Psycho (1960) Rendezte: Alfred Hitchcock. Írta: Robert Bloch azonos című regénye alapján Joseph Stefano. Szereplők: Anthony Perkins (Norman Bates), Vera Miles (Lila Crane), John Gavin (Sam Loomis), Martin Balsam (Milton Arbogast), Janet Leigh (Marion Crane).

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

Alfred Hitchcock talán legismertebb klasszikusa, a horror-thriller műfaj alapfilmje, az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb hatású, leggyakrabban idézett és legfontosabb alkotása. Többet nem is érdemes írni róla. Aki nem látta még, nézze meg. Aki nem érti a felhajtás okát, nézzen utána a témának, bőven fog találni irodalmat.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

Marion Crane (Janet Leigh) független akar lenni, hogy ne csak lopott félórákat tölthessen együtt szerelmével, Sammel (John Gavin), ezért meglopja főnöke nagyhangú ügyfelét. Útra kel a pénzzel, de kínozza a lelkiismeret, bizonytalan, fél, viselkedése a hatóság figyelmét is felkelti. Egy elhagyott motelnél áll meg éjszakára, melynek szerény, jóképű, ám némileg zavart tulajdonosa, Norman Bates (Anthony Perkins) kedvesen fogadja. Mariont a zuhany alatt állva rejtélyes női alak támadja meg késsel, a gyilkosság nyomait utóbb Norman tünteti el. Marion testvére (Vera Miles) és szeretője, valamint a pénzre hajtó magádetektív, Arbogast (Martin Balsam) nyomozásba kezd, ami a Bates Motel féltve őrzött titkának leleplezéséhez vezet.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

A Psycho 50 év elteltével minden idők legtöbbet idézett és parodizált filmjeinek egyike, a nevezetes zuhanyjelenet reprodukálása szinte kötelező elem horrorokban és vígjátékokban egyaránt, de a koppintások mellett készült egy hivatalos remake és több folytatás is. Nem sok olyan jelenet, beállítás, szereplő, dialógus, ötlet akad benne, amelyre más mozi még nem hivatkozott, QT javára szól azonban, hogy ezúttal sem a legelcsépeltebb elemet vette át egyik művéhez.

Amikor Marion lelép a pénzzel, kocsijával éppen annál a kereszteződésnél áll meg, amelynek zebráján főnöke (Vaughn Taylor) kel át. A férfi megismeri az alkalmazottját, meg is áll az utca közepén zavarában. Tarantino a Ponyvaregényben megismétli ezt a rövid epizódot, csak éppen nála az óráját nem sokkal korábban visszaszerző Butch (Bruce Willis) és az ekkor elintézett Vincentnek gyanútlanul kaját szállító Marsellus Wallace (Ving Rhames) akad össze véletlenül, továbbá a furcsa incidens sem kölcsönös köszönéssel és megilletődött távozással végződik. Butch és Marsellus egymásnak ugrik, ami csakhamar átvezeti a kedves nézőt Hitchcock Psycho-jából John Boorman Gyilkos túrájába (utóbbiról később ejtünk szót e rovat hasábjain).

Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?

Egyértelműen hommage, egy apró, nem különösebben jelentős momentum átemelése, gyökeresen eltérő lezárással.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

Quentin Tarantino nagyon fontos és kiemelkedő tehetségű kortárs rendező, de egyelőre még nem kelhet birokra a mozi olyan nehézsúlyú zsenijeivel, mint a pályáját a némafilm korában indító és Új-Hollywood regnálása idején záró, évtizedeken át rendezősztárként tisztelt Maestro. A Psycho kultfilmként is köröket ver a Ponyvaregényre, jelenleg ugyanis Norman Bates története olyan figurákéval játszik egy ligában, mint Charles Foster Kane vagy Scarlett O’Hara. Így a dumatúltengésben szenvedő bűnözők – bármennyire is szeretjük őket – kivételesen alulmaradtak, de az idő még ezen is segíthet. Végül is a Psycho már nagypapa lehetne, míg a Ponyvaregény csak kamaszodik.