TARR BÉLATarr „utolsó filmje” a teremtett világ utolsó hat napját meséli el, amikor lassan minden eltűnik, és végül kialszik a fény. Az elbeszélés legfeltűnőbb vonása, hogy nincs benne szereplőkhöz köthető fejlődő motívum. Az emberi motiváció ilyen tökéletes…

Itt a blogon eddig két alkalommal szemléztük a láthatatlan filmeket, vagyis azokat a produkciókat, amelyek sajnos semmilyen formában nem jutottak el még a magyar közönséghez. Teszár Dávid kollégánk az első összeállításban a koreai Shin Dong-il A barátom és a felesége című…

A tegnap véget ért Berlini Nemzetközi Filmfesztivál díjátadóján egy üres széket állítottak a színpadra, tiltakozásképpen az ellen, hogy a zsűri tagjai közé meghívott Jafar Panahi nem lehetett jelen. A rendezőt az iráni rezsim idén januárban 6 év börtönre és 20 év…

Jafar Panahi rendezőt az iráni rezsim idén januárban 6 év börtönre és 20 év alkotástól való eltiltásra ítélte rendszerellenes tevékenység vádjával. Az idei Berlinale a rendező filmjeinek vetítéseivel és az iráni cenzúráról folytatott beszélgetéssel tiltakozik a…

FILM/SZÍNHÁZA színházból gyakran vezet út a filmbe, de vajon így van ez fordítva is? Vezet út a mozivászonról a színpadra? A pesti színházak új trendje – nepszerű filmek színpadra alkalmazása – ezt bizonyítja. A hatásos, látványos, sodró erejű előadasok mintha a…

Másfél éve futó, mindezidáig 34 részt megért Tarantino-rovatunkban azt kutattuk / kutatjuk, hogy az egykori videotékás mely forrásokból merít, idéz, kölcsönöz, hommage-zsol. Már eddig is többször felhívtuk rá a figyelmet, hogy egyes filmek és rendezők hatása nem közvetlen,…