AGORA - Alejandro Amenábar (Más világ, A belső tenger) történelmi drámája a 4. században játszódik, Alexandriában, az akkori világ szellemi központjában. Főhőse a Rachel Weisz által alakított asztronómus, Hypatia, aki tanítványai segítségével a híres Alexandriai könyvtárat akarja megóvni a zavaros vallási és politikai helyzetben. (Nem láttuk.)
VILLÁMTOLVAJ - PERCY JACKSON ÉS AZ OLIMPOSZIAK - Chris Columbus Rick Riordan ifjúsági regényét adaptálja Uma Thurman, Rosario Dawson, Pierce Brosnan, Sean Bean, Catherine Keener és Steve Coogan közreműködésével.
Villámkritika: Nyilván nem véletlen, hogy a Villámtolvaj rendezője a Harry Potter első és második részét is jegyző Chris Columbus lett – a csokibékán edződött direktor semmilyen számottevő történetmesélési és egyéb újdonsággal nem kellett szembenézzen, jóformán hazai terepen kellett (volna) sikerre cibálnia a félisten Percy Jackson kalandjait. Sajnos azonban a Villámtolvaj fikarcnyival sem képes többet felmutatni annál, mint amennyit alapszituációja (nagykamasz hirtelen rádöbben, hogy a világot még mindig az ókori görög istenek uralják, az apja meg nem más, mint Poszeidon) álló helyzetben is kiizzad magából. Ennek megfelelően jön itt Minotaurusz, Kentaur, Medúza és Hidra, ráadásul szépen, akkurátusan, előre bejelentve – a nézőn sorban kattognak a biztonsági övek, ügyelni kell, nehogy megijedjen. Még a modern kori Olümposz – tudniillik az Empire State Building – megmutatása is valahogy várható geg, mint ahogy nem röhögjük ki a belünket a levágott Medúza-fejre biggyesztett napszemcsin és Hádész fonnyadt injoke-jain sem. Az egészben a legszörnyűbb az, hogy még a speciális effektek terén sem született kiegyensúlyozott eredmény: míg a film elején megjelenő fúriává vedlett tanárnőtől és a nem sokkal később bedübörgő minotaurusztól, valljuk be, eláll a lélegzet, a kígyófejú Uma Thurman jelenete valóságos CG-tudományi botrány. (KT)
ÍGY, AHOGY VAGYTOK – Makk Károly legújabb filmje egy mifelénk – sajnos - ismeretlen műfajban indul: politikai krimi. Kertész Ákos ötletéből a rendező és Bereményi Géza írt forgatókönyvet, főszereplője egy újonnan megválasztott vidéki polgármester. Az egykori repülőtisztet a polgármester- helyettes (Csányi Sándor) és egy helyi üzletember (Szabó Győző) be akarják vonni a közeli repülőtér privatizációjába, amelynek során milliárdokat lehetne lenyúlni. Képben van még két külföldi pályázó (egy svéd és egy kanadai vállalat), akik szintén mindent eszközt bevetnének, hogy ők nyerjék a tendert. (Interjú a rendezővel.)
Így, ahogy vagytok - magyar, 2010. Rendezte: Makk Károly. Írta: Kertész Ákos, Makk Károly, Bereményi Géza és Medvigy Gábor. Kép: Medvigy Gábor. Zene: Szakcsi Lakatos Béla. Szereplők: Cserhalmi György, Szabó Győző, Csányi Sándor, Törőcsik Mari, Nagy-Kálózy Eszter, Trill Zsolt, Fenyő Iván, Reviczky Gábor, Gáti Oszkár. Forgalmazó: Hungaricom. 94 perc.
A hét bemutatója #3.: A BOMBÁK FÖLDJÉN
Kathryn Bigelow háborús kalandfilmje Irakban játszódik, középpontjában egy bombaszakértő osztag áll, azon belül is James őrnagy, aki felelőtlenül, saját és társai életét is kockáztatva végzi munkáját. Igazi adrenalin-junkie, aki bevetés közben érzi csak elemében magát, otthon, a családja körében nem találja a helyét. A film mottója, hogy a „háború drog”, az epizódok füzéréből álló laza történet ennek a tételnek a meggyőző – és nem mellesleg: nagyon izgalmas - kifejtése. Kilenc kategóriában jelölték Oscarra, teljesen megérdemelten.
