Filmvilág blog

Kojot - Idegen a vadkeleten

2018. február 09. - filmvilág

kojot.jpg

Kostyál Márk easternjében a „magyar vadnyugat” durvább, mint valaha. 

George Stevens 1953-as westernje, az Idegen a Vadnyugaton a múlt vadságát képviselő kapzsi marhabárók és a jövő demokratikus civilizációját építő farmerek elkeseredett küzdelmét mutatja be. Az európai óvilágtól elszakadni vágyó Amerikának pedig a festői tájból kilovagló rejtélyes Shane nyeri meg a háborút, hogy végül a vad Nyugat és a fejlett Kelet egy nemzetté forrjon.

Ezt az archetipikus történetet gondolta tovább például Hajdu Szabolcs két évvel ezelőtt a Délibábban (2014), mely érdemei ellenére nem volt képes csomómentesen elkeverni a Vadnyugat mítoszát a társadalmi problémafilmmel. A reklámfilmes Kostyál Márk bár egy interjúban Cormac McCarthy-t jelölte meg ihletforrásként, de kortárs easternje, a Kojottulajdonképpen a western műfajára épít, illetve George Stevens klasszikusát idézi, s Hajduval ellentétben Kostyálnak sikerül a jól ismert mítoszon keresztül artikulálnia a magyar társadalom jelen politikai klíma miatt felgyülemlett dühét.

Kojot brutális kezdő képsorain a Tűzkő nevű kis település egy épülő tanyáján véres ökölharcban gyűrik le a gátlástalan vállalkozó, Szojka Pál verőlegényei és a korrupt rendőrök az otthonát fújtató bikaként védő családapát. A földek alatt rejtőző folyékony arany, a termálvíz miatt svéd befektetőkkel egyezkedő Szojka útjában ezután már csak egyetlen telek áll, a makacs Bicsérdi bácsi háza. Az öreg halála után unokája, az unott banki ügyintéző, Misi és szerelme, Eszter öröklik meg a kis telket, melyre Szojka azonnal visszautasíthatatlan ajánlatot tesz a temetésről érkező fiatalembernek. Lélekölő munkája és az állapotos Eszter elvetélése miatt a frusztrált hivatalnok a vidéki levegő szabadságától megrészegülve kötélnek áll, mert a kezdetben még jámbor Misinek fogalma sincs, ki ez a Szojka és mire képes a birtok megszerzéséért.

Kostyál Márk műve bár westernektől idegen videoklipes stílusban – gyorsvágással, lassításokkal – adja elő történetét, a karakterek mind ismerősek az Idegen a Vadnyugatonból. Jóllehet a Kojot Shane-je, Misi kiégett férfi, ám egyúttal tapasztalatlan kamasz látszatát kelti, mert burokban él, fogalma sincs a magyar valóságról. Szojka már nemcsak törvénytelen eszközökkel él, mint az Idegen a Vadnyugaton negatív hőse, hanem a törvényt formálja saját képére a polgármester és a rendőrség feletti befolyása révén, így gyakorlatilag senki sem szállhat szembe teljhatalmával. Fia, Kispali pedig az Idegen a Vadnyugaton ellenséges mesterlövészévének, Wilson rokona, ám az ifjabb Szojka sokkal összetettebb figura, mivel állandó vitában áll apjával, s győzködi a csökönyös Misit az ellenállás hasztalanságáról, és munkát ad Eszternek is.

kojot1.jpg

A direkten politizáló HBO-sorozat, az Aranyélet korában nem annyira különleges, ha egy alkotó szembesíti a magyar nézőt a kelet-európai korrupt pokollal. Azonban Kostyál Márk művének nagy erénye, hogy döbbenetes erejű pusztakezes összecsapásaiban, naturalista és elkeseredett akciójeleneteiben a csonttörés, a leszakadt szemhéjak vagy a csatakiáltás szerű ordítások nem öncélú túlzások. A Kojotban önkéntelenül robban ki az egytől egyig frusztrált szereplőkből az embertelen mennyiségű feszültség, mely a sokunk számára ismerős gáncsoskodások és igazságtalan gazdasági és társadalmi erőviszonyok miatt gyülemlett fel a történet hőseiben is. Az Idegen a Vadnyugatonban Shane és a főszereplő farmer, Starrett még vidáman dolgozik együtt, sugárzik tekintetükből a jövőbe vetett hit. A Kojotban viszont a rozoga viskóból családi házat építő Misi, akár társai (a részeges építész, és a csavargó erdélyi kubikus) megkeseredett, anakronisztikus figurák, a Szojka által megszerzett telken pedig ott nyomaszt a félbehagyott családi ház látványa.

Kostyál Márk nem mindig tud mértéket tartani, néhány ügyetlen és primitív dialógussal és a rendező reklámfilmes szakmájából hozott klipesztétikával helyenként önmaga paródiájává változtatja nyers és őszinte easternjét. A végső párbajjelenet katarzisát is felesleges lassítások és vágóképek roncsolják szét. A Kojot így aztán nem mesterségbeli erényei, hanem magyar filmekhez képest szokatlanul dühödt társadalomkritikája miatt emlékezetes eastern. 

Benke Attila

KOJOT – magyar, 2016. Rendezte: Kostyál Márk. Írta: Lengyel Balázs, Lovas Balázs, Kostyál Márk. Zene: Moldvai Márk. Kép: Kostyál Márk, Csoboth Attila. Producer: Kálomista Gábor. Szereplők: Mészáros András (Bicsérdi Misi), Dobra Mara (Eszter), Kovács Frigyes (Szojka Pál), Mátray László (Kispali), Bocsárszky Attila (Lajos), Orbán Levente (Attila). Gyártó: Megafilm. 126 perc.

Huber Zoltán alternatív kritikája itt olvasható.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr10013649024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Echo73 2018.02.12. 15:03:56

Korrekt írás egy korrekt filmről. Utóbbi idők egyik legjobb magyar filmje. A teljes játékidő alatt egy pillanatra nem engedi el az ember figyelmét. Nagyon jó karaktereket sikerült választani. Személyes kedvencem Orbán Levente által megformált Attila. Olyan őserő és titokzatos rejtett energia lángol belőle, hogy az hátborzongató. Megbocsáthatók a kisebb humoros jelenetek a vidéki "Mekk Elek" szakemberekkel, mert ezek is csak az elkerülhetetlen bukást feszítik. Az öreg Misu bácsi is igen eltalált karakter, érthető módon őt nem sokat látjuk a vásznon sajnos. Összességében minden elismerésem Kostyál Márknak, és köszönöm neki ezt a filmet.
süti beállítások módosítása