Sean Connery mindent elért életében, amire színész csak vágyhat. Világhírt, népszerűséget, Oscar-díjat – és mindezek betetőzéseként II. Erzsébet angol királynő még a lovagi címmel is kitüntette. Négy évtizedes ragyogó karrierjét azonban keserű csalódások, bukások is beárnyékolták. Kevesen tudják, hogy az egykori – sokak számára első és egyetlen – James Bond élete derekán, közel egy évtizeden keresztül hullámvölgyben bukdácsolt. Csaknem minden filmje csalódást okozott, mígnem a nyolcvanas évek elején ismét a csúcsra került. Ma derűsen és nosztalgiával tekint vissza nem mindennapi pályafutására.
1930 augusztus 25-én, Edinburgh-ben született. Szülei egyszerű skót munkásemberek voltak. A kis Sean gyermekkora nagy szegénységben, nélkülözések között telt el. Már hétéves korától dolgozott, tejet hordott ki, 1943-ra „főállású” tejesember lett. Négy évvel később beállt a haditengerészethez, ahol két évig szolgált. 1949-ben szerelt le és változatos foglalkozások után 1953-ban, testépítőként elnyerte a skót „Mr. Universe” címet (harmadik helyezett lett). Fotómodellként rendszeresen szerepelt a magazinok címlapjain. Ekkoriban már színészi álmokat dédelgetett és rövidesen amatőr színtársulatokban kezdett szerepelni. Színi tanfolyamot végzett, 1956-tól a Lyric Theatre Hammersmith, majd a Her Majesty Theatre tagja lett. 1957-ben a Rekviem a ringben című darabban nyújtott alakításával felhívta magára a 20th Century Fox tehetségkutatójának figyelmét, aki azonnal szerződtette.
A közel két méter magas, markáns arcú, kisportolt fiatalember már korábban is szerepelt a filmvásznon, sőt a tévé képernyőjén is. Első filmszerepét a No Road Back című produkcióban játszotta. 1957-től, immár a Fox alkalmazottjaként, közepes filmekben szerepelt.
A szerencse 1962-ben mosolygott rá, amikor Harry Saltzman és Albert R. Broccoli producerek Ian Fleming író hőse, James Bond szerepére kerestek megfelelő színészt. Maga a szerző az akkori nagy kedvencről, Cary Grantről mintázta a szuperkém figuráját és ragaszkodott hozzá, hogy ő játssza a filmváltozatban is a szerepet. A sármos világsztár azonban már közel járt a hatodik X-hez, és visszavonulását fontolgatta. A producerek kénytelenek voltak más alkalmas színész után nézni.
Az első számú jelölt Roger Moore volt, ő azonban ekkoriban már évekre leszerződött Az Angyal című angol tévésorozat címszerepére. Hosszú huzavona után végül Conneryre esett a választás. Fleming eleinte hallani sem akart az ismeretlen kezdőről, de az első 007-es film, a Dr. No (1962) forgatása során fokozatosan összebarátkozott a színésszel. Olyannyira, hogy a szünetekben már együtt poharaztak és rövidesen életre szóló barátságot kötöttek.
A Dr. No világsikert aratott és egy éjszaka alatt sztárrá varázsolta Conneryt. A következő James Bond-kaland, az Oroszországból szeretettel (1963) csak fokozta a rajongást és a népszerűséget. Connery örökre eggyé vált a 007-es ügynök kultikus figurájával és az évek során további öt világsikerű produkcióban alakította a szerepet, mellyel együtt sztárgázsija is az egekbe szökött. A csúcspontot a harmadik Bond-film, a Goldfinger (1964) jelentette, amely a közönség és kritikusok szerint egyaránt máig a legjobban sikerült darabja a terebélyes sorozatnak. Ezt követte Tűzgolyó (1965) és a Csak kétszer élsz (1967), melyekkel James Bond, és vele egyetemben Sean Connery az igazi férfi prototípusa lett – a férfié, aki erős, bátor, határozott és leleményes, és természetesen minden helyzetben feltalálja magát. A nők bálványa, a férfiak irigyelt példaképe.
