The Warriors - amerikai, 1979. Rendezte: Walter Hill. Írta: Sol Yurick regényéből David Shaber, Walter Hill. Kép: Andrew László. Zene: Barry De Vorzon, Joe Walsh. Szereplők: Michael Beck, James Remar, Dorsey Wright, Brian Tyler, David Harris. 93 perc.

Utazók útra fel! – Mit kell tudni róla?

Walter Hill adrenalintól duzzadó kultfilmjében a New York-i bandák eposzi küzdelmét mutatja be egy éjszaka leforgása alatt. Az eposzi jelző pedig nem túlzás, ugyanis a direktor az ókori történetíró, Xenophón Anabasis című művének átiratát készítette el, melyben egy kisebb görög csapat az ellenséges perzsa hadsereg területére szorul. Walter Hill filmjének története viszont már a jövőben játszódik, melyben hőseinknek a furábbnál furább szerkójú gangekkel kell felvenniük a kesztyűt, hogy épségben hazaérjenek. A filmet 79-es bemutatása idején túlzott erőszakossággal vádolták, mondván A harcosokban látott jelenetek okolhatóak az akkori dél-kaliforniai és bostoni incidensekért. A történtek miatt a forgalmazó Paramount kénytelen volt beszüntetni a mozifilm rádió- és tévéreklámjait, de a pozitív kritikáknak és a magas nézőszámnak köszönhetően A Harcosok még így is nyereségesen zárt.

Scorsese készített már koncertvideót a Rolling Stones-ról (Shine a Light), dokumentumfimet Bob Dylanről (A Bob Dylan-dosszié), legfrissebb zenei témájú munkájában most a Beatles legendás gitárosának, George Harrisonnak állít emléket. A 2007 óta készülő dokumentumfilmben olyan egykori pályatársak, kollégák, barátok szólalnak meg, mint Eric Clapton, Terry Gilliam, Eric Idle, George Martin, Paul McCartney, Yoko Ono, Tom Petty, Phil Spector, Ringo Starr vagy Jackie Stewart. A három és fél órás film végigköveti Harrison életét liverpooli gyerekkorától a Beatles-ös korszakán át a későbbi jótékonysági munkásságáig, de érinti az indiai utazásait is. A filmet az (amerikai) HBO fogja bemutatni két részletben, október 5-én és 6-án, de hozzánk is nyilván hamar eljut. Előzetes a tovább után.

HÉTFŐ

Az oroszlán ugrani készül
Révész György kémfilm-paródiája -- többek között -- Bujtor Istvánnal.
Vetítik: m1 - 20:05

Cartouche
Philippe De Broca klasszikus kalandfilmje Jean-Paul Belmondo és Claudia Cardinale főszereplésével.
Vetítik: Story4 - 22:35

Árnyék nélkül
Nézhető sci-fi/thriller Paul Verhoeventől.
Vetítik: RTL Klub - 23:15

Pereputty
Nyikita Mihalkov filmje.
Vetítik: Duna - 23:45

Ned Kelly - A törvényen kívüli
Az informátorok és a Hihetetlen rendezőjének filmje a híres ausztrál útonállóról, akit Heath Ledger alakít. További szereplők: Orlando Bloom, Geoffrey Rush, Naomi Watts.
Vetítik: TV2 - 01:30

 "Könnyed, nyári cikk könnyed, nyárhoz passzoló filmekről"  jelige alatt kemény fába vágtuk a fejszénket: a caper mozikról akartunk kerekíteni egy könnyed, nyári Piszkos12-t. De mi is az a caperfilm? Magyarra leginkább "szajréfilmként" szokás fordítani, ezzel azonban még nem sokat segítettünk. Szajrét ugyanis sokféleképpen lehet szerezni, pl. szélhámoskodással is. Úgy döntöttünk, hogy a szélhámosfilmeket külön tárgyaljuk majd, és ezúttal csak a körmönfont rablással-lopással foglalkozó filmeket gyűjtjük össze. Csakhogy még ez a definíció sem egyértelmű, ugyanis a köztudatban szinte szinonimának számító "caper" és "heist" között a filmes szakirodalomban gyakran finom különbséget tesznek, ilyenkor előbbi a humoros jellegű, utóbbi a komolyabb rablós filmeket jelenti. Akkor A rózsaszín párduc mellett helye lehet akár az Aszfaltdzsungelnek is? Hosszas töprengés után arra jutottunk, hogy nálunk a "caper" márpedig CSAK a szűk értelemben vett capert fogja jelenteni, arról pedig végleg nem veszünk tudomást, hogy ennek a műfajnak a legfőbb jellegzetességét, a szinte módosulás nélkül, filmenként ismétlődő szerkezetet (leegyszerűsítve: ötlet, csapatgyűjtés, felkészülés, kivitelezés, fordulat) olyan művek is átvették már, mint az Ember a magasban (egy dokumentumfilm), vagy éppen az Eredet (egy álmok világában játszódó science-fiction). Következzenek tehát a mi kedvenc szajréfilmjeink: 12 szórakoztató mozi olyan szimpatikus gazemberekről, akik valamilyen ügyes bűncselekmény segítségével jutnak vagyonhoz - vagy legalábbis ezzel próbálkoznak.  
 

