JACK ÉS JILL – Adam Sandler saját ikertestvérét alakítva női ruhában bohóckodik Al Pacino, Santiago Segura és Katie Holmes asszisztenciája mellett.

A Filmvilág kritikusa szerint: A Jack és Jill lehetett volna remekbeszabott vígjáték is, mert jó minőségű alapozót használ, a rúzs viszont olcsó és rendre túlszalad a kontúron, így a mű nem több egy szórakoztató tucatkomédiánál. (Alföldi Nóra kritikája a januári Filmvilágban olvasható.)

GÉPPISZTOLYOS PRÉDIKÁTOR – Marc Forster (Szörnyek keringője, Papírsárkányok, A Quantum csendje) a börtönviselt dealerből afrikai humanitáriussá lett Sam Childers életéről forgatott filmet Gerrard Butler főszereplésével. [előzetes]

ALMANYA – A TÖRÖK PARADICSOM – Egy németországi török család hazalátogat az óhazába, és közben a visszaemlékezések során felidéződnek a nagyszülők első németországi évei. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Érzésem szerint az Almanya (törökül így mondják Németországot) című filmet a német kormány rendelte, és megrendeléskor az a cél vezérelte, hogy az identitásukat vesztett másodgenerációs törököknek készítessen egy olyan alkotást, mely kisebbrendűségi komplexusukat igyekszik csillapítani. (Kolozsi László kritikája a decemberi Filmvilágban olvasható.)

KIKÖTŐI TÖRTÉNET – A legnevesebb finn rendező Aki Kaurismäki (A múlt nélküli ember, Külvárosi fények) Finnország helyett ezúttal Franciaországba, Le Havre városába helyezte a története helyszínét. Főhőse egy idős cipőpucoló, aki hirtelen felindulásból úgy dönt, az útjába tévedt, a hatóságok elől menekülő bevándorló fiúnak segít eljutni Angliába. A film Cannes-ban FIPRESCI-díjat nyert. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A rendezőnél mindig csak a díszlet és a háttér változik, az emberség marad. Kaurismäki – aki most is a maga visszafogottan érzelmes paradoxonát valósítja meg – igazi humanista: nemcsak felnőttmeséi hőseit, a nézőit is szereti. (Vajda Judit kritikája a januári Filmvilágban olvasható.)

LAZA ESKÜVŐ – A spanyol Daniel Sánchez Arévalo (Kövéren szép az élet, Sötétkékmajdnemfekete) vígjátékában a mennyasszonya által faképnél hagyott Diego két unokatestvére társaságában visszatér gyerekkora színhelyére, hogy átgondolja az életét. [előzetes]

AZ ÉLET NÉGYSZER – Michelangelo Frammartino dokumentarista esszéfilmje több kritikus évösszegző listájában is előkelő helyet szerzett. Szinopszis: „Az élet négyszer történetében az ember, az állatvilág, a növényvilág, s mindennek a kiindulópontja, a föld egymással való, a másikat feltételező, elválaszthatatlan kapcsolata jelenik meg a Pitagorasz hitte négyszeres lélekvándorlás stációiban.” [előzetes]

A REND ŐRE – Nadav Lapid játékfilmjének első fele néhány izraeli terrorelhárító életébe enged bepillantást, míg a második terrorista cselekményre készülő fiatal anarchisták szervezkedéseit mutatja be. A szálak a végén összefutnak. [előzetes]

VAN PÁPÁNK! – Az olasz színész-rendező Nanni Moretti egy olyan pápáról készített filmet, aki beiktatása után jön rá, hogy mégsem kéri a tisztséget. A Vatikán egy pszichiáter segítségével próbálja jobb belátásra téríteni a depressziós egyházatyát.  A pápát Michel Piccoli alakítja, a pszichiátert maga a rendező. A film a neves francia filmes lap, a Cahiers du Cinema éves toplistáján az első helyre került. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A dühös, depressziós, kritikusan politizáló poszt-’68-as olasz rendező ezúttal nem dühös, nem depressziós, és nem politikus arcát mutatja. (Pintér Judit kritikája a decemberi Filmvilágban olvasható.)