Az újdonsült világsztár azonban unni kezdte az egy kaptafára készült produkciókat, és szakítani akart a szuperkém szerepkörével. Ebben az is közrejátszott, hogy időről-időre, komolyabb témájú filmekben is sikert aratott. Az 1965-ös A domb, Sidney Lumet rendező alkotása egy afrikai büntetőtáborban játszódott. A drámai történet bátor és szenvedélyes tiltakozás volt mindenfajta elnyomás, az emberi méltóság semmibevevése, a kegyetlenség, a vakbuzgóság ellen. Connery, Joe Roberts, az embertelenség, a vakfegyelem ellen lázadó skót törzsőrmester alakjában, emlékezetes alakítást nyújtott A Szalmaasszony (1964) című szolid, hangulatos, krimibe oltott szerelmi történetben Gina Lollobrigidával játszott együtt. A Marnie (1964), Alfred Hitchcock krimije – jellemtanulmány egy szélhámos tolvajról – ugyancsak kedvező visszhangra talált. Partnere, Hitchcock felfedezettje, A madarakból ismertté vált Tippi Hedren volt, aki a Mester számára afféle Grace Kelly pótlékot jelentett, a monacói hercegnő végleges visszavonulása után.
Még 1962-ben készült A leghosszabb nap című háborús szuperprodukció, amelyben fontos epizódszerepet játszott.
Amikor 1967-ben a Csak kétszer élsz bemutatása után bejelentette, hogy nem kívánja többé eljátszani a szuperkém figuráját, óriási felzúdulás okozott rajongói körében. De hiába követelték kedvencükkel a sorozat folytatását, Connery makacs skót volt. Elhatározta, hogy bebizonyítja: jellemszínésznek sem utolsó. Ezért elvállalta a Shalako (1968) című western címszerepét, Brigitte Bardot partnereként, aki korábban egyetlen James Bond-film női főszerepét sem fogadta el. A látványos, élvezetes vadnyugati történetet a veterán Edward Dmytryk rendezte, aki korábban – a kommunista-üldözés idején –, a híres Hollywoodi Tízek tagjaként megtagadta a vallomás-tételt az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt. Ezért börtönbe került és évekig nem dolgozhatott.
1969-ben, a hidegháború kellős közepén A jégsziget foglyai című szovjet (!) alkotás főszerepét vállalta el. Mihail Kalatozov Nobile sarki expediciójáról szóló kétrészes olasz-szovjet koprodukciójában a híres sarkkutatót személyesítette meg. Sajnos mindkét film megbukott, és a sztár csaknem munka nélkül maradt.
Közben az utódjaként szerződtetett George Lazenby gyorsan csődöt mondott az Őfelsége titkosszolgálatában (1969) című 007-es produkcióban, és a kultikus sorozat ugyancsak válságba került. 1971-ben – minden képzeletet felülmúló gázsiért – Connery még egyszer visszatért James Bond figurájához, és a Saltzman-Broccoli-producerpáros égisze alatt eljátszotta a Gyémántok az örökkévalóságnak című film főszerepét. A nagy siker ellenére, a továbbiakban végleg elköszönt a stábtól, és más, különböző műfajú produkciókban tette próbára színészi tehetségét.
Connery természetéről és „skótságáról” már ekkoriban is legendák keringtek: annyira takarékos volt, hogy a napi forgatás befejeztével személyesen oltogatta le a villanyokat és ellenőrizte a műtermek bezárását. A filmesek közül mindenki kedvelte: közvetlen és barátságos volt, mindenféle sztárallűrtől mentes. A napi munka befejeztével pedig szívesen iszogatott, nemcsak kollégáival, hanem a stáb többi tagjával is.
