A Jameson CineFestnek, az egymással ádáz harcot folytató Velencei és Torontói Fesztivállal ellentétben, nincs kivel versenyeznie, a „Magyarország legjobb filmfesztiválja” cím így alanyi jogon illeti meg. A miskolci mustra azonban már akkor is a legszínvonalasabb programmal jelentkezett, amikor még volt konkurenciája. A jövő szombatig tartó fesztivál programját böngészve nyugodtan kijelenthető: a szervezők idén sem adták alább a nemzetközi színvonalnál. Íme 7 bemutató, amelyért érdemes ellátogatni Miskolcra:
Mindenki a mennybe megy (Radu Jude)
Bár a román újhullám már túl van a csúcson, a szomszédból érkező filmekre még mindig érdemes odafigyelni. A legboldogabb lány a világon szocreál tragikomédiáját jegyző Radu Jude legújabb alkotása a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb román filmnek járó díjat majd a Szarajevói Filmfesztivál fődíját is megkapta. A Mindenki a mennybe megy, nem meglepő módon, szintén családi környezetben játszódik, és ugyanúgy egyetlen nap történéseit fogja át, mint Jude előző filmje. Nálunk október közepén kerül mozikba, a hazai ősbemutatója a CineFesten lesz, szeptember 19-én, 18 órától.
A messzi dél vadjai (Benh Zeitlin)
A CineFest szervezői „Amerika legünnepeltebb rendezőjének” titulálták Benh Zeitlin, ami enyhe túlzásnak tűnik, de tény, hogy a queens-i illetőségű alkotó rögtön a debütáló filmjével fődíjat nyert a Sundance Filmfesztiválon, Cannes-ban pedig a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera-díjat, a FIPRESCI-díjat és az ökumenikus zsűri különdíját is megkapta. A messzi dél vadjainak egy hatéves kislány a főszereplője, akinek egyedül kell szembenéznie a természet pusztító elemeivel. A film premierje a rendező jelenlétében szeptember 19-én 18 órakor lesz a CineFesten.
Berberian Sound Studio (Peter Strickland)
Több kritikus kolléga szerint a Varga Katalin balladája az utóbbi évek legjobb és legeredetibb magyar filmje, annak ellenére, hogy rendezője született angol, akinek korábban semmilyen kapcsolata nem volt a magyar filmgyártással. Új produkciója már egy másik országban játszódik, egy sajátos olasz műfaj, a giallo előtt tisztelegve. A Berberian Sound Studio nem úgy idézi meg a hetvenes években készült olasz horrorfilmeket, mint ahogy azt Tarantino vagy Rodriguez tenné, hanem Lynch és Polanski stílusában. Aki a szeptember 21-i premierről lemarad, a következő héten moziforgalmazásban is megnézheti a filmet.
Nemcsak a mozikban, de fesztiválokon se sűrűn találkozni német poszt-apokalipszis horrorral, Tim Fehlbaum filmjének tehát, ha egyéb erényei esetleg nem is lennének, kuriózumértéke már biztos van. A történet 2016-ban játszódik, a nap szó szerint gyilkos sugarakkal éget, megsemmisítve minden életet. Csak néhány túlélő maradt, akik számára a víz jelenti a legnagyobb kincset. A produkciót illetően aggodalomra adhatna okot, hogy Roland Emmerich neve is megtalálható a stáblistán, a német sztárrendező azonban csak executive producerként vett részt (?) a projektben. Vetítés: szeptember 20-án, 21 órától.
Litván sci-fivel épp olyan gyakran lehet moziban (vagy bárhol máshol) találkozni, mint német poszt-apokalipszis horrorral. A CineFest szerencsére ezt a fájó hiányosságot is orvosolja Kristina Buozyte filmjének bemutatásával. A szűkszavú szinopszis szerint a történet egy agykutatóról szól, aki megpróbál behatolni kómában lévő (női) páciense agyába. A Quiet Earth kritikája olyan kifejezéseket emleget a filmmel kapcsolatban, mint „belső odüsszeia” és „baltikus fatalizmus”, de megjegyzi, hogy romantikus melodráma is van benne. Vetítés: szeptember 20-án, 18 órától.
Ulrich Seidl filmjei nem a gyenge gyomrúaknak vagy azoknak készülnek, akik szerint a tragikomikus emberi nyomorúságok nem valóak a mozivászonra. Seidl ráadásul nem elégszik meg a nyers képekkel, ő szándékosan provokálni akar – hozzá képest honfitársa, Haneke könnyed délutáni matinékat készít. Legújabb munkája, amely egy tervezett trilógia első része, az Afrikában (szex)turistáskodó osztrákok kalandjait rögzíti a szokásos (ál)dokumentarista stílusban.
Kertész Mihály 1942-es keltezésű filmjéről könyvtárnyi irodalom gyűlt már össze, a legfrissebb Filmvilágban is olvasható róla egy összeállítás, és ha nem is értenek sok mindenben egyet a méltatók és a bírálók, azt senki nem tagadhatja, hogy a Casablancában egy valódi kultfilmet tisztelhetünk, amely hetven év múltán sem vesztett népszerűségéből. Klasszikussá vált jeleneteit nyilván a CineFest látogatói is kívülről ismerik, de mozivásznon kevesen láthatták. Most itt a kiváló alkalom, szeptember 17-én 16 órától a levetítik a filmet, előző nap pedig Hahner Péter, Takács Ferenc és Báron György tart róla előadást, illetőleg egy kerekasztal-beszélgetésen is kitárgyalják a témát.
