A forgatókönyvek, ahogy az az elnevezésből is kitalálható, nem a nagyközönségnek készülnek, irodalmi értékük nincs, olvasmányként sem túl izgalmasak a laikusok számára. Tarantino szkriptjeinek többsége ennek ellenére nyomtatásban is megjelent, ami nem csak a rendező kultuszának és komoly vásárlóerőt jelentő rajongótáborának köszönhető, hanem annak is, hogy ezek a szövegek írásban is működnek. Azt talán még Tarantino legnagyobb kritikusai is elismerik, hogy az egykori tékás nagyon tud dialógusokat írni, de nem csak ezek teszik szórakoztatóvá a forgatókönyveit, hanem a frappáns jelzők, a hangulatot érzékeltető hasonlatok, és az olyan kiszólások, amelyeknek egy „hagyományos” szkriptben nem lenne helyük, ahogy a kamerakezelésre, beállításokra vonatkozó instrukcióknak sem.
Itt látszik igazán, hogy QT se a rendezést,  se a forgatókönyvírást nem tanulta, ösztönből csinálja ezt is.

A Becstelen Brigantyk esetében film és forgatókönyv között csak apró különbségek vannak, ezeket összevetve derül ki legjobban, hogy QT nem csak tehetséges író és rendező, de legalább ilyen ügyes kezű szerkesztő, az esetek többségében ugyanis a szkriptből elhagyott, kivágott vagy épp kiegészített részek előnyére váltak a filmnek. A könyvből sokkal jobban megismerni a szereplők motivációit, és helyére kerül a történet néhány olyan részlete, ami a moziban homályban maradt, és narrációból is több van – ezekkel együtt viszont iskolásabb lett volna a végeredmény, a rejtélyek izgalmasabbá teszik a filmet. A könyv jobban hasonlít a Kill Billre, több a flashback, az időugrás, és az infantilisebb poén, ezek nagy részét QT jó érzékkel ki is hagyta a filmből. Íme az érdekesebb eltérések, tételesen, kronologikus sorrendben:
 

• Az első jelenetben Landa ezredes még hosszabban győzködi a francia parasztot, beszél például a kollaboránsok helyzetéről, és arról, hogy megérti őket, hiszen ők is jót akarnak a családjuknak.
• A filmben QT nem ad rá magyarázatot, hogy Landa miért hagyja futni Shosannát, itt ugyanezt a kérdést az egyik katona is felteszi az ezredesnek, aki meg is válaszolja.
• A Brigantyk a könyvben a totális megszégyenítés jegyében a bakancsot is leszedik a német halottakról, sőt ki is rabolják őket (nem csak az ékszereket, az aranyfogakat is begyűjtik).
• Hugo Stiglitzet nem a börtönből, hanem egy Berlin felé tartó fogolyszállítóból szabadítják ki.
• A könyvben nem csak Stiglitz háttértörténetét ismerhetjük meg, hanem a Medve Zsidóét is. Láthatjuk Donowitz-ot még mint brooklyni fodrászt, ahogy ellátogat a háborúban elesett zsidó katonák hozzátartozóihoz, és aláíratja velük a baseball ütőjét. (A filmben is látszódnak a kézírások az ütőn, de az eredetükről nem esik szó.)
• Kiderül az is, Shosanna hogyan kötött ki a moziban. Először menedéket kért az igazi Mimieux-től, aki megtanította a vetítőgép kezelésére, és nem mellesleg néhány kiadós pofon kíséretében azt is a fejébe verte, hogy nem a legjobb ötlet a tekercsek közelében dohányozni. (Ugyanezt a filmben a narrátor fejti ki.)
• Frederick Zoller mesél Shosannának a nővéréről, aki szintén egy kis mozit üzemeltet; innen a férfi vonzalma a filmhez.
• Goebbels legjobb mondata nem került be a filmbe. Zoller: „Emmanuelle nem csupán mozitulajdonos, hanem egyúttal igen szigorú filmkritikus is”. Goebbels: „Úgy tűnik, a Fräuleinnek nincs szerencséje, a filmkritikát ugyanis betiltottam.”
• Shosanna a filmben is megijed Landa újbóli felbukkanásától, itt még be is pisil.
• A kocsma-jelenetben a feszültséget korábban kezdi építeni QT. Amikor a Brigantyk belépnek, a német katonáknak feltűnik, hogy Bridget von Hammersmark „későn kapcsolt”, és gyakorolni kezdik ők is a későn kapcsolást.
• Amikor Bridget elmeséli a Brigantyknak, hogy Hitler is ott lesz a vetítésen, Stiglitz meglepetésében kiköpi az italát. Talán jobb, hogy QT ennél végül finomabb megoldást választott…
• Donowitz lelő néhány kutyát, mert az állatorvost nem akarja a lábán meglőtt Bridgetet ellátni.
• Aldo hadnagy kinevezi Utivich-et sofőrnek, holott ő pont annyira tud csak vezetni, amennyire Ulmer őrvezető olaszul beszélni: „a legkevésbé”.
• Jól jön Donowitz szakmája: ő csinálja meg Bridget haját, akinek már nem lenne ideje fodrászhoz mennie.
• Amikor Shosanna a premierre csinosítja magát, QT elejti, hogy a nő „tisztában van vele, ez életének utolsó éjszakája”, és később kiderül, hogy Marcel is öngyilkos misszióra készült.
• Utólag tudjuk meg, hogy a kocsmai vérengzést egy német katona is túlélte, így a könyvben nem a cipő és az aláírás Landa egyetlen bizonyítéka Bridget ellen. A filmes megoldás itt is sokkal finomabb…
• Landa bemutatja Bridgetnek Shosannát, aki a két Brigantit is személyesen vezeti az ülőhelyükre.
• A Hamupipőke-jelenetben Landa maga veszi elő a cipőt, míg a filmben Bridget tapogatja ki az ezredes kabátjában. Látszólag lényegtelen különbség, utóbbiban mégis sokkal több a feszültség.
• Donowitz és Hirschberg valóságos kabarészámot adnak elő a nézőtéren, amikor ál-olasz nyelven próbálnak egymással kommunikálni.
• Donowitz még a bomba felrobbanása előtt meghal a WC-ben, ahol a második fejezetben Hitlernek jelentő közkatona felismeri őt, és lövöldözni kezdenek.
   

A könyv magyar kiadását nem érheti komolyabb kritika, jól néz ki a retro dizájn, Totth Benedek fordítása pedig hűen adja vissza Tarantino szövegét. (Egy kivétel: a mexican stand off-ból patthelyzet lett, ami lényegileg helyes, de talán feltételezhető, hogy aki a könyvet ismeri, az a szó jelentésével is tisztában van.)


Cartaphilus Könyvkiadó, 2009. 264 oldal