Hurt Locker – amerikai, 2008. Rendezte: Kathryn Bigelow. Írta: Mark Boal. Kép: Barry Ackroyd. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Jeremy Renner, Anthony Mackie, Brian Geraghty, Guy Pearce. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 131 perc.
 |
A hét bemutatója #2 - EGEK URA
Jason Reitman neve harmadik filmje után egész biztosan bevésődik a kortárs szerzők hosszú listájába (ld. mid-cult fogalma), történetei józan és szívmelengető humorú, túlkapások és nyálas elragadtatások nélküli kedves kis szöszmötölések, és ami a legfőbb: eddig egyik sem volt hibás termék (Köszönjük, hogy rágyújtott, Juno). A pergő romantikázások megmaradnak ugyan az életviteli tanácsadások szintjén, a klisék azonban csak szelíd mosollyal húzódnak meg a felszín alatt. Az Up in the Air esetében sincs ez másként, a kulcskérdés ezúttal a szabadság versus elkötelezettség körül hangsúlyozódik (ki más kérdezhetné ezt hitelesebben mint George Clooney), finom megoldás, hogy mindez egy rendhagyó roadmovie keretein belül csordogál, reptereken és repülőkön – azaz időn és hétköznapi tereken kívül. A főhős, munkaköri leírása szerint, embereket rúg ki számára ismeretlen vállalatoktól (azaz kiszakítja az egyént otthonos csordájából), jobbján egy ügybuzgó tanonc (a kiváló Anna Kendrick), balján pedig egy imádnivaló, szabad gondolkodású nő, kivel előjátékként hotelláncok klubtagsági kártyáit mutogatják egymásnak. Újabb reitmani trükk: az egyszerű alapanyagot apró motívumokkal szórja tele, melytől az egész pehelykönnyű ábrándos séta lesz a fellegekben. Szorítsunk neki az Oscaron, bár tudható, hogy az akadémia az ennél vaskosabb darabokat szívleli. (AN)
Up in the Air – amerikai, 2009. Rendezte: Jason Reitman. Írta: Jason Reitman és Sheldon Turner. Kép: Eric Steelberg. Zene: Rolfe Kent. Szereplők: George Clooney, Vera Farmiga, Anna Kendrick, Jason Bateman. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 109 perc.
A hét bemutatója #1 - A FEHÉR SZALAG
Haneke fekete-fehér drámája egy németországi faluban játszódik az I. világháború kitörése előtt. A díjak és jelölések magukért beszélnek: Arany Pálma, FIPRESCI-díj, az Európai Filmakadémia elismerései (legjobb film, rendezés és forgatókönyv), a legjobb idegennyelvű film díja Torontóban, a Golden Globe-on + BAFTA és Oscar-jelölés.
A fehér szalag Haneke legkiérleltebb, mesteri tökéllyel megszerkesztett opusza, egyetlen disszonáns hang nincs benne, egyetlen fölösleges futam, egyetlen fölösleges hajlítás. (..) A tónus a megszokottnál visszafogottabb, a borzalom rejtőzködőbb, a levegő fullasztóbb. A fekete-fehér szín, az általános szürkés lepedék megüli a lelket, minden sarokból megmagyarázhatatlan félelem szivárog. (…)A politikai, társadalmi parabola, az egymástól megfélemlített, cinkos hallgatásba burkolózó, összezárt vidéki közösség lombikjában, a gonosz emberkísérletet mutatja be, a feltétel nélküli alávetettségnek, a sérelmeknek és a perverz bosszúvágynak azt a kitörésre váró veszedelmes vegyületét, amely később a nácizmus általános robbanásához vezetett. (Idézet Létay Vera cannes-i fesztiválbeszámolójából)
A Filmvilág kritikusa szerint: A megszépítő emlékezésnek nyoma sincsen A fehér szalagban – miközben mégis szép ez a fekete-fehér film. Igazi perfekcionizmus jellemzi, de ez nem az amerikai filmek lélektelen perfekcionizmusa, hanem inkább a Bergman-filmeké: minden kép tiszta, tökéletes, a beállítások hibátlanok, a látványok ragyogóak. Sehol semmi hiba. Ebben a hibátlanságban azonban nincs semmi öncél: Haneke azért nem hibázik, és azért csinál minden technikailag és esztétikailag tökéletesen, hogy annál pontosabban mesélhessen arról a káoszról, lelki mocsárról, ami a tiszta és átlátható felszín alatt fortyog. Ez a fenyegető tökéletesség teszi széppé a filmet. (Földényi F. László írása a februári Filmvilágban olvasható)
Das weisse Band - Eine deutsche Kindergeschichte – osztrák-francia-német-olasz, 2009. Rendezte és írta: Michael Haneke. Kép: Christian Berger. Szereplők: Christian Friedel, Leonie Benesch, Ulrich Tukur. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 144 perc.