1. Fogjunk tolvajt! (Alfred Hitchcock, 1955)

ROSSZ TANÁR - Jake Kasdan (Különcök és stréberek, A lankadatlan – A Dewey Cox-sztori) vígjátékában Cameron Diaz alakítja a címbéli, jellemhibás tanárnőt, aki a diákok okítása helyett egy gazdag kolléga (Justin Timberlake) becserkészésére fordítja minden energiáját. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Bár a kisebb szerepekre is jó érzékkel választottak színészeket, sajnos ez sem feledteti, hogy egy rossz ritmusú mozgóképpel van dolgunk, amely céltalanul szlalomozik a vicces és annak szánt epizódok között, a nézőt pedig valahol félúton veszíti el. (Hlavaty Tamás kritikája az augusztusi Filmvilágban olvasható.)

A MAJMOK BOLYGÓJA: LÁZADÁS - Tíz éve Tim Burton már megpróbálta feléleszteni A majmok bolygója franchise-t, sikertelenül, most egy viszonylag ismeretlen rendező, Rupert Wyatt próbálkozik ugyanezzel, az eddigi visszajelzések alapján sikerrel. A sorozat (?) első része nem a klasszikus, 1968-as verziót dolgozza fel, hanem a 1972-ben készült negyedik részt (A majmok bolygója IV. - A hódítás), amely azt meséli el, hogy kezdődött a majmok hatalomátvétele. Főszereplők: James Franco, Freida Pinto, John Lithgow. Ceasarnak, a szuperintelligens majomnak, az az Andy Serkis kölcsönözte a mimikáját, aki ugyanezzel a technikával már King Kongot vagy Gollamet is „eljátszotta”. [előzetes]

 "Decemberben moziba kerül az első, állami támogatás nélkül készített, független magyar SF-játékfilm, a Sorsvonalak." - írtuk még 2009 októberében, a Hatvani Balázs rendező-producerrel készített interjú bevezetőjeként. A Sorsvonalak sajnos azóta sem készült el, viszont felkerült a netre egy friss előzetes. Ennek örömére újraközöljük az interjút. 

A Filmvilág augusztusi számában külön összeállításban foglalkozunk a természetfilmekkel, ennek apropójából közöljük most Huber Zoltán esszéjét, amelyben film és természet kapcsolatát boncolgatja.

A filmkritikus érdekes ellentmondásokba ütközhet, ha megpróbálja megválaszolni azt a (csak látszólag egyszerű) kérdést, hogy létezik-e a zöld mozi kategóriája, és ha igen, akkor milyen alkotások tartoznának bele, illetve az ide sorolt művek alapján mégis milyen összefüggésekre bukkanhatunk a film és a természet viszonyával kapcsolatban.
A kérdésfelvetés ráadásul több szempontból is igen fontos tanulságokkal szolgálhat, hiszen a megjelenített ökológiai problémák, a zöld környezet és az ember kapcsolatának a vásznon kirajzolódó képei nemcsak a témával szembeni alkotói hozzáállásról árulkodhatnak, de talán még arra is választ adhatnak, hogy miért nem jelenik még meg mindig kellő súllyal a környezettudatosság problémája a kortárs mozikban.
A téma hiánya azonban korántsem új jelenség, a játékfilm már a kezdetei óta előnyben részesíti az épített környezetet és a nagyvárosi létet, másrészt a természet mozgóképes ábrázolása is rendkívül sematizált keretek között történik, és leginkább díszítő háttérként, vagy ellenséges, legyőzendő elemként idéződik meg. A környezetvédelem kérdésköre pedig biztosan nem jelenik meg olyan rendszerességgel és komplexitással még a mai mozikban sem, amelyet az ügy fontossága és közérdekűsége egyébként erősen indokolttá tenne.