Foxy Brown - Rendezte és írta: Jack Hill. Szereplők: Pam Grier (Foxy Brown), Antonio Fargas (Link Brown), Sid Haig (Hays), Kathryn Loder (Katherine Wall), Peter Brown   (Steve Elias). 94 perc.

Mit kell tudni róla?
Amerikában a hatvanas évek végétől a hetvenes évek közepéig mintegy 200 blaxploitation film készült. A stúdiók felismerték, hogy a moziba járó közönségen belül a fekete népesség felülreprezentált, így megéri speciálisan nekik szóló, „fekete témájú”, fekete színészekkel forgatott filmeket gyártani. Többnyire akciófilmek készültek, amelyekben a fehér társadalom által kihasznált és megalázott fekete főhős bosszút áll elnyomóin, nem csak a saját, de fekete testvérei nevében is. Az első női akcióhősök megteremtésének érdeme is a blaxploitation filmekhez fűződik: a Coffy (1973) után a Foxy Brown (1974) lett a műfaj úttörője, a főszerepben mindkét esetben Pam Grierrel.

Miről szól?
A Foxy Brownt eredetileg a Coffy folytatásának szánták, de az AIP az utolsó pillanatban elvetette az ötletet, így már nem volt rá idő, hogy új háttértörténetet találjanak ki a főhős köré. Foxy-ról így csak annyit tudunk, hogy egy fiatal, öntudatos fekete nő, akinek a film elején megölik a rendőr barátját. Az eset után saját maga veszi kézbe az ügyet, és miután megtudja, hogy a drogterjesztéssel foglalkozó bűnbandának van egy modellügynökségnek álcázott call-girl részlege is, beáll prostituáltnak, hogy közelebb férkőzhessen barátja gyilkosaihoz. A terv nem sikerül, elfogják, beadnak neki egy adag heroint és megerőszakolják. Sikerül megszöknie, és egy drogbandák ellen küzdő, helyi feketékből álló önbíráskodó alakulat segítségével elindul bosszút állni.

Hol jön QT a képbe?
Tarantino sokszor elmondta, hogy imádja a blaxploitation korszakot, kedvenc filmjei között ott a Coffy és a Foxy Brown is. A Jackie Brown címszereplőjét is Foxy tiszteletére nevezte el Brownnak, sőt, ugyanaz a színésznő alakítja: Pam Grier, akit ezzel sikerült is visszahozni a köztudatba. A Jackie Brown főcíme ugyanazzal a betűtípussal jelenik meg, mint a Foxy Browné, és egy mellékszerepben feltűnik az a Sid Haig, aki a ’74-es filmben is fontos epizodista volt. (Sid Haig illetve Jack Hill rendező neve egy kapucsengőn is látható.)




Hommage, „lopás”, vagy valami más?
Tiszteletadás egy filmtörténeti korszak előtt, de ennél még jóval több is. Elmore Leonard Rum Punch című krimijében, amelyből a Jackie Brown készült, a főhős egy Jackie Burke nevű fehér stewardess. Tarantino, azzal, hogy „befeketíti” a főhőst, egészen más kontextusba helyezi a filmet, de Pam Grier szerepeltetése sem nevezhető öncélú döntésnek. A mára már ikonná vált színésznő ugyanis gyakorlatilag ugyanazt játssza, mint egykori híres szerepeiben: egy olyan öntudatos nőt, aki végül bosszút áll az őt kihasználó férfiakon. QT egy interjúban meg is indokolja: „Pam egy ikon. Ez olyan, mint John Wayne-t beválogatni egy westernbe. Nem csak egy egyszerű színészt válogatsz be, hanem John Wayne-t, akinek múltja van, és ez a múlt a régebbi filmjeiből épül fel.”

Verdikt
A Jackie Brown talán máig a legkomolyabb, legátgondoltabb és legokosabb Tarantino-film. Maximálisan hű maradt az alapanyag, Leonard regényének szellemiségéhez, miközben sikeresen beemelte a blaxploitation kulturális hagyományát, amit aztán meg is változtatott, hiszen itt nem fiatal, B-filmes eszközökkel megrajzolt bombázó kungfuzza le a gonosz férfitársadalmat, hanem egy 44 éves fekete, relatíve szegény stewardess, ezzel pedig még a különbségeket is kihangsúlyozza az ihletként szolgáló film és a saját verziója között. Így aztán, hogy pontosan megértsük Jackie Brown figuráját, erősen ajánlott – a Tarantino-fanoknak pedig egyenesen kötelező – a Foxy Brown (és persze a Coffy) megtekintése.

Kapcsolódó cikkek:
Schreiber András - Fekete sereg (A blaxploitation története)
Strausz László - A bőrszín ára (Blaxploitation: a fekete gazdaság)
Baski Sándor: DJ Tarantino és a Jackie Brown (Mozinet, 2008/10)