Filmvilág blog

Jarmusch zenél

Entrance To Eternity

2012. április 14. - Huber Zoltán

A tavaly megjelent Lynch-album után az amerikai független film egy másik kultikus alakja, Jim Jarmusch is zenei projektbe kezdett. Amíg azonban az öntörvényű szürrealista direktor dalformákba öntött agymenéseihez nem kevés rajongói türelem szükségeltetik, addig Jarmusch lemeze az életmű beható ismerete nélkül is könnyedén befogadható. Ha őszinték akarunk lenni, a Concerning The Entrance To Eternity nem is annyira a direktor, sokkal inkább Jozef Van Wissen műve – Jarmusch elsősorban a holland zenész által feljátszott, repetitív dallamtöredékekre és az ezeket variáló, szabadon lebegő lantfutamokra gitározik rá. A végeredmény mégis ismerős lehet a Jarmusch-életmű ismerőinek, hiszen a folkos hagyományokból építkező zenéből ugyanaz a meditatív, önmagába forduló, csendes atmoszféra árad, mint ami a rendező filmjeit is annyira utánozhatatlanná teszi.

jarmuschzene.jpg

Jarmusch erős zenei kötődése ismert tény, hiszen már első munkájában, a Permanens Vakációban is kulcsszerepet kapott Charlie Parker szabálytalan jazz-muzsikája. Jarmusch a new york-i underground szcénából indulva számtalan fontos előadóval kötött ismeretséget, amelyek általában közös munkákban végződtek (Tom Waits, Screamin' Jay Hawkins, Iggy Pop és Jack White is feltűnt már a műveiben). A direktor számára a zene legalább olyan fontos filmnyelvi kifejezőeszköz, mint a beállítások, a dialógusok vagy a fények – gondoljunk csak a Hervadó virágok lágy etióp funkjára, a sokszor megidézett Elvis- és Waits-számokra, vagy a Szellemkutya lüktető hip-hop töredékeire. A Concerning The Entrance To Eternity mégis elsősorban a Halott ember legendás kísérőzenéjét juttathatja eszünkbe, hiszen Jarmusch kásás, finoman hömpölygő gitárjátéka leginkább Neil Young híressé vált improvizációs aláfestéseivel mutat párhuzamokat.

A lemezen alkalmazott munkamódszer igen hasonló az említett film esetében is használt megoldáshoz: ott Young kísérte a rendező által rögzített képeket, itt Jarmusch követi Wissen motívumait. A szerzemények mindegyike egy-egy markáns dallamot boncolgat, így a negyven perces anyag öt szerzeménybe sűrűsödik, de az egyes számok ugyanazon logika mentén épülnek fel. Wissen feszesen kibontja az alaptémákat, majd a szabályos akkord-variácokat Jarmusch visszafogott, mégis csapongóan zajos és noise-rockos gitárjátéka jótékonyan ellenpontozza. Mindez első hallásra kétségtelenül izgalmas hallgatnivalót kínál, kiismerve azonban a két zenész párbeszédét, a lemez elveszíti a kezdeti frissességét, majd álmoskás unalomba fullad. Bár örömzenének, alkotói melléktevékenységnek egyáltalán nem rossz, az összbenyomás mégis olyan, mintha félkész zenei vázlatokat kapnánk, el nem készült Jarmusch-jelenetekhez. Talán nem túl sok, de egy próbát mindenképpen megér.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr54416989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása