Ajami­ – német-izraeli, 2009. Rendezte és írta: Yaron Shani és Scandar Copti. Kép: Boaz Yehonatan Yaacov. Szereplők: Fouad Habash, Shahir Kabaha, Ibrahim Frege. 120 perc.
Vetítik: Cinemax - 21:00

Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a tavalyi már a harmadik olyan egymást követő év, amelyben egy-egy izraeli film is bejutott a legjobb külföldi alkotásnak járó Oscar finalistái közé. A Beaufort és a Libanoni keringő önmarcangoló lírája után Scandar Copti és Yaron Shani realista Ajamija került rivaldafénybe, amelynek szerzői az előzőekhez hasonlóan keményen, de nem háborús, hanem civil témában fogalmazzák meg kritikájukat.

Dyga Zsombor angolul forgatott thrillerének, az Utolérnek (illetve a film előzetesének) kapcsán kisebb vita alakult ki itt a blogon, a kommentek közt, arról, hogy mennyire célra vezető, ha magyar színészek nem az anyanyelvükön próbálnak játszani. Az alábbi filmrészlet kapcsán ez a kérdés nem merülhet fel, Kamarás Iván és Barabás Nikolett, a jelenet két szereplője ugyanis jelenleg Los Angelesben él, számukra tehát létkérdés, hogy miként tudnak megszólalni angolul. A korábban modellként ismert Barabás kiejtése szinte hibátlan, de hallhatóan Kamarás Ivánnak sem okoz gondot a nyelv. Lehet így is...
A Stranger című jelenetet egyébként Pados Gyula forgatta, hogy mi célból, azt egyelőre nem tudni. (forrás: filmklub.postr.hu)

MICIMACKÓ – Micimackó visszatért! Szerencsére nem 3D-ben, számítógép által animálva, hanem a klasszikus, kézzel rajzolt formában. A Disney filmjében természetesen a Százholdas pagony minden lakója szerepet kap, de a történet új. [előzetes]

A TURNÉ – Goran Marković (Tito és én, Kordon) filmje 1993-ban, a délszláv háború idején játszódik. Főhősei belgrádi színészek, akik turnéra indulnak Boszniába, ahol saját szemükkel csodálkozhatnak rá a háború borzalmaira. A film még 2008-ban forgott, ki tudja, miért csak most jutott el hozzánk. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Az egyre erősebb fellendülést mutató szerb film egyik veteránja érezhetően nem kíván újat mondani a témáról, csupán több évtizedes szakmai rutinját hasznosítva egy pofonegyszerű és szerény képi világgal megvalósított sztorival adózik a nemzeti trauma emlékének. (Roboz Gábor kritikája a júliusi Filmvilágban olvasható.)

A Millennium-mánia végigsöpört Európán. Stieg Larsson bűnügyi bestsellere nem juthatott volna ilyen messzire a paranoia hátszele nélkül: ebben a szocio-krimiben semmi sem az, aminek látszik.

Män som hatar kvinnor­ – svéd-dán-német, 2009. Rendezte: Niels Arden Oplev. Írta: Stieg Larsson regényéből Nikolaj Arcel és Rasmus Heisterberg. Kép: Jens Fischer és Eric Kress. Zene: Jacob Groth. Szereplők: Michael Nyqvist, Noomi Rapace. 152 perc.
Vetítik: HBO2 - 22:00

Azt már régóta tudjuk, hogy San Francisco utcáin sötét alakok bontják a rendet, Los Angeles nem épp az angyalok városa, Las Vegasban és Miamiban pedig beleőszülnek a sok munkába a helyszínelők. De hogy a tisztára suvickolt Stockholm meg a szőke és kékszemű svédek is sárosak, azt a világ még ma is hitetlenkedve olvassa. Pedig olyan kiegyensúlyozottnak és veszélytelennek tűntek (feltéve persze, hogy az ember nem látott Bergman-filmeket). De hát épp ezért bombahír, ha a gazdagokról és boldogokról kiderül, hogy lelki szegények és titokban gyerekpornót néznek. Larsson tudatosan épít erre a meglepetés-effektre, de nem azért, mintha osztaná a szomszéd kárát élvező plebejus kárörömöt. A minőségi bűnügyi regény az efféle váratlan összeomlásra nem vidámodik neki, mert a gyilkosságot kettős tragédiának tragédiának látja: „magadat ölted meg, nem azt az anyókát”. Ugyanez a tudás visszhangzik a Psychóban vagy A ragyogásban is. Hitchcock egész életművét arra építi föl, hogy „veled is megtörténhet”, belőled is lehet gyilkos. Nagy bűnügyi regény vagy film nem születhet e felismerés nélkül: a bűn örök. Harcolni ellene kell és lehet, de szabadulni tőle sohasem fogunk.

HÉTFŐ

A veréb is madár
A Kiskabos nagy filmje. Balaton, nyár, szép nők, poénok, retró hangulat...
Vetítik: m1 - 20:10

Shine a Light - Rolling Stones Scorsese szemével
Martin Scorsese második koncertfilmje a Band búcsúkoncertjét rögzítő Az utolsó valcer után. Garantáltan érdemes megnézni.
Vetítik: Duna - 21:00

Őrültek háza
Horrorfilm Joshua Leonard, Jordan Ladd, Natasha Lyonne és Lance Henriksen főszereplésével.
Vetítik: TV2 - 01:301

MAGYAR MŰHELY
Az önmagát folyamatosan reformáló önigazgató rendszer, mely 2004-ben kiküzdötte és – többpárti egyetértéssel! – elfogadtatta a térség egyik legliberálisabb filmtörvényét, nem volt alárendelve sem a piacnak, sem a politikának, de a „közízlésnek”, vagy az állami adminisztráció ízlésének sem. A rendszer nem volt tökéletes. Például a gyenge teljesítménynek egy-egy produkcióra nézve nem igazán voltak következményei. És mégis, csuda dolgok születtek ebből a páratlan szabadságból.