A James Bond-széria után karrierje hullámvölgybe került. A közönség nem fogadta el másféle szerepekben és gyakorlatilag minden filmje megbukott. Noha sztár-státusza megmaradt és folyamatosan filmezett, a hetvenes években készült mozidarabjai rendre csalódást okoztak. Ilyen volt többek között Az Anderson-magnószalagok (1970) – ismét kedvenc rendezője, Sidney Lumet irányításával –, a Zardoz (1974), John Boorman misztikus sci-fije, és az Audrey Hepburn nagy visszatérésének szánt Robin és Marian (1976) is. Gyakran tűnt fel szuperprodukciók sztárparádéja részeseként (Gyilkosság az Orient expresszen, 1974; A híd túl messze van, 1977) , de közben abszolút főszerepeket is játszott olyan költséges vállalkozásokban, mint John Huston kalandfilmje, az Aki király akart lenni (1975), vagy az ugyancsak ugyanebben az évben készült, látványos, romantikus A szél és az oroszlán (1975).
A nyolcvanas évek elején a Gyilkos bolygó (1981) című sci-fi akciófilmmel ismét a csúcsra került. 1983-ban, miközben sikeres utódja, Roger Moore immár hatodik 007-es filmjét, a Polipkát forgatta, még egyszer, utoljára elvállalta James Bond szerepét egy konkurens producerpáros (Kevin McClory és Jack Schwartzman) Bond-filmjében, a Soha ne mondd, hogy soha című produkcióban.
A jellemábrázolása elmélyült, figuráit sokszínűen, ironikus humorral alakította. Csak néhány cím a legnagyobb sikerek közül: A rózsa neve (1986), Umberto Eco misztikus, középkori regényéből, Hegylakó (1986), Hegylakó 2. (1991), Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989), Steven Spielberg nagysikerű sorozatának harmadik része, a Vadászat a Vörös Októberre (1990), Tom Clancy bestselleréből, amelyben egy orosz tengeralattjáró kapitányát alakította, Az Oroszország-ház (1990), Az első lovag (1995).
1988 április 11-én, 57 éves korában végre elnyerte a minden színész álmát jelentő aranyszobrocskát. Brian De Palma Aki legyőzte Al Capone-t (1987) című filmje ír-amerikai zsarujaként olyan parádés alakítást nyújtott, hogy az Amerikai Filmakadémia a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjával jutalmazta.
A kilencvenes években legtöbbször saját produkciójában készített filmjeiben volt látható: ilyen volt a Medicine Man (1992), a Gyilkos nap (1993), az Egy igaz ügy (1995) és nem utolsósorban a legutóbbi, legsikeresebb Briliáns csapda (1998).
Még 70 éves kora fölött is aktívan dolgozott: valósággal ontotta a filmeket, filmográfiája közel 100 mozidarabot számlál. Csak 2003-ban, 73 éves korában jelentette be a visszavonulását, A szövetség című, saját produkciójú filmje bukása után. Ezután minden további felkérést visszautasított: még Steven Spielbergnek is nemet mondott, amikor az Indiana Jones-sorozat legújabb, negyedik részében szerepet ajánlott neki.
Ennek ellenére népszerűsége ma is töretlen. Nem véletlenül: Sean Connery varázslatos egyéniségű művész. Talán az egyetlen színész napjainkban, aki a régi nagyokhoz, Cary Granthez, Gary Cooperhez, Gregory Peckhez hasonló karizmával rendelkezik. Markáns férfiassága, sármos egyénisége áthatja az általa játszott szerepeket. Alakításaiból erő és szenvedély sugárzik. Fanyar humora, önironikus szemlélete emberivé teszi az általa játszott hősöket. Minden szerepében önmaga maradt: valamennyit adaptálta saját masszív, életerős egyéniségéhez.
Connery kétszer nősült. Első felesége Diane Cilento színésznő volt, második (jelenlegi) feleségét, a francia Micheline Roqueburn-t 1975-ben vezette az oltár elé. Egyetlen fia, Jason követte apját a színészi pályán. A sztár magánéletében szenvedélyes golfozó és közismert skót hazafi. Ma már jóval kevesebbet iszogatja kedvenc skót whiskyjét, mint régen. Jelenleg visszavonultan él. „Az én időmben a hősök még emberek voltak…” – nyilatkozta nosztalgiával. A skót világsztár augusztus 25-én ünnepli 85. születésnapját.
Lányi János
