A tegnap véget ért Cannes-i Filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát Apichatpong Weerasethakul filmje, a Loong Boonmee raleuk chat kapta, amely a tovább után látható előzetes alapján a thaiföldi mester Trópusi betegség című filmjére hasonlít leginkább, már ami a helyszínt (dzsungel) és a fantasztikum beemelését illeti. A "főhős" a címben is szereplő Uncle Boonmee, aki érzi, hogy hamarosan meg fog halni, ezért családjával hazaviteti magát, ahol visszaidézi előző életeit, miközben elhunyt szeretteinek szellemei is megjelennek.

Néhány mondat a mifelénk kevéssé ismert rendezőről Teszár Dávid Filmvilágban megjelent portrécikkéből ollózva:

Az 1970-es születésű, eredetileg építész végzettségű Apichatpong Weerasethakul minden idők egyetlen olyan thaiföldi szerzői filmese, akinek nemhogy jól cseng a neve az A-kategóriás fesztiválokon, de a Cahiers du Cinémától a Sight and Soundon át a Village Voice-ig egységesen leborulnak előtte az ítészek. Nagyjátékfilmjei egytől egyig eredeti és invenciózus alkotások, amelyek átlagos thaiföldi emberek hétköznapi életéről szólnak, egyáltalán nem hétköznapi módon. (...) Weerasethakul az ellentétek, az éles kontrasztok művésze, vonatkozzon ez bár a filmtípusra vagy az elbeszélésbeli és tematikai jellegzetességekre. (...) Szigorúan epizodikus felépítésű, drámai csúcspontokat nélkülöző, „eseménytelen” művei jókora fityiszt mutatnak a hagyományos történetmesélő filmnek: a bámulatos kreativitással megáldott, örökösen kísérletező kedvű Weerasethakul azok közül való, akik még hisznek a képek atmoszférateremtő erejében.