatos üzlet nemcsak a Hughes-filmek fontos előfutára, de az évekkel későbbi kiábrándulás, a többek között a Tőzsdecápák, a Robotzsaru, az Elpusztíthatatlanok fémjelezte vonulat egyik első fecskéje. A film persze a kulturális kontextusból kiragadva, a saját jogán is izgalmas, a benne feszülő kettősségek és ellentmondások ugyanis igen különlegessé teszik.