Il grande duello - olasz-francia, 1972. Rendezte: Giancarlo Santi. Írta: Ernesto Gastaldi. Kép: Mario Vulpiani. Zene: Luis Bacalov, Sergio Bardotti. Szereplők: Lee Van Cleef, Alberto Dentice, Horst Frank, Klaus Grünberg. 98 perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Giancarlo Santi csak viszonylag későn, 1972-ben kapott lehetőséget arra, hogy spagettiwesternt rendezzen. A hatvanas évek legendás csúcsművei után a műfaj iránti érdeklődés ekkor már lanyhulóban, az olasz filmesek a közönség kegyeit keresve inkább komikus motívumokkal és bizarr zsánerkísérletekkel próbálták izgalmassá tenni a vadnyugati mozikat. Santi olyan mesterek mellett tanulta a szakmát, mint Sergio Leone és Giulio Petroni, asszisztensként pedig olyan filmekben működött közre, mint a Férfi a férfihoz, A Jó, a Rossz és a Csúf és a Volt egyszer egy Vadnyugat. Ezek után korántsem meglepő, hogy rendezői debütálása során az említett alkotók megoldásait követi. Santi alkotása enciklopédikus alapossággal összegzi a két alkotó legfontosabb eredményeit és egyike annak a néhány kései darabnak, melyek bármiféle önirónia vagy csavar nélkül próbálták újra divatba hozni a klasszikus képletet.
Vigyázat! A Nagy leszámolás nem keverendő össze a Sergio Somilla 1967-es kiváló mozijával (La resa dei conti - Számadás), melyet itthon A nagy leszámolás címen is forgalmaztak.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

Philipp Wermeer fejére gyilkosság miatt háromezer dolláros vérdíjat tűztek ki, a fiatal szökevényt számos fejvadász üldözi. Clayton sheriff (Van Cleef), a veterán pisztolyforgató is köztük van és el is fogja Wermeert, ám a szemtanúk legnagyobb meglepetésére mégsem adja át a hatóságoknak. A törvény idős szolgája igazságot szeretne szolgáltatni egy régi ügyben, ezért a két férfi együtt folytatja útját, hogy végleg leszámoljon a valódi bűnözőkkel, a kegyetlen Saxon fivérekkel.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

Ha a legjobb spagettiwesternek kerülnek szóba, Tarantino mindig előkelő helyen említi Santi munkáját és elismerőleg nyilatkozik róla. Az amerikai rendező szokásához híven a film kiváló zenei főtémáját is kölcsönvette. Luis Bacalov azonnal beazonosítható motívumai nélkül a Kill Bill első részében látható animációs betét biztosan nem lehetne ennyire hatásos.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a spagettiwesternek alkotói elérték a legfontosabb eredményeiket, azaz már megszilárdult stílusjegyekkel, kikristályosodott motívumokkal és letisztult filmnyelvi megoldásokkal dolgoztak. A Nagy leszámolás tulajdonképp nem tesz mást, minthogy sorra veszi ezeket az alkotóelemeket és egy profi, magabiztos műfaji gyorstalpalót varázsol a néző elé. A tiszta szívű, ám forrófejű fiatal és a tapasztalt vén róka párosa ugyanúgy megjelenik, mint a visszaemlékezésekkel feltáruló, bosszúra épülő motivációk. A városkát korrupt testvérek tartják rettegésben, a részeg kocsis és a messziről jött utasok a humorért, az öntudatos nők a váratlan fordulatokért felelősek. Santi Leone módszerét ellesve egy vadnyugati kulisszák közé álmodott thrillert forgat, ahol a múlt eseményeire fokozatosan derül fény. A gyilkos kiléte, a figurák valódi indítékai a végső összecsapásig rejtve maradnak.

A kedélyesen pipázgató Lee Van Cleef Mortimer ezredes figuráját (Pár dollárral többért) ismétli újra, ám az eseményeket csukott szemmel, bármiféle felesleges mozdulat nélkül követő főszereplő bőrében sokkal lazább, mint Leone filmjében. A megerőltető akciók és látványos bunyók a másik főszereplőre, a színészként kizárólag ebben az egyetlen filmben feltűnt (!) Alberto Dentice-re maradnak, aki akrobatikus ügyességgel kerüli el a golyókat. A legemlékezetesebbek azonban most is a gonoszok, a különböző vérmérsékletű testvéreket egy olasz és két német színész alakítja, kiválóan. Az összecsapások látványosak, a kietlen helyszínek szépek, a cselekmény feszes és létrejön az emelkedett atmoszféra. A fülbemászó dallamokért felelős Bacalov a Volt egyszer egy vadnyugat kompozícióit variálja, a visszaemlékezések a Még egy maréknyi dollárért modorában készültek, a metaforikus apa-fiú, mester-tanítvány viszony a Férfi a férfihoz cselekményét idézi. Santi mindent megtesz, hogy újra életre keltse a nagy elődöket. Komoly újdonságértéke talán nincsen, de a Nagy leszámolás egy kifejezetten szórakoztató és hangulatos kései spagettiwestern.