Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?
Sergio Sollima kiváló westernfilmjeiről többször szót ejtettünk már e blog hasábjain (itt, itt és itt). A tavaly elhunyt, még mindig fájóan alulértékelt rendező azonban nemcsak a spagettiszószos vadnyugaton, de az olasz filmgyártás másik meghatározó zsánerében is figyelemreméltó dolgokat alkotott. A Tomás Milián fémjelezte, laza trilógiaként is felfogható hármas után Sollima a bűnös nagyvárosok felé fordult. Az erőszak városa hazánkban is ismert és népszerű, nem mellesleg pedig trendteremtő darab, lévén az egyik első poliziottescho. A hamisítatlan, telivér Sollima-bűndráma mégsem ez, hanem a három évvel későbbi Revolver, mely az egyébként sem túlzottan napfényes filmtípus különösen kiábrándult képviselője.
A másik két Sergióval összevetve Sollimának talán nem volt azonnal felismerhető vizuális stílusa, következetes történet- és színészvezetése, markánsan képviselt politikai attitűdje miatt a legfontosabb filmjeit egységes alkotói látásmód jellemzi. Ha a későbbi Sandokan-haknikat nem számítjuk, a Revolver a rendező utolsó jelentősebb munkája és egyben a legsötétebb, legindulatosabb is. A nagy leszámolás alapszituációját variáló sztori ezúttal is a törvény ellentétes oldalán álló hősöket vonultat fel. Sollima a választott műfaj keretei között most is a hatalom természetét vizsgálja, ám jóval keményebb és borúlátóbb, mint korábban. Hiába a szárba szökkenő barátság és a fanatikus elszántság, a mindent megmérgező korrupcióval és erkölcsi nihillel szemben esélytelenek.
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?
A börtönigazgató-helyettes fiatal feleségét elrabolják és azt követelik tőle, segítsen egy piti bűnöző szökésében. Az ex-zsaru Cipriani (Oliver Reed) kénytelen teljesíteni a kérést, de nem bízik a zsarolókban és nem adja át a férfit, inkább túszként magával hurcolja. Mivel Riuznak (Fabio Testi) fogalma sincs arról, ki és miért akarhatta kiszabadítani a sittről, nyomozni kezdenek. Ahogy bonyolódnak a szálak és egyre magasabb körökbe vezetnek, a két eltérő habitusú és hátterű férfi között különös barátság szövődik. A törvényesség, a becsület és a túlélés közötti választás azonban elkerülhetetlen.
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?
A Revolver főcímét az “Un Amico” szomorkás dallamai kísérik, határozottan kijelölve a film alaphangulatát és áttételesen előlegezve meg a két főhős tragikus kapcsolatát. Tarantino Morricone csodálatos kísérőzenéjét a Becstelen Brigantyk fontos drámai pillanatában, az eredeti rendeltetésével ellentétesen, morbid humorforrásként használja. Shosanna és Zoller kettős halála ezzel a témával kimondottan romantikus és melankolikus színezetet kap, bizarr kontrasztot alkotva a bosszúra készülő nő és a náci férfi valódi viszonyával.
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt
Sollima filmjéből talán hiányoznak az igazán látványos akciók és epikus összecsapások, de a nyomozás izgalma és az összetett karakterek bőven kárpótolják a nézőt. A Revolver természetesen szállítja egy poliziottescho kötelező autós üldözéseit és verekedéseit, a film a két főszereplő közötti dinamika és az éjfekete látlelete miatt emelkedik ki a mezőnyből. A börtőnőr és a rab kényszerű együttműködése önmagában is érdekes felállás, a kapcsolat különlegességére a kifogástalan színészválasztással sikerül még jobban ráerősíteni. Az angol Oliver Reed masszív és szenvedélyes alakjából valamiféle őserő árad, amit Fabio Testi könnyed csibészes sármja hibátlanul ellenpontoz. A két férfi sokáig bizalmatlanul méregeti egymást és fokozatosan ismeri csak fel, hogy szüksége van a másikra. Sollima finoman építi fel a férfibarátságot, így a megfelelő pillanatban sokkolni tudja a közönséget.
A gyilkossággal és emberrablással tarkított krimi a játékidő második felében súlyos paranoia-thrillerbe vált. A film fordulatait látva a korabeli olasz néző egyértelműen a terroristák által kivégzett miniszterelnök, Aldo Moro rejtélyes halálára asszociálhatott, a Revolver haragos kiáltványa kortól és helytől függetlenül, mindig időszerű marad. A politikai és/vagy anyagi hatalom az emberi természet sötét oldalát erősíti fel és kíméletlenül eltipor mindenkit, aki akarva-akaratlanul az útjába kerül. Sollima később ugyan már nem boncolgathatta ezt a témát, örökségét fia, Stefano viszi tovább. A Gomorra kiváló tévésorozata vagy legutóbbi filmje, a Suburra méltó folytatásai az apai hagyományoknak.
