1992. április 29-én az esküdtszék felmentette a Los Angeles-i rendőrség három (fehér bőrű) tagját az afro-amerikai Rodney King ellen alkalmazott túlzott erőszak vádja alól. Néhány órával később zavargások törtek ki, melyek hat napig tartottak. Tízezernél is több embert tartóztattak le, ennél is több tűzeset történt, az anyagi kár meghaladta az egymilliárd dollárt. A hat napig tartó kijárási tilalom idején a lakosság gyakorlatilag semmiféle segítségre nem számíthatott a hatóságoktól. A városban anarchia uralkodott, egyes városrészek háborús övezetekké változtak. Ezek a tények, melyekből kiindulva Ryan Gattis egy sodró lendületű, méregerős regényt írt.
A Közel a tűzhöz különlegessége, hogy az eseményeket egy eddig elhanyagolt szemszögből, a latin-amerikai utcai bandák világán keresztül mutatja be. Gattis egy elfogulatlan, hiteles hangvételű állapotrajzban gondolkodik, ezért mozaikszerűen építkezik. A zavargások hat napját egy-egy nagyobb, egymással összefüggő sztori fémjelzi és egyetlen főhős helyett az író rögtön tizenhetet választ. Minden egyes fejezet egy újabb szereplő egyes szám első személyű, hangsúlyozottan személyes hangvételű monológja, egyedi nyelvhasználattal, motivációkkal és nézőpontokkal. Gattis figuráról figurára haladva rajzolja meg a lángoló város portréját. E megoldásával nemcsak egy hatalmas ívű körpanorámát tár elénk, de a fontosabb gócpontokat boncolgatja.
Az éppen hazafelé tartó Ernesto Verát brutálisan meggyilkolják és ez szörnyű események láncolatát indítja el. Az esettel közvetlenül vagy közvetetten kapcsolatba kerülő szereplők ismeretlenül is keresztezik egymás útjait, miközben a háttérben Los Angeles fulladozik az évek alatt felhalmozódott indulatoktól és ellentétektől. Gattis a latin-amerikai bandák kutatója és szakavatott ismerője, a fő hangsúly éppen ezért egy ilyen “clica” tagjaira kerül, de az elegánsan kacskaringózó történetben felbukkan többek között egy ápolónő, egy koreai egyetemista, egy horvát származású tűzoltó, egy névtelen rendőr és egy csöves is. All Involved - szól a könyv eredeti címe, tökéletes tömörségben foglalva össze azt, mit is gondol az író az erőszak és a gyűlölet természetéről.
Az írásos forma hibátlanul passzol egy ilyen ambiciózus tablóhoz. A Közel a tűzhöz talán legnagyobb erénye, hogy
ítélkezés helyett rendkívül árnyalt képet fest a latin-amerikai bandák zárt világáról. Nem démonizálja, nem avatja szentté a bűnözőket, inkább megpróbál belehelyezkedni a különféle élethelyzetekbe és megérteni a mozgatórugókat.
A szubjektív beszámolókon keresztül a zavargások legszemélyesebb szintjére jutunk és az árulás, a bosszú, a túlélés motívumai mellett a szereplők félelmeit, álmait és vívódásait is megismerhetjük. Nemcsak a szleng, a nyelvi eltérések tűnnek tehát hitelesnek (melyek Varró Attila értő fordításának hála magyarul is átjönnek), de a különféle karakterek is.
A döntéseik hátterében kisiklott sorsok, kényszerpályák és rossz választások sorakoznak, a tetoválások, becenevek és fegyverek mögött emberi arcok bukkannak fel. A Közel a tűzhöz ezért lesz jóval komplexebb és ütősebb, mint a könyv legkézenfekvőbb filmes előképének tekinthető Ütközések. Gattis kellő távolságból, mégis nagy adag együttérzéssel tekint erre a városra és minden borzalom ellenére hisz benne. Így fordulhat elő, hogy
a legszörnyűbb tragédiákban is felbukkan az emberség, a legsötétebb pillanatokban is megcsillan a humor.
Az HBO nem véletlenül vásárolta meg a mű megfilmesítési jogait, egy ilyen rétegzett, erős alapanyagból elsőrangú sorozat készülhet.
