Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?
Edward Bunker a modern amerikai prózairodalom nagy feltűnést keltett, komoly kritikai elismeréseket besöprő írója. Az egykori bűnöző, majd évtizedeket rács mögött töltő fegyenc saját élményeiből gyúrt első könyve kétségtelenül a valaha íródott egyik legautentikusabb bűnregény, mely egy csapásra kultikus státuszba emelte szerzőjét. Az 1973-ban megjelent, magyarul is olvasható A vadállatban is van szánalom megjelenésekor kitűnő fogadtatásban részesült, az elmúlt évtizedekben pedig számos alkotó látásmódját befolyásolta - köztük természetesen Tarantino szerzői világát. Bunker személyéről és munkásságáról e rovat hasábjain érintőlegesen már volt szó, ám némileg rendhagyó módon érdemes bővebben szólni erről a kiváló regényről. A belőle készült film, a könyv cselekményét és figuráit erősen átértelmező Próbaidő nyomokban felvillant ugyan valamit a forrásmű erősségeiből, mégis teljesen más végkicsengésű, mint Bunker szikár prózája. A vadállatban is van szánalom mindenképpen megérdemli a kitüntetett figyelmet, hisz nemcsak a Tarantino-univerzum, de a kortárs bűnfilmek szempontjából is meghatározó jelentőségű olvasmányról beszélünk..
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?
Max Dembo (Bunker írói alteregója) nyolc év után feltételesen szabadul a sittről és úgy dönt, ezúttal betartja az előírt társadalmi normákat és nem kerül újra a rács mögé. Azonnal jelentkezik a pártfogó tisztjénél, megpróbál munkát találni és csendes, hétköznapi életet élni, ám mindenhol durva előítéletekbe, automatikus elutasításba ütközik. Max barátai egykori fegyencek vagy bűnözők, a férfi ráadásul nem ért semmiféle “civil” foglalkozáshoz, kizárólag az alvilág szabályait ismeri. Ahogyan telnek a napok és vészesen fogy az államtól kapott segély, Max számára egyre komolyabb erőfeszítést jelent a törvényi előírások betű szerinti követése.
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?
A vadállatban is van szánalom bevallottan Tarantino egyik kedvenc könyve, melyet a rendező a „legjobb első személyben írt bűnregénynek” nevezett. QT nemcsak kiválóan ismeri Bunker művét, de első filmjében a szivarozó Mr. Kék apró szerepét adta az írónak. A rendező e gesztusa jóval több, mint egy ikonikus személyiség önreflektív vendégszerepeltetése: a nyilvánvaló kult-potenciál mellett fejet hajtott és köszönetet mondott a meghatározó inspirációkért. Tegyük hozzá, van is miért, hiszen a Kutyaszorítóban számos motívuma egyértelműen Bunker művéből kerülhetett a forgatókönyvbe. Vic Vega (Mr. Szőke) például Max Dembo sajátos alakváltozataként is értelmezhető, ahogyan Joe Cabott és szűkebb környezete, illetve a rablás körülményei is a regényt idézik. A két alkotó stílusa közötti hasonlóság azonban nemcsak a konkrétumok szintjén mutatkozik meg. Bunker elbeszélői fogásai, az általa megfestett atmoszféra, a Los Angeles-i bárok, apartmanok és külvárosok világa, illetve a figurák megjelenése és beszédstílusa tagadhatatlanul ott kísértenek Tarantino forgatókönyveiben.
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt
A korábbi életvitelével végül sikeresen leszámoló Bunker irodalmi teljesítménye különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy bármiféle formális képzés, külső ösztönzés nélkül, pusztán a kitartása és tehetsége által vált ünnepelt íróvá. A vadállatban is van szánalom kiforrott, pontos, lehengerlően megírt bűndráma, melyben a megélt tapasztalatokból általános érvényű igazságok születnek. Bunker regénye nemcsak egyedi nézőpontja, az alvilág és a börtönviszonyok hiteles bemutatása miatt izgalmas, de egy korábban soha nem vizsgált, egészen egyedi kontextusba helyezni a bűn és a bűnhődés örök problémakörét. A szabadság és a rabság, a közösség és az egyén ellentétpárjai mögött ráadásul ott izzik a korszak Amerikáját sújtó általános erkölcsi- és világnézeti válság: Bunker az elveszettség, a kiúttalanság és az ösztönös düh érzéseit óriási intenzitással írja ki magából. A könyvből készült film, a Próbaidő megkurtított cselekménye, Dustin Hoffman maga nemében kiváló, de a könyv ismeretében erősen vitatható karakterértelmezése sokat tompít az eredeti mű kiábrándult hangnemén és elsősorban az elveszettség univerzálisabb érzésére koncentrál. A vadállatban is van szánalom ezzel szemben sokkal összetettebb dilemmákat beszél el, a Bunker teremtette atmoszféra pedig valósággal beszippantja az olvasót és elkerülhetetlen állásfoglalásokra készteti.
