Amy Schumer megírta, Bill Haderrel eljátszotta, Judd Apatow ledirigálta – röviden így fest a Kész katasztrófa (Trainwreck) előre borítékolható sikerének három ismeretlenes egyenlete. A képlet persze ennél összetettebb, de ha csak az egyébként szintén Apatow rendezte 40 éves szűz óta eltelt tíz évre tekintünk vissza, úgy megkockáztatható, hogy a 2007-ben forgott Superbad óta a legszórakoztatóbb és legügyesebben összerakott vígjátékot kente vászonra a márkanévvé vált rendező-producer és az őt körülvevő kompánia.
A csípőközeli humorra vagy a mintha-nem-lenne-holnap szintű totális lealjasodásokra épülő romkomok fejlődéstörténetét korábbi cikkünkben alaposan kiveséztük, külön hangsúlyt fektetve a női és férfi szerepek zsánerbeli megjelenítésének azonosságaira és különbözőségeire. Ez utóbbi szemszögből vizsgálva a Kész katasztrófa egyedi képződmény, ahol térfélcserére kerül sor, és a (más helyeken rendszerint vadállatként tomboló) férfi „javítja meg” a züllött életű nőt. Feminista olvasatban ez akár a kiteljesült nemi egyenlőség bátor deklarálásának is tekinthető, annak tudatában különösen, hogy az ötletgazda Amy Schumer stand-up komédiásként is hasonló húrokat penget. Csakhogy Apatow legújabb rendezése (egyben az első, amit nem saját szkriptből vezényelt) nem az a film, aminek kapcsán bármilyen ideológiával vagy megközelítéssel kellene foglalkoznunk. Az alkotók egyedüli célja a felhőtlen szórakoztatás, és abszolút nem érdekli őket a hímsovinizmus, a militáns feminizmus vagy a gender-forradalom.
Hasonlóképp a monogámia kérdése sem, holott a film a női főszereplő Amy karakterén keresztül elvileg épp erre épül. Mindez azonban nem több talapzatnál, amire állva el lehet játszani a házasságot vagy a terhességet majdhogynem szitokszóként használó, a gyertyát mindkét végéről lángszóróval égető everlast szingli figuráját. Az Amy által űzött sportághoz tökéletesen passzol újságírói hivatása, amit nem egy szépirodalmi folyóiratnál, hanem New York egyik legmocskosabb, de (ettől) jól menő szennymagazinjánál űz, munkatársaival olyan témák nyomába eredve, mint a fokhagymafogyasztás lehetséges hatása a sperma ízére vonatkozóan. A botránylap főszerkesztői posztjára született Dianna (Tilda Swinton újabb remek, aszexuális alakításában) több potenciált lát Amyben, mint ami a fenti példához hasonló cikkek összerakásához szükséges, és amikor egy véletlen elszólásnak köszönhetően kiderül Amy lesújtó véleménye a sportolással kapcsolatban, rábízza a New York Knicks kosárcsapata és más híres játékosok sztársebészéről szóló riport elkészítését. Érvelése szerint annál jobb lesz a cikk, minél erősebb az ellenszenv az íróban a téma iránt. Ezen a ponton lép be a képbe az orvos Aaron (Bill Hader), aki aztán gyökerestül felforgatja Amy életét.
Ugyan a Kész katasztrófa sem nélkülözi az altesti poénokat, de korábbi munkáiktól eltérően Apatowék ezeket is jóval szofisztikáltabb módon építik be az ez esetben valódi, a vegytisztaság felé közelítő romantikus vígjátékként működő filmjükbe, amely így – a Superbadhez hasonlóan – érzelmes pillanatokban sem szűkölködik. E mellett egyfajta kifacsart coming of age történetet is kapunk, annyi eltéréssel a műfaj alapköveihez képest, hogy egy kamaszkori megvilágosodás helyett az alkotók a csupán korát tekintve felnőtt karakterből építenek érett nőt. A számtalan cameo (Daniel Radcliffe és Marisa Tomei, mint a „film a filmben” főszereplő-párosa, a pankrátor John Cena Amy pasijának bőrében, vagy az Aaron operálta Knicks-sztárcenter, Amar'e Stoudemire) mellett a mellékszereplők közül LeBron James kap nagyobb hangsúlyt, mint a sebész páciense és barátja. Aki LeBron színészként való ügyetlenségétől tartana, az kellemesen csalódhat: a Miamiból Clevelandbe igazoló hegyomlás profi alakítást nyújt, a fénypont ugyanakkor az Amy apját játszó Colin Quinn, aki mellett még Tilda Swinton is visszaszorul a dobogó második fokára.
A színészvezetést illetően Apatow jelesre vizsgázik - nyilván neki is köszönhető, hogy Schumer és Hader ennyire erősen működik együtt a kamera előtt. Hader alakja sokaknak persze már önmagában is garancia a konstans röhögésre, itt viszont azt is bebizonyítja, hogy Seth Rogen vagy adott esetben Jonah Hill nélkül is hozza az elvárt színvonalat. Schumer forgatókönyve csak néhol bicsaklik meg, amikor a kelleténél több időt szentel egy-egy kevésbé lényeges jelenetnek, de ezektől még nem érezni elnyújtottnak a két órás menetidőt. A Kész katasztrófa – túlszárnyalva a Magic Mike XXL-t vagy a Ted 2-t – jó eséllyel pályázik tehát a nyár vígjátéka címre, és annak a nézői rétegnek is bátran ajánlható, amely korábban ódzkodott minden, az Apatow-istálló fémjelezte mozitól.
A film augusztus 27-étől látható a mozikban, forgalmazza a UIP-Duna Film.
