Cloud Atlas – amerikai-német, 2012. Rendezte és írta: Tom Tykwer, Andy és Lana Wachowski. Kép: Frank Griebe és John Toll. Zene: Reinhold Heil, Johnny Klimek és Tom Tykwer. Szereplők: Tom Hanks (Zachry), Halle Berry (Luisa), Jim Broadbent (Cavendish), Jim Sturgess (Adam). 172 perc.
Vetítik: HBO - 21:00
A mozaikfilm most is univerzális eszmei üzenet továbbítására szolgál: a hat történet közös pontja az ember ember általi elnyomása.
Hollywood művészfilmről alkotott közönségbarát elképzelései évtizedek óta vonzódnak a külön történetekből összeillesztett mozaikokhoz, meséljenek egyazon sztorit több nézőpontból (Elefánt), több sztorit egyazon meta történetben (Rövidre vágva,Magnólia) vagy akár eltérő térben-időben zajló sztorikat, amiket csupán egy-egy motívum, esemény kapcsol egymáshoz (Bábel, Órák). Ezek a filmdrámák többnyire univerzális igényű eszmei üzenet továbbításához állítják párhuzamba az emberi sorsokat, ugyanabban a sikerstratégiában bízva: a ravaszul egymáshoz illesztett mikrodrámák önmagukban talán kevésbé életképesek, de összképük megteremtheti a drámai katarzist a nagyközönségben. Ami egy hagyományos szkeccsfilmnél létfontosságú, mivel minden epizód önállóan küzd a néző kegyéért, a mozaikfilmek csapatjátékaiban másodlagos – a hangsúly inkább a közös pontokra helyeződik, amiktől a néző egyetlen megatörténetként fogadja be a különálló sztorikat. A párhuzamos szerkesztés segítségével könnyedén aláhúzhatók a történetek összecsengései, hatékonyabbá tehetőek a hatásmechanizmusok (főleg a késleltetés és feszültségkeltés) és felpergethetők az egyébként lomhább részek – megannyi kiváló mankót kínálva a bicegősebb meséknek.