Chris Kraus filmjének alaphelyzetét nevezhetjük akár high conceptnek is: egyik főszereplője a náci nagyapja bűneiért vezekelni próbáló német holokausztkutató, a másik egy zsidó származású, germanofób francia lány. Az alapszituációt tovább-bonyolítják a habitusbéli különbségek is: Totila frusztrált, neurotikus és kórosan humortalan – a film azzal nyit, hogy a főnökét hülyére veri egy szakmai vita miatt –, Zazie ellenben nyitott, életvidám ösztönlény; igaz, viszonylag hamar kiderül, hogy is meglehetősen labilis személyiség. A súrlódások, konfliktusok elkerülhetetlenek köztük, pláne, hogy kénytelenek együtt tölteni majdnem minden idejüket. (Németországi tartózkodása idejére Zazie-t Totila asszisztensének és gyakornokának nevezi ki a főnöke, aki nem mellesleg a lánnyal házasságtörő viszonyt folytat.)

Attól, hogy valaki egy történelmi tragédiát kutat főállásban, megszállottan, még nem feltétlenül kellene a mindenapjait a letargiába süllyedve töltenie, érvel Zazie, amikor látja, hogy a férfi egy pillanatra sem képes kiengedni, és erre a dilemmára a rendező a saját filmje kapcsán is reflektál. Lehet-e egy ilyen súlyos téma árnyékában játszódó történetet a romantikus komédiák világához közelíteni, mennyire felelős/felelőtlen alkotói magatartás ez? Krausnak sikerül megtalálni a középutat a dráma és a romkom közt, filmje mindkettő és egyik sem, ami – az emlékezéssel és a traumafeldolgozással kapcsolatos morális kérdések adekvát feszegetése mellett – leginkább annak köszönhető, hogy a két főszereplő kidolgozottabb, árnyaltabb a műfajban megszokottnál, illetve hogy az író-rendező számos olyan meghökkentő pillanatot prezentál, amikor fogalmunk sincs, sírjunk-e vagy nevessünk (ilyen például az emlékezetes autós jelenet Gandhi kutya főszereplésével.) A tegnap virágai emellett leginkább a színészeknek köszönhetően működik, Lars Eidinger is hibátlan a morózus kutató szerepében, de életet a filmbe az az Adèle Haenel hoz, akinek különleges tehetsége van a különc és kissé kattant figurák alakításához (lásd: Ördögök, Vízi liliomok, Bordélyház, A küzdők).