Il ritorno di Ringo – olasz-spanyol, 1965. Rendezte: Duccio Tessari. Írta: Duccio Tessari, Fernando Di Leo, Alfonso Balcázar. Kép: Francisco Marín. Zene: Ennio Morricone. Szereplők: Giuliano Gemma (Ringo), Fernando Sancho (Esteban Fuentes), Lorella De Luca (Helen Brown). 95 perc.
Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?
Ha a spagetti-western ikonikus pisztolyforgatóit szeretnénk felsorolni, akkor a már-már népmesei hőssé avanzsált, több mint harminc filmmel (!) büszkélkedő Django, illetve a Dollár-Trilógia névtelen bosszúállója mellett az angyalarcú Ringo nevét is mindenképpen meg kell említenünk. Bár a vadnyugaton valóban élt egy Johnny Ringo nevű bandita, akinek az alakját még a klasszikus amerikai mozi is őrzi (legismertebben Gregory Peck alakításában, The Gunfighter), a közönség által kedvelt figura valójában Duccio Tessari agyából pattant ki, és először a legendás Guilano Gemma keltette életre. A kirobbanóan sikeres Pisztolyt Ringónak folytatásaként az író-rendező és a színész együtt készítették el a hős egyetlen hivatalos visszatérését, melyet azután még jó néhány „eretnek” folytatás követett. A Ringo visszatér sem cselekményével, sem a karaktereivel nem kötődik az első rész szabadítós akciójához, inkább gazdaságos újrahasznosítása, érdekes variációja az ott feltűnt figuráknak, kellékeknek és helyszíneknek. A míves vizuális megoldásokra és az egyedi atmoszféra megteremtésére rendkívül fogékony Tessari szabálytalan zsánerdarabja ma már egyértelműen kultikus tiszteletnek örvend. A lírai képekbe csomagolt, epikus bosszútörténet az italowestern korai korszakának egyik vitathatatlan csúcsteljesítménye.
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?
A polgárháború befejezése után egy titokzatos idegen lovagol be a határmenti kisvárosba. Az egykori kapitány, Montgomery Brown (alias Ringo) a családjához szeretne hazatérni, ám a közeli csehóban kiderül, hogy az elmúlt években a várost egy kegyetlen mexikói banda tartja rettegésben. A gátlástalan Fuentes fivérek nemcsak hősünk birtokát vették el, de a feleségét és a lányát is túszként tartják fogva. A cinikus Ringo koldusként vegyül el a város lakói között, és csak a megfelelő alkalmat lesi, hogy végre bosszút állhasson a többszörös túlerőben lévő gonosztevőkön.
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?
A Ringo visszatér a rendező több toplistáján is előkelő helyen szerepel, illetve a Sukiyaki Western Django vendégszerepében alakított karakter neve sem más, mint Ringo. Tarantino emellett Tessari történetének számos fontos motívumát idézi a műveiben, hisz az asszonyáért lehetetlen küldetésre vállalkozó hős a Django elszabadul, a végső leszámolás közben a korábban nem látott kislányával bohóckodó (és kardot ragadó!) szülő a Kill Bill 2 fontos motívumaiként köszön vissza. Sőt, a Ringo visszatér egyik epikus érzelmi csúcspontja még túl is szárnyalja a legfrissebb QT-opusz idevonatkozó fejezetét: a szerelmesek nagy találkozása az eredetiben pont annyira emlékezetes, amennyire csalódást kelt a Django elszabadulban. A film egyik fontos zenei motívuma (L'incontro Con La Figlia) ráadásul a Becstelen Brigantyk elején is felcsendül: Shoshanna menekülését ezúttal is Morricone dallamai kísérik.
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt
A mű keletkezéstörténete remekül illusztrálja, milyen elképesztő tehetségek, micsoda mesteremberek dolgoztak annak idején az olasz filmiparban. Tessari a Pisztolyt Ringónak imponáló bevételi eredményei után gyakorlatilag azonnal belevágott a Ringo visszatér munkálataiba, ám a korábbi helyszínek, a rendelkezésre álló stáb segítségével nem sima újrázásba, és nem hagyományos folytatásba kezdett, hanem egy költői látomás, egy sajátos Odüsszeusz-adaptáció megfilmesítésében gondolkodott. A háborúból visszatérő, fáradt és kiégett hős, illetve a birtokára, a felesége kezére pályázó gonosz trónbitorlók csak a kiindulópontot jelentik Tessari számára. A mexikóiak megszállta, elnyomott amerikai kisváros, a rettegő és megalkuvó (fehér) lakosok, a konformista sheriff mind kifejezetten provokatív kísérőjelenségei a kisemmizett Ringo visszatérésének. A kocsmára ki van írva, hogy „kutyáknak, gringóknak és koldusoknak tilos a belépés!”, az állandóan süvítő, poros szemetet kavaró szelet pedig csak a belső terek meleg fényei, a főmotívummá emelt virágok ellensúlyozzák. Az ex-katona Ringo ugyanilyen törékeny titokként őrzi a békét és szeretetet jelentő család emlékét.
Tessari remek rendező, közel egy óráig késlelteti az akciókat, és az egyre feszültebb drámát csak egy-egy apró verekedés, némi szócsata akasztja meg. A lövöldözések és ökölharcok helyett az alkotók inkább Ringo jellemét építik: a hős kezdeti félelmei és keserű cinizmusa ellenére fokozatosan döbben rá arra, hogy igenis felelősséggel tartozik a közösségért, így a menekülés, az orvtámadás helyett a nyílt konfontrációt választja. Tessari különösen nagy figyelmet fordít az érzelmi folyamatokra, így a barátokra és a női karakterekre is, miközben Morricone lágy dallamai kísérik a lírai képeket. A fináléban aztán előkerül a Butterfly (Pillangó) névre hallgató gépfegyver, a jók és a rosszak farkasszemet néznek egymással, majd az addig gondosan épített motivációk végre kirobbanhatnak. A Ringo visszatér szórakoztató és erős darab, mely nagyon megérdemelne egy díszdobozos újjászületést.
