A héten mutatták be Amerikában Neill Blomkamp első filmjét, a District 9-t. Ahhoz képest, hogy debütáns rendezőről van szó, meglehetősen nagy várakozás övezte – legalábbis a blogszférában és a sci-fi rajongók körében – a premiert, amely nyilván részben a producer (Peter Jackson) személyének is szólt, de a film ravasz marketingje is besegíthetett (már a tavalyi Comic-conon beindult a gerilla-kampány, de például az idei Cannes-i Fesztiválon is feltűntek a filmet promózó rejtélyes kitűzők). A szinte egyöntetű kritikai ováció és az eddigi nézői visszajelzések (IMDB: 9.0/10) alapján viszont megkockáztatható, hogy valóban az év, sőt az utóbbi évek egyik legérdekesebb sci-fije született meg. (Magyar bemutató: szeptember 24.)

A történet alapjául a dél-afrikai születésű rendező saját, 2005-ös rövidfilmje szolgált. Az időpont 1990, a helyszín Johannesburg, ahol földönkívüli lények jelennek meg. Az idegeneket elüldözték saját bolygójukról, de Dél-Afrikában (ahol ekkor még tart az Apertheid) sem járnak jobban, mert az egyre szaporodó etnikai összetűzések nyomán gettókba kényszerülnek. A dokumentumfilmes stílusban forgatott Alive in Joburg megtekinthető a tovább után.