Új adásunkban folytatjuk a Scorsese-sorozatot (Alice már nem lakik itt), és elkezdünk egy újat. 90 éves lett Michael Caine, az ő legjobb filmjei közül nézünk újra ötöt, elsőként az 1975-ös Aki király akart lennit. Foglalkozunk még két friss bemutatóval is, a Sikoly-sorozat 6. részével, és a Keresés alkotóinak új “screenlife-filmjével”, az Eltűnttel.

Az adásból többek közt kiderül,

• jó helyre került-e az Oscar,
• maradt-e még bőr a Sikoly-sorozaton,
• miért kapott X besorolást a 6. rész,
• lehet-e hatásos egy “képernyős krimi”,
• mennyire (nem) PC  Michael Caine és Sean Connery imperialista kalandfilmje,
• mennyire (nem) feminista Scorsese első “női filmje”,
• és hol vehető észre a rendező kézjegye?

Menetrend:

A Nyócker! rendezőjének második egész estés animációja, a Kojot négy lelke az indián mondakör egyik őstörténetét meséli el.

Régóta érdeklődsz az indián kultúra iránt, viszont csak 2015-ben, a Kojot és a sziklával közelítettél hozzá először alkotóként. 

Igen, gyerekkoromtól kezdve érdekel ez a világ. Édesanyám ismerte Cseh Tamást, ugyanazon a lakótelepen laktak, tudtuk, hogy ő szervezi az indiántábort minden évben. A szalagavatónkon az osztállyal indiántáncot találtunk ki műsorszámnak, akkor léptem kapcsolatba Tamással, ő pedig segített találni valakit, aki megtanította nekünk a táncot. Közben sokat meséltek a kultúráról és a táborozásról, így a következő nyáron már mi is a táborban voltunk. Ez pedig azóta, tehát nagyjából harminc éve az életem fontos része, de valamiért sosem kapcsolódott a filmezéshez. Tamás halála után a felesége, Éva említette, hogy sok felvétel maradt meg, amiken Tamás indián meséket mond. Felvetődött, hogy a hanganyagokat fel lehetne használni egy animációs sorozathoz. Így született meg a Kojot és a szikla című rövidfilm, amiben Tamás lett a narrátor. 

A legjobb film, a rendezés, az eredeti forgatókönyv, a női főszereplő (Michelle Yeoh), a férfi (Ke Huy Quan) és a női mellékszereplő (Jamie Lee Curtis) és a legjobb vágás díját is elvitte a 35. Oscar-gálán a Minden, mindenhol, mindenkor. A filmről még a tavaly áprilisi bemutató kapcsán beszéltünk a podcastben, most azt a részt hasznosítjuk újra.

Miki357 az egyik legtöbbet foglalkoztatott és legelismertebb magyar kliprendező, aki Beton Hofi videóklipjeinek többségéért is felelős. Első szerzői rövidfilmjét, a Pulzaart is a rapperrel, azaz Schwarcz Ádámmal forgatta.

A film főszereplője Csótány (Schwarcz), a harmincas rocker, aki kisgép-lakatos segédként dolgozik Kőbányán. Keresztanyjával (Péterfy Bori) él, aki befogadta pesti lakásába, ám a lakbérbe már nem tud beleadni. Két legnagyobb szenvedélye az életben: kedvenc norvég metálbandája, a Pulzaar és titkos szerelme, Évike (Kizlinger Lilla) a földszinti pékségből. Amikor meglátja a plakátot, hogy imádott zenekara Budapestre jön, villámcsapás éri, ami események egész láncolatát indítja el. Vajon sikerül végül eljutnia a koncertre, és minden bátorságát összeszedve elhívni Évikét is? 

A Magyar népmesék és a Vízipók-csodapók szériákat jegyző Kecskemétfilm úgy döntött, hogy a 2020-ban elkészült Cigánymesék című 13 részes, egyedi, 3D technikával készített sorozatát ingyenesen hozzáférhetővé teszi YouTube-csatornáján.

Az első epizód március 4-én került fel, majd minden szombaton egy újabb résszel gazdagodik a kínálat. Horváth Mária rendező számára a képi inspirációt Orsós Teréz naiv festményei adták. A többszörösen díjnyertes széria történeteit Bari Károly és Daróczy Ágnes gyűjtéseiből, Szécsi Magda és Jónás Tamás meséiből Czipott Géza és Böszörményi Gyula írták filmre. A mesélő Nyakó Júlia, zeneszerzője Oláh József, a Parno Graszt együttes vezetője. A Nemzeti Filmintézet támogatásával készült alkotás gyermekek és felnőttek számára egyaránt izgalmasan mutatja be a cigányság kultúrtörténeti és néprajzi hagyományait. Az alkotók célja, hogy e gyönyörű mesék közkinccsé legyenek, s ezzel hozzájáruljanak a világ sokszínűségének elfogadásához.

A Kecskeméti Rajzfilmstúdió egyik alapító tagja, Horváth Mária rendező, művészeti vezető indította útjára a 13 részes Cigánymesék sorozatot. A mesék az élet teljességéről, hűségről, szerelemről, vándorlásról, a cigányok eredettörténetéről, a humorukról, a család és az anya fontos szerepéről szólnak. Átjárja őket a cigány lélek gazdagsága, miközben bemutatnak egy-egy elfeledett szakmát: a kosárfonást, a teknővájást, a jóslást, a vályogvetést vagy akár a kovácsmesterséget. A sorozatban láthatóak tündérmesék, eredetmesék, szerelmes, csodás, tanulságos és hétköznapi történetek egyaránt. 

Március végén visszatér a Cinema Niche című vetítéssorozhat, amelynek keretében a szervezők itthoni mozikban korábban be nem mutatott, nemzetközi fesztiválokon látott kortárs filmkülönlegességeket vetítenek.

Legközelebb a katalán provokatőr, Albert Serra grandiózus új filmjét hozzák el, amely nagy port kavart a Cannes-i Filmfesztiválon, az év végén pedig a „francia Filmvilág”, a Cahiers du Cinéma 2022 legjobb filmjévé választotta. A Pacifiction a politikai thriller műfaját megelevenítő szerzői reflexió, amely az Apokalipszis mosttal (1979), Alan J. Pakula trilógiájával és Jacques Rivette korai filmjeivel egyaránt párbeszédben áll, ezzel újabb fejezetet nyitva a rendező kontrasztokra épülő életművében.

A finom modorú, számító De Roller a régi rend, a francia kormány reprezentánsa a francia polinéziai Tahitin. Feladatköreit lazán értelmezi, mindennapjait homályos természetű intrikák szövik át. Mindeközben sötét gyanú kezd terjedni a szigeten: tengeralattjáró állomásozik a part közelében, ami a nukleáris gyakorlatozás újrakezdését jelentheti. De Roller főhadiszállásai, barátai és ellenségei között bolyong, úgy tűnik, nálunk, nézőknél sokkal jobban kiismeri magát Tahiti útvesztőiben. Az őslakosok szervezkednek, a külföldiek bizniszelnek, az egyház
hatalmaskodik, kétes figurák fordulnak meg a szigeten, mégis mindennek mintha csak abból a szempontból lenne jelentősége, hogy De Roller egzotikus bárja zavartalanul működhessen.