Audrey Hepburn a jóság, a kedvesség és a finomság megszemélyesítője volt filmen és az életben egyaránt. A felejthetetlenül gyönyörű színésznő kettős karriert tudhatott a magáénak: mint filmsztár, ragyogó alakítások sorával írta be magát a filmművészet aranykönyvébe, mint ember a UNICEF Jószolgálati nagyköveteként éhező gyerekeket segített az egész világon.
„Egészen különleges, természetes színésznő volt. Nem is annyira színésznő, mint ritka jellemes, mély érzésű, nagyon intelligens, jó humorú ember. Csodálatos nő…” – nyilatkozta róla egykori partnere és közeli barátja, Gregory Peck.
A mozi tündérkirálynője 84 évvel ezelőtt, 1929 május 4-én, Brüsszelben született. Eredeti neve: Audrey Kathleen Ruston. Anyja holland bárónő, apja angol üzletember (egy cég igazgatója) volt. Szülei korán elváltak, a sovány, de széparcú kislány édesanyjával maradt. Már kilencéves korától balettiskolába járt és táncolni tanult. A második világháború alatt Hollandiában éltek, édesanyja a holland ellenállás egyik vezetője lett. Audrey a balett-tanulás mellett aktívan részt vett a náci megszállók elleni mozgalomban. A korábban jómódú család elszegényedett és éhezett. Hollandia felszabadításakor Amszterdamba költöztek, Audrey folytatta a tánctanulást. Az őzikeszemű, csinos, magas (170 centis) bakfisra egykettőre felfigyeltek a fotóriporterek. Amikor Londonba költöztek, már rendszeresen modellként és színdarabok mellékszereplőjeként dolgozott. Egy holland dokumentumfilmben tűnt fel először, majd egyik első, igazi moziszerepét a Nevetés a Paradicsomban (1951) című filmben kapta. Kedves, fotogén arca, megkapó egyénisége folytán újabb és újabb moziszerepekkel bízták meg.
Egy alkalommal találkozott Colette-tel, a híres írónővel, aki azonnal rábízta a Gigi című új műve főszerepét. A darab óriási sikert aratott a Broadway-n. Audrey – minden színészi végzettség nélkül,- egy csapásra ünnepelt sztár lett.
A Londonban tartózkodó, híres amerikai rendező, William Wyler őt választotta ki a Római vakáció (1953) című készülő filmje főszerepére. A könnyes-mosolygós, romantikus, örökzöld vígjátékot nyolc kategóriában jelölték Oscar-díjra. Végül 3 aranyszobrocskát el is nyert, és az egyiket rögtön Audrey Hepburn kapta. Született színészi tehetsége, varázslatos egyénisége folytán olyan káprázatos, természetes, magával ragadó alakítást nyújtott, hogy mozinézők millióinak lett a kedvence az egész világon. Csakúgy, mint partnere, Gregory Peck, aki a férfi főszerepet alakította,- szintén felejthetetlenül.
További két évtizeden keresztül a legnagyobb sztárok között tündökölt, a leghíresebb rendezőkkel és a legismertebb színészekkel játszott együtt. 27 mozifilmben szerepelt, még négyszer jelölték Oscar-díjra. Azon kivételes sztárok közé tartozott, akikért a szakma és a közönség egyformán rajongott.
Következő filmje, a Sabrina (1954) rendezője, Billy Wilder így nyilatkozott róla: „A mozifilmek világában hosszú szünet után, végre itt van valaki, aki tanult, tud helyesen írni és valószínűleg még zongorázni is tud. Egy vékony kis nő, akiről már az első találkozáskor érzed, hogy tényleg van valaki melletted. Garbo óta nincs senki hozzá fogható.”
A Sabrina ismét világsiker lett, Hepburn Oscar-jelölést kapott. Rövidesen férjhez ment Gregory Peck barátjához, Mel Ferrer színészhez, akivel a Sellő című darabban játszott együtt. A „Sellő” főszerepéért a „Legjobb színésznő” Tony-díját nyerte el.
Ezután híres filmek és káprázatos alakítások követték egymást: a Háború és béke (1956) Natasája, Henry Fonda és férje partnereként, majd Fred Astaire-rel a Mókás arc (1957), amelyben ének- és tánctudását is csillogtathatta. A Délutáni szerelemben (1957) Gary Cooperrel játszott együtt, az Akinek nem lehet megbocsájtani (1960) című westernben Burt Lancaster partnere volt.
Egy évvel korábban az Egy apáca története (1959), Fred Zinnemann rendezésében, drámai pályájának újabb mérföldköve, - Oscar-jelölést hozott, csakúgy, mint az 1961-es Álom luxuskivitelben Hollyjának megformálása, annak ellenére, hogy a szerző, Truman Capote eredetileg Marilyn Monroe-nak szánta a főszerepet. A megható vígjáték nagy slágere, a „Moon River” máig emlékezetes és gyakran idézett dal.
A hatvanas években, fia, Sean születése után több közepes film következett. A jobban sikerültek közé tartozott az Amerikai fogócska (1963) című krimi, Cary Grant partnereként.
Régi fényében tündökölt a My Fair Lady (1964) című filmmusical címszerepében. A káprázatos színekben tobzódó, feledhetetlen slágerekben és szenzációs színészi alakításokban bővelkedő musical George Cukor rendezésében készült. A producer, Jack Warner eredetileg Cary Grantnek szánta a férfi főszerepet, de a sztár nagylelkűen lemondott az eredeti Broadway-előadás csillaga, Rex Harrison javára. Mivel Warner nem tartotta elég szépnek az eredeti színházi előadás Elizáját, Julie Andrewst, Audrey Hepburnnek adta a címszerepet. A színésznő legnagyobb bánatára ezúttal nem énekelhetett: Marnie Nixon énekesnő kölcsönözte a hangját. A The New York Times legendás filmkritikusa, Bosley Crowther így vélekedett a 12 Oscar-jelöléssel, ebből nyolc aranyszobrocskával kitüntetett filmről: „A sikerek mellett Audrey Hepburn fantasztikus játéka bizonyítja a legjobban, mennyire igaza volt Jack Warnernek, amikor a színésznőre bízta a címszerepet.”
A továbbiakban sok, könnyen felejthető film következett (Hogyan kell egymilliót lopni? (1966), Ketten az úton (1967). Némiképp kárpótolta, hogy 1967-ben, a Várj, míg sötét lesz című krimiben nyújtott parádés alakításáért ismét Oscar-díjra jelölték. A vak lány szerepe után káprázatos sikersorozata lezárult. Ezután magánéletét helyezte előtérbe: elvált, majd még kétszer férjhez ment, és megszületett második fia, Luca.
Kilencéves szünet után tért vissza a kamerák elé, a Robin és Marian (1976) című filmmel, Sean Connery partnereként. Utolsó filmje Steven Spielberg romantikus alkotása az Örökké (1989) volt.
1988-ban a UNICEF felkérésére „főállásban” Jószolgálati nagyköveti tevékenységet vállalt, és éhező gyermekeket segített a világ minden részén. Ebben nagyszerű segítőtársra és barátra talált kollégája, Roger Moore személyében. Ekkor már súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. 20 éve, 1993 január 20-án hunyt el svájci otthonában, mindössze 63 évesen.
A UNICEF-nél végzett tevékenységét Roger Moore folytatta, aki így emlékezett meg róla: „Csodálatos színésznő volt, egészen egyedülálló. Mindig azt mondta, a szeretet a legnagyobb erő az életben. Hihetetlenül becsületes, nagyszerű ember volt, filmen és az életben egyaránt.”