Aglaja – magyar-lengyel-román, 2012. Rendezte: Deák Krisztina. Írta: Aglaja Veteranyi A gyermek a forró puliszkába esett című regényéből Deák Krisztina. Kép: Máthé Tibor. Zene: Zbigniew Preisner. Szereplők: Ónodi Eszter (Sabine), Bogdán Zsolt (Tandarica), Jávor Babett (a kislány Aglaja), Móga Piroska (a nagylány Aglaja), Kamarás Iván (Milo) 110 perc.
Vetítik: RTL-Klub – 00:25
Aglaja felnövekvése és kitörése a kegyetlen show business rabságából klasszikus női önfelszabadítás-történet.
Deák Krisztina női sorsokat középpontba helyező adaptációinak sorába (Köd, Jadviga párnája, A miskolci boniésklájd) szépen illik Aglaja Veteranyi A gyermek a forró puliszkába esett című önéletrajzi ihletésű írásának megfilmesítése. Egy magyar–román artistacsalád a Ceauşescu-diktatúra idején Nyugatra szökik, és ott próbálnak érvényesülni. Kislányuk, Aglaja, csodálattal vegyes rettegéssel figyeli édesanyja akrobata mércével is extrémnek minősülő, világraszóló számát: a haján lógva végzi artistamutatványait.
A cirkusz világában az ártatlan varázslat és a rideg perverziók egyszerre vannak jelen. „Én sosem fogok a hajamon lógni, nem én. Csomókban tépem a hajamat, akár a levescsirke tollait.” (Billinger Edit fordítása) – mondja a kislány a regényben. Aglajától a családi hagyomány azt várja, hogy maga is híres mutatványos legyen, története pedig a cirkusz kegyetlensége elleni szabadságharcról szól. A lány a test-kultusztól megnyomorított világban veszíti el gyerekkori társát, a Flygirlt, a cirkusz talmi csillogása ragadja el tőle mindig többre vágyó édesanyját, és a vándortársulat laza erkölcsű és fojtogató közössége teszi tönkre szülei házasságát is. Hamar megtanulja a cirkusz szabályai szerint korlátozni és használni saját testét: hogy ne látsszon, ha nagyon félti az édesanyját, egy követ szorít a fogai közé.
Műfaji szempontból sokszínű munka az Aglaja: van benne család- és felnövéstörténet, road movie, melodráma. Ellentmondásos, hogy ebben a hangsúlyosan karakterközpontú történetben, a cím irányadása ellenére sem mindig egyértelmű, hogy ki a központi karakter, részben, mivel egészen más típusú színészi feladatokat bíztak a díva-anyát alakító Ónodi Eszterre, mint a gyerek és a fiatal Aglaját alakító lányokra. Előbbi nagy gesztusokkal, párbeszédekkel van jelen, míg az Aglaját alakító Jávor Babett és Móga Piroska szerepe – a narrációval együtt is – sokkal csendesebb, inkább a tekintetek erejét használja. A költői filmnyelvhez képest mégis gyakran marad el a karakterábrázolás, például, ahogyan Veteranyi regényében, a film fontos motívuma az étkezés, ám a puszta látványon túl nincsen különösebb szerepe sem a kis Aglaja falatozásait bemutató montázsnak, sem a puliszkának, míg a valódi funkcióval ellátott bizarr látványelemek – például Ónodi Eszter kakas-agyvelőt szürcsölő szája – méltán emblematikusak.
Aglaja vágyik rá, ugyanakkor irtózik a női cirkuszosok sorsától, amit neki is szánnak: mindannyian csak a testükön keresztül valósíthatják meg önmagukat. Az életük a hallatlan testi fegyelem körül forog, holott éppen a közönség testtel kapcsolatos fantáziaképeit szolgálják ki. A Flygirl a fizika törvényeinek áthághatóságát ígéri, a revü pedig azt, hogy a meztelen mellekre ragasztott kis kék csillagot, vagy a hatalmasra tupírozott fanszőrzetet bárki megérintheti. Az örök túlélő anya hátborzongató mutatványával ostromolja a világhírnevet, és egy olcsó samponreklám forgatásába majdnem belehal. Ahogy Frau Pepita (Esztergályos Cecília) velősen summázza, mi a nő dolga: flitterekbe bújtatott csípőjével úgy rajzolja a buja nyolcasokat, hogy a férfiak pénzt adjanak érte. Frau Lili (Lázár Kati) is ezen az elven nevelte fel a híres fanszőrzettel büszkélkedő lányát (Jordán Adél), maga pedig vérfagyasztó boldogsággal babusgatja az ágyában tartott, elégedetten tekergőző óriáskígyót, akit a legnagyszerűbb házastársnak tart (a film egyetlen sikeres násza). A testük attraktivitásának kiaknázásán túl nem sok esélyük van a boldogságra – ettől a tehertől szabadul meg a saját felfüggesztésére szánt kontya lenyisszantásával Aglaja. A film kezdő képsorának gyermekkort visszaidéző, fekete-fehér montázsát egy VHS-kazettán nyújtja át az immár felnőtt lánynak édesapja: jelen és múlt önreflektív kontrasztjában sejlik fel, mit tett a családdal a szórakoztatóipar.
Kovács Kata
