Breathless - amerikai, 1983. Rendezte: Jim McBride. Írta: François Truffaut története nyomán L. M. Kit Carson, Jim McBride. Kép: Richard H. Kline. Zene: Jack Nitzsche. Szereplők: Richard Gere (Jesse Lujack), Valérie Kaprisky (Monica Poiccard). 97 perc.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Már 1983-ban sem bírt különösebb hírértékkel, ha egy európai filmsikerből amerikai remake készült, Jim McBride vállalkozását nyugodtan nevezhetjük mégis példátlannak. A rendező ugyanis nem vígjátékot, thrillert vagy más zsánerfilmet adaptált, hanem a francia új hullám egyik alapművét, a Kifulladásigot. Az eredeti legfontosabb elemeit megőrző történet Párizs helyett Los Angeles-ben játszódik, Belmondo szerepében az akkor még karrierje elején tartó Richard Gere-t, Jean Seberg-ében a szintén francia Valérie Kaprisky-t láthatjuk. A különös film – talán nem meglepő módon –, sem a kritika, sem a közönség köreiben nem aratott sikert.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

A főszereplő, Jesse Lujack lopott autóval próbál eljutni Los Angeles-be, de útközben megállítja egy rendőr, akit a kocsiban talált fegyverrel agyonlő. Ahelyett, hogy elmenekülne a városból, felkeresi Monicát, azt a francia egyetemista lányt, akivel együtt töltött pár napot Las Vegasban, és rá akarja venni, hogy utazzanak el közösen Mexicóba. A nő, bár vonzódik hozzá, eleinte hallani sem akar a tervről; a rendőrség közben egyre jobban sarokba szorítja a férfit, akinek az elutazás előtt még pénzt is kell szereznie.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

A Kifulladásig Los Angelesben bevallottan Tarantino egyik nagy kedvence, akár az is lehetséges, hogy előbb látta, mint Godard eredetijét. Rajongásának több filmjében jelét adta, már legelső próbálkozásában, a My Best Friend's Birthday-ben is, ahol McBride-filmjének plakátja feltűnik a háttérben. Richard Gere karakterének kedvenc képregényhőse, Silver Surfer a Kutyaszorítóban Mr. Orange-ének lakásában látható, egy poszter formájában, míg a Tony Scott által jegyzett Az utolsó esélyben két tengerésztiszt arról vitázik, hogy vajon a Kirby vagy a Moebius által rajzolt Silver Surfer az igazi – utóbbi jelenet egyértelműen Tarantino műve, aki Scott kérésére nyúlt bele a forgatókönyvbe. Feltehetően nem véletlen az sem, hogy a Kutyaszorítóban egyik jelenetében Mr. White ugyanúgy fakad ki, mint Jesse, amikor észreveszi az őt üldöző rendőrt („Sometimes I swear I am fuckin' jinxed.” -- „Jinxed. I swear I am jinxed.”

Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?

A Seijun Suzuki-féle Tokiói csavargóhoz hasonlóan a film Tarantino munkásságára gyakorolt hatása ezúttal sem a konkrét utalásokban érhető tetten igazán, hanem a filmes kifejezőeszközök használatában és a popkulturális referenciák beemelésében. McBride a jó érzékkel kiválogatott rock’n’roll- és surfzene-klasszikusokat – QT kedvenc stílusa! – nem csak hangulatfestésre használja, de ki is szól velük a filmből, lásd a Jerry Lee Lewis-féle Breathless felcsendülését. Ugyanígy a filmes áthallások is kitüntetett szerepet kapnak: Jesse és Monica menekülés közben egy moziban, a vászon mögött húzzák meg magukat, ahol éppen a Gun Crazy című noir-klasszikus pereg, a Silver Surfer-képregény pedig nem csak visszatérő motívumként, de beszédtémaként is szolgál – Tarantino is hasonló módszerrel építi be filmjeibe a popkulturális utalásokat. (Lásd: a Kill Bill fináléját, ahol Bill – az Ezüst Utazó helyett – Superman figurájáról elmélkedik hosszasan.)

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

A kritikai konszenzus szerint Godard filmjét – a legtöbb szerzői alkotáshoz hasonlóan – lehetetlen újraforgatni, ekképpen Jim McBride és stábja teljesen feleslegesen fáradozott; a Kifulladásig Los Angelesben tehát egy felesleges film. Legitim ez a megközelítés is (Báron György is ezt választotta a Filmvilág januári számában megjelent elemzésében), de van egy másik nézőpont. Ha nem remake-ként, hanem játékos hommage-ként, posztmodern reflexióként tekintünk rá, jóval izgalmasabbnak tűnik a végeredmény. McBride nem akciófilmet vagy krimit készített: a Kifulladásig Los Angelesben, az eredetihez hasonlóan, ízig-vérig szerzői film. Godard klasszikusa rengeteg merített az amerikai B-filmekből – McBride csak visszavette a kölcsönt.