Az igazság odaát van. Az X-akták szlogenje a misztikus tévésorozatok vezéreszméje lett. Chris Carter kult-szériájában az odaát igen közel került a mindennapokhoz.

The X Files, 1993-2002. Kreátor: Chris Carter. Szereplők: David Duchovny (Mulder ügynök), Gillian Anderson (Scully ügynök), Mitch Pileggi (Walter), Robert Patrick (John Doggett), William B. Davis (Cigarettás férfi). 45 perc.
Vetítik: Tv6 – Keddenként, dupla epizódokkal - 22:00, 23:00

2002-ben véget ért az X-akták, ám kultusza még mindig él, bizonyítják ezt a máig frissülő rajongói oldalak, a későbbi misztikus sorozatokra gyakorolt hatása (Millennium, Lelkek tengere, Rejtélyek városa). Legújabb örökösében, az Alias és a Lost alkotójának, J. J. Abramsnek Fringe (A rejtély) című sci-fi sorozatában a paranoid és a paranormális ismételten keresztezik egymást, de az a misztikum, mely az X-aktákat működtette, megváltozni látszik.

Chris Carter, kezdetben családi komédiák forgatókönyvírója, a hetvenes években készült misztikus krimisorozathoz, a Kolchak – The Night Stalker-hez hasonló szériának képzelte el az X-aktákat. A világos zakót és szalmakalapot viselő riporter, Carl Kolchak rendszeresen horrorfilmekből Chicago utcáira pottyant rémekbe botlott. Humortól sem mentes kalandjai azonban csak az alapötlethez adtak ihletet, az X-akták komor hangulata távol áll a Kolchak könnyed epizódjaitól. Carter és írócsapata hetente egyszer lehetővé tette, hogy a tévénézők belelapozhassanak a Szövetségi Nyomozóiroda – a fantasztikum újabb és újabb területeiről származó – aktáiba. A sorozat táguló univerzuma mindenfajta, akár egymásnak ellentmondó témákat is befogadott, különböző népek meséitől, horrorfilmek monstrumain át a vallási témákig, legalaposabban azonban a földönkívüliek körül kialakult mitológiára építkeztek.

Amit biztosra vehetünk: 1947. július 2-án a Roswell melletti sivatagban lezuhant „valami”. A hadsereg sajtóreferense először repülő csészealjról számolt be, amit nem sokkal később – állítólag felső nyomásra – meteorológiai ballonra változtatott. A földönkívüliek története a közvéleményben kezdettől összefonódott a földönkívüliek létezését eltitkolni szándékozó államhatalommal. Az X-akták erre a gyanakvásra alapozva kilenc évadon végighúzódó összeesküvés-szálat szőtt önálló epizódjai közé, meglovagolva az ufók továbbra is divatos hullámát és folytatva a hetvenes években csúcspontjukra ért paranoia-filmek sorát. Az összeesküvéseknek a közhiedelem szerint olyan intézmények is a részeseivé váltak, amelyeknek épp az állampolgárokat kellett volna megvédeniük: a kormány (Az elnök emberei, 1976) vagy a CIA (A keselyű három napja, 1975) egyaránt gyanússá vált. Az X-akták beépítette történetébe a leghíresebb összeesküvés-elméleteket (például Kennedy meggyilkolását) és összekötötte a földönkívüliekkel megkötött titkos szövetséggel (mindenekelőtt a legendás Cigarettás Férfi személyén keresztül). Korábban W. A. Harbinson regényfolyama, a Csészealj-projekt (1980–95) törekedett hasonló részletességgel felépíteni egy globális összeesküvés-teóriát, de az X-aktákkal ellentétben Harbinson szálai nem vezettek a világűrig. A csészealjak létezése mögött egy világuralomra törő tudós csúcstechnológiával kialakított hadserege állt.

Az országoktól független és felettük álló titkos szervezetek, szemben a politikai összeesküvésekkel, az utóbbi évek filmjeiben egyre több szerepet kapnak. A szomszéd (1999) és A Quantum csendje (2008) titokzatos terroristacsoportjai (a korábbi SPECTRE mintájára) vagy A bűn árfolyamának (2009) bankja a Parallax bérgyilkosokat foglalkoztató vállalatára emlékeztetnek (A Parallax-terv, 1974), de már annál is nagyobb befolyással bírnak a világ felett. A Fringe hősei egy megközelíthetetlen óriáscéggel, a Massive Dynamic-kel, valamint a kísérleteikkel embereket gyilkoló csoporttal állnak szemben. Az X-akták paranoiájában a törvényes hatalom él vissza lehetőségeivel, a Fringe félelmei a törvényeken felülálló titkos szervezetekből fakadnak. Akár egy kormányon belüli kormány, akár egy kisebb ország gazdasági erejével rendelkező óriáscég áll a háttérben, céljuk az információk eltitkolása és saját célú felhasználása, ebből fakad e két sorozat paranoiás világszemlélete. Az epizódok ismeretlen, új veszélyekről, a világ jelenlegi berendezkedését megváltoztató rejtett tevékenységekről, gyarmatosító szándékú idegen lényekről, párhuzamos, de egymás helyére törekvő univerzumokról szólnak, veszedelmes tudás ez, állítja az X-akták, mert akik tudnak róla, minden eszközzel megpróbálják elhallgatni az igazságot a hétköznapi emberek elől.

A dupla paranoia hatásos eszköz: a Twin Peaks misztikus erdeje lassan kiismerhetetlen, áthatolhatatlan dzsungellé változtatta az egész bolygót. Cooper ügynök nyomozása a Jó és a Gonosz már-már absztrakt küzdelméhez vezetett. Az X-akták harca szilárdabb talajon állt a Twin Peaks-hez képest, szereplői már máshogyan értékelték a természetfeletti jelenségeket. Mulder ügynök Cooperhez hasonló nyitottsággal helyezte el világképében a megmagyarázhatatlan eseteket, az orvos végzettségű Scully azonban a tudomány segítségével keresett válaszokat. Az X-akták misztikummal szembeszegülő, látszatra tudományos magyarázattal, az objektivitás állandó hangsúlyozásával, a helyszínek és dátumok folytonos ismertetésével, a pilot előtti mondattal – „A következő történet valós tényeket rögzítő dokumentumok alapján készült” – igyekezett a horror és sci-fi elemekből felépített történeteit hitelesíteni. A Twin Peaks-ben a rejtély kivezetett ebből a valóságból, az X-aktákban a valóság részévé vált. A természetfeletti lények, kísértetek és démonok ősidők óta egy világban élnek az emberrel, csak létezésükre ritkán vetül fény, ám már nem kell hozzá kiválasztottnak lenni, hogy meglássuk őket. Lehet rájuk tudományos magyarázatot keresni, de e feltételezések nem találnak fogást rajtuk, akkor sem, ha e lények vagy jelenségek a technika fejlődésének következményeiből származnak (gondolkodó komputervírus, halhatatlan szuperkatona), vagyis tudományos alapon nyugszanak. A rejtély megmarad rejtélynek, a félelem nem oszlik el, a legtöbb akta valójában továbbra is lezáratlanul kerül a páncélszekrénybe.

Ruprech Dániel elemzésének második fele a Filmvilág archívumában olvasható.