A Lángoló város az a film, amelyet Tarantino legádázabb kritikusai még ma is véres kardként hordoznak körbe, bizonyítékul a rendező plagizátor voltára, így aztán sorozatunkból sem maradhat ki. Nem láttuk ugyanakkor értelmét, hogy új cikket írjunk a témáról, hiszen a két film kapcsolatát Kubiszyn Viktor a Filmvilágban már kellő alapossággal kivesézte, ezért az alábbiakban az ő elemzéséből kiollózott részletek következnek. Akit azonban jobban érdekel a téma, különös tekintettel az originalitás posztmodern felfogására, annak az eredeti cikket is érdemes elolvasnia.
Lángoló város (Lung fu fong wan, 1987) Rendezte: Ringo Lam. Írta: Sai Shing Sun és Ringo Lam. Szereplők:Chow Yun-Fat (Chow Ko), Danny Lee (Fu), Sun Yueh (Lau felügyelő), Carrie Ng (Hung), Roy Cheung (John Chan felügyelő).
Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?
Ringo Lam, a Lángoló város alkotója a hongkongi vérbalett egyik kismestere, aki melankolikus noir-akcióival és dokudrámáival vált ismertté az ázsiai és amerikai közönség előtt. A City on Fire a leghírhedtebb műve a nyugati közönség körében, köszönhetően a Tarantino körüli felhajtásnak, valamint annak, hogy kilencvenháromban – tehát a Reservoir Dogs megjelenése után – kiadták Amerikában VHS-n, angol szinkronnal, kicsit feszesebbre vágva.
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?
Egy alvilágba beépült ügynök (az akkoriban még nem túl ismert Chow Yun-Fat játssza) azt a feladatot kapja, hogy göngyölítse fel egy különösen erőszakos ékszertolvaj banda viselt dolgait, vegyen részt velük mindenben és persze buktassa le őket. A rendőr beépül, összebarátkozik a kemény, de érzőszívű bandavezérrel. Közben a csaja elrepül Torontóba egy középsúlyú üzletemberrel, Chow Yun-Fat magányosan dolgozik tovább és lebuktatja a bandát. A vég heroikus gépfegyverszimfónia és mexikói nincs-kiút-felállás, előtte giccshatárig nyomott macho-barátság és bájosan zavaros érzelmesség váltakozik tömény brutalitással.
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?
Az Asian Trash Cinema című kultúrlapban jelent meg először a hír, hogy a Reservoir Dogs „blatant rip of City on Fire”, ami szabad fordításban annyit tesz, hogy Tarantino pofátlanul lerippelte a Lángoló várost. Egy Mike White nevű főiskolás mini-dokut is csinált az összevágott jelenetekből, a New York-i Underground Film Festival mutatta be, szórakoztató, de dühös alkotás. A plágiumvád indokai: mindkét film ékszerrablás körül forog, mindkét filmben van beépített rendőr, aki elárulja a bandát, fontos helyszín az elhagyott raktár, sőt kockapontosan megegyező snittek is akadnak mindkét alkotásban. Annál is inkább megalapozottnak tűnt a plágiumvád, mivel maga QT sokáig tagadta, hogy egyáltalán látta volna a Lángoló várost saját filmje elkészítése előtt.
Csak ugatsz egész nap, kicsi kutya…? – Hommage, „lopás”, vagy valami más?
