A jelenleg is zajló 14. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál megnyitóján, szeptember 8-án Jiří Menzel életműdíjat, Magda Vášáryová az Európai Mozi Nagykövete Díját vette át. A Sörgyári capriccio színésznőjét Bálint András méltatta, ezt a laudációt közöljük most.
Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy ma itt beszélhetek Magda Vášáryováról, aki életpályája első szakaszában gyönyörű, érzékeny, szenvedélyes színésznő volt, majd később elegáns, intelligens, hűvös diplomata lett. E két, látszólag ellentétes szerep szépen összefér, legalábbis Magda pályáján.
Selmecbányán született, édesanyja német származású, apja felmenői közt magyarok (Vásári!) is vannak, igazi közép-európai polgárcsaládból származik. Már 14 évesen filmezni hívják egy Dosztojevszkij adaptációba, és még gimnazista korában eljátssza a Markéta Lazarova címszerepét, mely film világhíressé teszi. A San Franciscó-i Modern Művészetek Múzeumában ez az alkotás mint az egyik legmodernebb fekete-fehér film szerepel. Nem jelentkezik a színművészeti főiskolára, a pozsonyi egyetemen szociológiát, politológiát, pszichológiát és matematikát tanul, de továbbra is sikeres filmszínész, sőt később a Pozsonyi Nemzeti Színház tagjaként színpadon is bizonyít, együtt játszik nővérével, a másik híres Vášáryovával, Emíliával.
1979-ben találkoztunk Prágában. Otakar Vavra, a nagy cseh rendező egy Karel Čapek -regény alapján filmet forgat, engem elhívnak egy fontos epizódszerepre, egy repülőgép-eltérítő terroristát játszom, igazán testhez álló karakter... Magda a főszereplő. Néhány fotót láthatnak a filmből, az egyik képen épp hülyéskedünk a forgatáson. Összebarátkoztunk. Jókat beszélgettünk, sok volt a közös téma, mászkáltunk a városban. Egyszer a Károly hídon megyünk, angolul társalogtunk, kérdezem, te mennyire vagy híres, azt mondja, óh, itt engem mindenki ismer, ebben a pillanatban odalép egy pasas: „change money” kérdi tőle... Jót mulattunk. Aztán néhányszor találkoztunk Pozsonyban és Budapesten, vagy tíz éve vendégül látott egy nagyon elegáns villásreggelire Varsóban, a nagyköveti rezindencián.
Magda pályáján egyik film a másikat követte, talán leghíresebb Jiří Menzel Sörgyári capricciója. A Sophie választása című nagy amerikai filmben Magda sokáig esélyes volt a főszerepre, a rendező őt akarta, egy kelet-európai színésznőt, de végül győztek a hollywoodi producerek, a szerepet Meryl Streep játszotta. Magda voltaképpen ezüstérmes lett. A nyolcvanas években egyik film a másik után, Tolsztoj Feltámadás-adaptációja, számos operafilmben forgat, nem ő énekel, bár Magda nagyon muzikális, a hírek szerint otthon három zongorára is van.
1989-ben úgy dönt, felhagy a színészettel, és eredeti diplomája szerint politikai pályára lép. Václav Havel kinevezi Csehszlovákia bécsi nagykövetévé, később Varsóban Szlovákia nagykövete. Közben ringbe száll az államfői posztért, nem ő nyer, itt is ezüst, vagy talán csak bronzérem az övé.
Azóta is aktív közéletet él, kultúra és politika kapcsolódik össze munkásságában, például megalakítja Pozsonyban a Szlovák Kultúrpolitikai Intézetet.
Úgy hiszem, nagyszerű pillanat ez. Egy igazi európai személyiség, egy tíz nyelvet beszélő nagy színésznő, és jeles diplomata Európa-díjat kap itt Miskolcon.
Kedves Magda, egy József Attila-i parafrázissal köszöntelek – nem tudom, hogy lehet lefordítani. Mindenki örül, hogy lát ma itt, magyarok és szlovákok közt egy európait.
