Sajátos nézőpontot választott bemutatkozó kémtörténetéhez a CIA egykori elemzője, Karen Cleveland. A Tudnom kell orosz alvósejtekre vadászó hősnője csak nagy nehézségek árán képes összeegyeztetni a szeretett munkáját a családi életével, különösen miután a vizsgálódásai során szörnyű titkokra bukkan. Az ügynökthriller és a családi melodráma keverésének természetesen komoly hagyományai vannak, ahogyan a férj és a gyerekek szappanoperás bonyodalmai sem most randevúznak először az amerikai kertvárosi hétköznapokba beépülő oroszokkal. A kiváló The Americans rajongóira már csak a hasonló alapállás miatt is kellemes percek várnak, de a könyv elsősorban a hivatás és a magánélet között őrlődő nő perspektívája miatt érdekes.
A három vonalon kibontakozó sztori nagyjából egyforma arányban fókuszál a hősnő múltjára, a négy gyerek körüli nehézségekre és a gyanúba keveredő férjjel kapcsolatos nyomozásra. Bár a történetszálak külön-külön nagy forradalmi újdonsággal nem szolgálnak, egymásba fonódva hatásosan erősítik egymást. A főszereplő belső monológokban megfogalmazott vágyai és szorongásai szépen előkészítik a ránk váró fordulatoknak, ahogyan az elbeszélést taktikusan megakasztó visszatekintések is ügyesen árnyalják a figurákat. Cleveland nagy hangsúlyt helyez az anyaság lelki oldalaira, ami nemcsak a későbbiek szempontjából fontos, de alapvetően meghatározza a főszereplő karakterét.
Szó sincs persze a mélyebb lélektani profilozásról, Cleveland regénye távolról sem szépirodalmi igényű alkotás, azaz messze esik Graham Greene kellemes eleganciájától vagy John le Carré lenyűgöző pókhálóitól. A könyv a fajsúlyosabb kémregények kedvelőit nem feltétlenül fogja lenyűgözni, cserébe viszont könnyen fogyasztható, kimondottan szórakoztató olvasmány, sebesen száguldó cselekménnyel és ügyesen adagolt meglepetésekkel, melyek csak a finálére kezdenek veszíteni a frissességükből. A Tudnom kell középpontjában álló eseménysor néhány napot ölel csak fel és szinte teljesen nélkülözi a látványos üldözéseket és összecsapásokat. A feszültség elsődleges forrása a bizalom kérdése, azaz a főbb szereplők közötti viszonyok folyamatos változása, amivel Cleveland néha túl is lő a célon. A hosszú évek óta elemzőként dolgozó hősnő néhol meglepően befolyásolhatónak és naivnak tűnik, még azzal együtt is, hogy az erős határozatlansága nyilván tudatos döntés az írónő részéről.
A kémregényes felszín alatt a Tudnom kell a nőkre nehezedő “karrier versus család” dilemmájáról mesél és innen nézve egyenesen kötelező, hogy a főszereplő családjához fűződő érzelmei folyamatosan felülírják az ellenféllel kapcsolatos logikus döntéseket. Az a szokatlan helyzet áll elő, hogy akár egyetlen fejezeten belül olvashatunk a gyerekek etetéséről, az egykori esküvői fogadalmakról és a CIA elemzési módszereiről, az alapkonfliktus tehát a privát és a szakmai szféra kibékíthetetlen egymásba csúszása, melyre aztán ügyesen kerül rá a vonzó kémes feltét. A könyvet övező kisebbfajta felhajtás a szerző valós tapasztalatai mellett nyilván az erős, mostanság szerencsére egyre népszerűbb női szemszögnek szól, de az áramvonalas sztori az okos szerkesztés miatt is eszményi mozgóképes alapanyag. Nem véletlen, hogy az Universal már a megjelenés előtt lecsapott a megfilmesítési jogokra.