A Lángoló város és a Kutyaszorítóban történetének hasonlósága valóban szembeszökő. Beépített rendőr – Chow Yun-Fat/Tim Roth – robbantja szét az ékszertolvaj bandát. Ez a figura azonban teljesen eltérő hangsúlyokkal jelenik meg a két filmben: Ringo Lamnál Chow heroikus szépfiú, aki végigparázza a filmet. Először a kötelesség (beépülés a bandába) és a szerelem (házasság a színésznővel) között őrlődik, mert egyik kizárja a másikat. Érzelmi dráma, első felvonás. A beépülés után identitáscsavar következik, lojálisnak kell lennie a rendőrséghez (pedig a rendőrök megkínozzák, elverik, megalázzák) és ott a frissen kialakuló bandaszellem, amiből szintén lojalitás fakad: Chow rendőrt öl, vérbarátságot köt és elesik a szétlyuggatott raktárház falai közt. Halálával ellensúlyozza az árulás tényét. Tragikus hős, romantizált ázsiai kiszerelésben. Tarantino Freddie-je (Mr Orange) gyökeresen más karakter. Mondjuk: egy patkány. A munkáját végzi. Beépül a bandába, bemagolja és felépíti a karaktert, eljátssza („egy kibaszott Marlon Brandónak kell lenned”, szól az instrukció a mentortól) a bűnözőt, de nem válik azzá. Pillanatokra meginog ugyan, de végig kitart a rendőr-szerep mellett, Mr „Füllevágó” Blonde-ot lelövi, korábban talán Mr Brownt is ő intézi el, a véletlen sebesülés után pedig próbál menekülni („vigyél kórházba, rakj ki a lépcsőn, nem köpök”), de nem menekülhet, mint ahogy nem menekülhet ebből a kutyaszorítóból senki sem. Végigagonizálja a filmet, távol áll tőle a heroizmus csakúgy, mint a romantikus hős szerepe.
A Lángoló város és a Kutyaszorítóban sokat emlegetett közös pontja még az ékszerrablás, mint főmotívum, és a raktárház, mint főhelyszín. Az ékszerrablás szokásos bűnügyi filmtoposz (életből merítve, mint ahogy a hongkongi rendező is egy újságcikk alapján írta a scriptet). Ringo Lamnál ez a váz, ami köré szerveződik a cselekmény egésze, Tarantinónál pedig (igazi dramaturgiai bravúr!), úgy határozza meg a filmet ez a sorsdöntő esemény, hogy egyetlen pillanatot sem látunk belőle. Hasonlóan eltérő szerepet kap a raktárház: a Lángoló városban a végső leszámolás helyszíne, lepusztult véghelyszín, ahol összeérnek a szálak és elhalnak a szereplők, a Reservoir Dogs-ban viszont a maga klausztrofób lepukkantságában az egész film alaphangulatát ez a hely adja meg.
Emblematikus közös pont a mindkét film végén kialakuló „mexican stand off”. Három fickó fogja a pisztolyát a másikra, hárman három felé, így mindenki sakkban van. Ha az egyik meghúzza a ravaszt, dől a status quo, mint a dominó. Ringo Lamnál nem húzzák meg a ravaszt. Tarantinónál igen.
Hangulat. Romantikus nihil Ázsiában, egzisztencialista szarkazmus az amerikai raktárban. Míg a Ringo Lam-film a tetteiken keresztül mutatja be a szereplőket, az akció közbeni cselekedeteik jellemzik őket, addig a Kutyaszorítóban hőseit a folyamként áradó monológ/dialóg-hullámokból ismerjük meg. Ringo Lamnál, néznek, futnak és lőnek, Tarantinónál pofáznak és lőnek.
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt
Ringo Lam filmjében már benne van minden, ami miatt a hongkongi mozi nagyot kaszált a későbbiekben nyugaton, és megkerülhetetlen tényező lett a világfilmben: a Lángoló város a nyugati zsánerek esszenciális lepárolása után kapott, lokális sajátosságokkal dúsított gengszter-remix, ismerős toposzok villanása ismeretlen körítéssel. A klasszikus amerikai gengszterfilm és a film noir világa Ázsiára hangszerelve: ugyanaz a nihil, de sokkal több erőszak és a legváratlanabb helyeken előbukkanó szentimentalizmus.
Quentin Tarantino első rendezői nagyjátékfilmje eközben a shakespeare-i nyomvonalon halad. Készen talált történetet – inkább: szituációt – hangszerel át a maga céljaira. A Kutyaszorítóban története egyáltalán nem eredeti. Árulás, kör-bosszú, gyorshalál. Tarantino originalitása abból ered, ahogy mesél.
Kapcsolódó cikk:
Kovács Marcell - Tökéletes másolat (Tarantino-variációk)