Muhi Klára: Filmrendszerváltás (Filmesek az új filmgyártási struktúráról)
Pápai Zsolt: Fűzfapoéták és háztáji zombik (Kísérleti és kisjátékfilmek)
Gorácz Anikó: Rabszolgasors (Till Attila: Csicska)

SIDNEY LUMET   
A megkerülhetetlen 12 dühös ember, Hosszú út az éjszakába, A zálogos, Serpico, Kánikulai délután, Hálózat és Az ítélet mellett Lumet alkotója volt legalább ugyanennyi alig ismert gyöngyszemnek  és  majdnem-remekműnek. Míg ifjabb kollégái jórésze (csak hogy a legnagyobbakat említsük, például Scorsese és De Palma) megkötötte a maga kompromisszumát az álomgyárral, addig Lumet a folyamatos munka mellett tette le a voksát, de anélkül, hogy elveiből engedett volna.

Takács Ferenc: A rutin varázslója (Sidney Lumet)
Orosdy Dániel: Árnyékvonal (Gyöngyszemek a Lumet-életműben)
Pápai Zsolt: Sötétség és köd Harlemben (Sidney Lumet: A zálogos)

CIRKUSZFILMEK
Szabó Noémi: Sátor-ponyva (Cirkuszfilmek)
Sepsi László: Teleapokrif (Daniel Knauf: Carnivale – A vándorcirkusz)

LATIN-MOZI: MEXIKÓI ZSÁNEREK
Robert Rodriguez leporolta és hallatlanul népszerűvé tette a mexikói westernt. A zenész-trilógia (A zenész, 1992, Desperado, 1995, Volt egyszer egy Mexikó, 2003) nyitányát mindössze 7000 UsD ráfordításával készítette el, nyers, temperamentumos és vakmerő filmjével belépőt váltva Hollywoodba. Visszahozta a klasszikus korszak domináns motívumait: hőse, a névtelen zenész a nép egyszerű fia, aki a közösséget sanyargató zsarnokok ellen tör, legyenek azok aljas drogbárók vagy korrupt politikusok; leporolta a vonakodó, ám végső soron az ügy mellé álló gringó figuráját.

Géczi Zoltán: Két golyó a tábornok úrnak! (Mexikói vadnyugat)
Varró Attila: Homo Luchador (Mexikói szuperhősök)
Nevelős Zoltán: Embervadászat (Jorge Michel Grau: Vagyunk, akik vagyunk)

DIGITÁLIA
Szabó Z. Pál: A filmidő (A 3D-mozi és a negyedik dimenzió keresése)
Baski Sándor: Magánmozi (A filmfogyasztás evolúciója)

ŐSESZTÉTIKA
Bárdos Judit: A filmszem többet lát (A korai filmelméletek)
Szíjártó Imre: A tizedik múzsa születése (Karol Irzykowski)
Margitházi Beja: Ismeretlen ismerős (Karol Irzykowski: A tizedik múzsa)

TELEVÍZIÓ
Szabó Dénes: Gaga Horror Picture show (Sztár-imázs)

FESZTIVÁL
Baski Sándor: Árral szemben (Udine)
Varga Balázs: Társadalmi térben (Wiesbaden – goEast)

KRITIKA
Horváth Eszter: A lélek antropológiája (Athina Rachel Tsangari: Attenberg)
Varró Attila: A lélek antropológiája (Paolo Giordano: A prímszámok magánya)
Vajda Judit: Magányos és gyanakvó (Saverio Costanzo: A prímszámok magánya)

Million Dollar Baby - amerikai, 2004. Rendezte: Clint Eastwood. Írta: Paul Haggis. Kép: Tom Stern. Zene: Clint Eastwood. Szereplők: Clint Eastwood, Hilary Swank, Morgan Freeman. 127 perc.
Vetítik: M1 - 21:05

Scorsese Dühöngő bikája mögött Clint Eastwood bölcs és érzelmes bokszfilmje lehet a No.2-es favorit.

A Millió dolláros bébi egyszerre klisékerülő/kliséhasználó bokszfilm és lelki mélydráma, hollywoodi proficucc. Clint Eastwood túl a hetvenen már mindent tud az álomgyári mechanizmusokról, és a boszorkánykonyha körein belül maradva maximálisan és elegánsan ki is használja a történet és a műfaj(ok) adta lehetőségeket.

Frankie Dunn (Clint Eastwood) kiöregedett, keserű és magányos bokszedző, akinek szakmai és magánéleti múltja is bővelkedik kudarccal teli emlékekben. Van egy lelakott edzőterme, ahol szinte rutinból edzi a hozzá beeső bajnok-aspiránsokat, és van egy lánya, akit nem lát soha, mert szakítottak egymással. Az ő edzőtermébe lép be egy nap Maggie Fitzgerald (Hilary Swank), aki civilben harmincon túli felszolgálónő, egyébként pedig bokszoló szeretne lenni. Dunn az ötlettől persze idegrángást kap, de az edzőterem öreg takarítója, Dunn régi haverja és túlélő bokszharcos Eddie Scrap (Morgan Freeman) szimpátiával viseltetik a lány iránt, és titokban támogatja a bokszkarrier ötletét. Az öreg takarító egyébként a film narrátora, és a legszellemesebb és legironikusabb dialógusok állandó résztvevője.