A western általában kifejezetten rosszul tűri, ha más zsánerekkel keverik, a sziklaszilárd műfajra sokkal inkább építkezni érdemes. A Cold in July első hallásra egészen valószerűtlen kombinációban halmozza egymásra a kapcsolódó filmtípusokat és egy meglepően szórakoztató és hatásos filmtörténeti kirándulásra invitál. A film alkotói a régi vadnyugati erkölcs igazságát a southern gothic kulisszái között fogalmazzák újra, miközben egy csipetnyi noir, némi háztáji thriller és egy kiadós adag éjfekete humor hozzáadásával a nyolcvanas évek önbíráskodóktól hemzsegő bosszúmozijait idézik meg. Fehér Statson-kalapos magánnyomozó, Carpenter szintifutamait idéző kísérőzene és sűrű, neonfénybe áztatott atmoszféra: mintha egy elfeledett VHS-csoda bukkant volna elő a semmiből.   

Átlagos texasi kisváros, valamikor a nyolcvanas évek végén. A becsületes családapa egyhangúan békés családi életét egy betörő kavarja fel. A tolvaj akaratlan lepuffantását a messzi délen a rendőrség ugyan kérdés nélkül önvédelemnek minősíti, hősünk lelkiismerete nem teljesen tiszta, különösen azért, mert az eset egyre nyugtalanítóbb kérdéseket vet fel. Nemsokára feltűnik a színen a halott bűnöző börtönviselt apja is, aki egyre nyilvánvalóbban terrorizálja a családot, az eseményekkel sodródó főhős ezért kénytelen a saját kezébe venni az események irányítását. A tehetetlen rendőrséggel, elvetemült ellenféllel és egyre keményebb, elszántabb hőssel operáló első felvonás egyértelműen a Rettegés foka alapképletét követi, ám pont amikor azt gondoljuk, innen már ismerjük a folytatást, a történet váratlan fordulatokat vesz és a meglepetések egészen a stáblistáig kitartanak.

A megfelelő dramaturgiai pontokon elhelyezett csavarok nemcsak folyamatosan új megvilágításba helyezik a figurákat, de erőteljes tónusváltásokkal és újabb műfajok bevonásával járnak. A Cold in July nagy bravúrja, hogy az egyes alkotóelemeket külön-külön már ezerszer láthattuk, de így együtt, ebben a konstrukcióban még senki nem próbálkozott velük. Jim Mickle rendező ügyesen zsonglőrködik a különböző panelekkel és zsánermotívumokkal és a túlzott önparódia kínálkozó csapdáját is elkerüli. A legnagyobb dobása mégis az, hogy feszesen egyben tartja ezt a színes mozaikot és a váltások ellenére sem kalandozik el. A vezérfonalat a klasszikus beavatástörténet adja, hisz a passzív nyárspolgárból felelősségteljes férfi válik, aki az őseihez hasonlóan végül nem az írott törvényeket, hanem a saját morális kódját követve tesz rendet ezen a nem vénnek való vidéken.

Az izgalmas stiláris keverék és a sztori kanyarjai ellenére a régi vágású példamese kimondottan kínosan is elsülhetett volna, ha túl komolyan veszik. Mickle szerencsére állandóan megtöri a sötét tónusokat, a férfias leckét nem ellensúlyozza lépten-nyomon morbid viccekkel hanem ironikus karakterábrázolással ellensúlyozza. Michael C. Hall figurája kezdetben egy kanapét sem vehet az asszony beleegyezése nélkül, a keretezőként dolgozó férfit pedig később hamisan vádolják (to frame - szól angolul a poén). Don Johnson csodálatosan megformált magánnyomozója civilben sertéstenyésztő, aki öklömnyi szalonnát dob a serpenyőbe és vaskos tájszólással beszél.

A parodisztikus vonások mégsem válnak uralkodóvá, hisz a kulcspillanatokban a figurák drámai oldala domborodik ki, a nevetséges hibáik és fogyatékosságaik inkább élőbbé varázsolják őket. Mickle nem avatja szentté a karaktereket, hősünk igazi férfi lesz ugyan, de sebhelyekkel és a tettei súlyával együtt válhat csak hőssé. A rendezett, álmos kertvárosi felszín mögött egyre szörnyűbb titkok bukkannak fel, igazságot itt már csak a lefűrészelt csövű puska szolgáltathat. A Cold in July hősei végül eljutnak az ősi amerikai western-törvényekig és nem másra várnak, hanem ők maguk intézik el a dolgokat, de az önbíráskodás hamis pátosza helyett a döntésük súlyos áldozatokkal jár. A történet irodalmi- és filmtörténeti előképek egész sorát villantja fel, miközben az alkotók imponáló következetességgel ragaszkodnak a választott stílusokhoz. Ez pedig bizonyára megdobogtatja majd a VHS-ínyencek és a műfaji finomságokra érzékeny filmrajongók szívét.