FILM/SZÍNHÁZ
A színházból gyakran vezet út a filmbe, de vajon így van ez fordítva is? Vezet út a mozivászonról a színpadra? A pesti színházak új trendje – nepszerű filmek színpadra alkalmazása – ezt bizonyítja. A hatásos, látványos, sodró erejű előadasok mintha a filmmel, annak is „multiplexes” változatával próbálnák felvenni a versenyt. A színház közegében még az art mozik világából erkező munkák is multiplexes fényben fürödnek, nem beszélve az eleve hollywoodias filmek adaptációjaról.
Gelencsér Gábor: Filmszínpad (Mozi a színházban)
Muhi Klára: A hazug nagymama meg a többiek (Török Ferenc: Apacsok)
VARGAS LLOSA
Llosa keze nyoman a periferiális modernkori Peru váratlanul a maga világközpont-mivolta szerint nyilatkozott meg. A Nobel-díj ráiranyíthatja a figyelmet az eddig csak ritkán filmre vitt eletműre. A tavalyi kitüntetésig ugyanis a sok-konyves irónak csupán öt műveből forgattak moziváltozatot. Olyan remekművek várnak értő rendezőre, mint A zöld palota vagy a Négy óra a Catedrálban.
Ardai Zoltán: Buja, kenyes, hideg (Mario Vargas Llosa-adaptációk)
BUNUEL
Szabó Z. Pál: „Az aranykor” mítosza (Dali és Bunuel kapcsolata)
Tornai Szabolcs: Szürrealista előgyakorlatok az éberséghez (Louis Bunuel)
JOHN WAYNE
John Wayne esetében különösen nehéz elkülöníteni a színészt az embertől, az eltéres Wayne köznapi énje es szerepei között minimalis. Más színészek a változatosságban, egymástól homlokegyenest eltérő személyiségek megformálásában leltek örömüket, Wayne azonban mindig aszerint választott szerepet, hogy az vajon beleillik-e a róla felépített képbe, egyezik e világszemléletével. A forrongó hatvanas évek történései azonban rávilagítottak arra, hogy John Wayne sem tévedhetetlen.
Varga Dénes: A vadnyugat hercege (John Wayne és a hatvanas évek)
Nevelős Zoltán: Karakán emberek (Ethan es Joel Coen: A félszemű)
Varró Attila: Tavaszi hó (Charles Portis: Szilaj vér)
ARONOFSKY
Szabó Ádám: Őrjitő vagy (Darren Aronofsky)
Kovács Kata: Pszichobalett (Darren Aronofsky: Fekete hattyú)
ANIMÁCIÓ
Varga Zoltán: Kétdimenziós manőverek (Anilogue)
Margitházi Beja: Animació, nem imitació (Sylvain Chomet: Az illuzionista)
TELEVÍZIÓ
Sepsi László: A bennem elő gyilkos (Dexter-sorozat)
Kemenes Tamás: Alpári unalom (Való Világ 4.)
Deák Dániel: Veszteni tudni kell (40 milliós játszma)
FESZTIVÁL
Gelencsér Gábor: Titkok, hazugsagok (Torino)
HATÁR/SÁV
Simonyi Balázs: Az ősz, a barna es a szőke (Párizsi kiállítások: Brune/Blonde; Larry Clark)
KÖNYV
Vincze Teréz: Láttatni a láthatatlant (Marc Vernet: A hiány alakzatai)
Harmat György: Iskola a papíron (Kelecsényi László: Álmodozók és megszállottak)
KRITIKA
Báron György: Téli mese (Pacskovszky József: A vágyakozás napjai)
Gorácz Anikó: A kripli (Miklauzic Bence: Éji séták és éji alakok)
Vajda Judit: Csernobil es Isaura (Dézsy Zoltán: Az ügynökök a Paradicsomba mennek)
A címlapon: Darren Aronofsky: Fekete hattyú (Natalie Portman) – A Budapest Film februári bemutatója