A Szemrevaló filmjeiben egók és egzisztenciák sodródnak a szebbnek remélt, de sokszínűségében elszürkülő, feje tetejére állított világban.

„Az ember minél magasabbra hág, annál jobban fél, nehogy a mélybe zuhanjon” – írja Erich Kästner 1931-ben megjelent önéletrajzi ihletésű Bildungsromanjában, a Fabian – Egy moralista regényében. Az idei – a legújabb német, osztrák és svájci filmtermésből válogató – Szemrevaló/Sehenswert fesztivál nagyjátékfilmjeinek zöme a magasra kapaszkodott ember félelmeit és zuhanásait járja körbe. Legyen szó történelmi helyzetet és morált a mából újragondoló fejlődéstörténetről, a nagyvárosi dzsentrifikációt középpontba állító társadalmi thrillerről, integrációs pszichodrámáról vagy az ősi germán sellőmítoszt napjainkra aktualizáló románcról: az idei válogatás egyetlen jelenség, a civilizációs szorongás ezer arcát mutatja be, sajátos egységbe rendezve a „germán világ” 21. századi, a kor újbábeli zűrzavarától elválaszthatatlan belső gyötrődéseit.

Az ősz egyik legfontosabb bemutatóját természetesen nem hagyhattuk mi sem kibeszéletlenül: az új James Bond-filmmel kezdünk, utána egy rövid magyar blokk következik a Külön falkával és A feleségem történetével, a legvégén pedig jön a Nincs idő meghalni spoileres boncolgatása. És igen, azt is elmondjuk, ki lenne szerintünk az ideális Daniel Craig-utód.

Menetrend:

1:20 - Nincs idő meghalni
37:50 - Külön falka
47:40 - A feleségem története
1:05:55 - Ajánljuk még
1:16:55 - Nincs idő meghalni - Spoileres rész

Line up: Varga Dénes, Pozsonyi Janka, Baski Sándor

Október 8-án veszi kezdetét a budapesti Akvárium Klubban a Cinemira Gyerek- és Ifjúsági Filmfesztivál, amely idén először külön célozza a 13+-os kamaszokat, akiket a díjnyertes filmválogatás mellett számos különleges interaktív filmes program vár.

A Cinemira az egyetlen, kifejezetten gyerekeknek és kamaszoknak szóló filmfesztivál hazánkban. Ezen a hiánypótló rendezvényen a világ legkiemelkedőbb, fiatal közönségnek szóló filmjeit vetítik. Emellett a közönség találkozhat népszerű hazai színészekkel és filmrendezőkkel, nemzetközi sorozatsztárokkal, kipróbálhatja magát filmszínészként, kaszkadőrként vagy épp táncosként a filmes workshopokon, sőt igazi castingon is részt vehet.  
A Cinemira idén már két hétvégén keresztül várja a fiatal közönséget. Elsőként a Cinemira TEEN (október 8-10.), amely a tinédzsereknek szól a belvárosi Akvárium Klubban, két héttel később pedig a Cinemira KIDS (október 23-24.), amely a 4-12 éves gyerekeket várja a Millenáris Parkban.

JANCSÓ 100
Ha a mester ma filmet forgatna, a Látszatnak most is mögé akarna látni. Ezt próbálta mindig, ebből kell kiindulni. Az ember sárkányfog-vetemény: de a kamerának meg kell keresnie, aki gondozza, aki elültette, aki a végén leszüreteli. Jancsó filmjeit nézve belelátunk a zsarnok szívébe.

Hirsch Tibor: A látszat hatalma (Jancsó összeesküvői)  

Szekfű András: „A harmadik világ filmje” (Beszélgetés Jancsó Miklóssal)  

Varga Balázs: Jancsó, Budapest, muzsika (Jancsó és a zene)  

MAGYAR MŰHELY
Schubert Gusztáv: A gyanú árnyékában (Enyedi Ildikó: A feleségem története)
Palotai János: „A munkánk akkor jó, ha láthatatlan” (Beszélgetés Klingl Bélával)  

A HORROR ANATÓMIÁJA
Egyetlen olyan műfaj sem akad a tömegfilm történetében, amely annyi szállal kapcsolódna a kórokhoz, mint a horrorfilm A COVID minden korábbi horror-kórnál megfoghatatlanabb tömegpusztító, rémisztő hatása nem annyira az emberi testen, mint inkább a lélekben és társadalomban érhető tetten.

Kovács András Bálint: A félelem bére (A horror-paradoxon)  
Nemes Z. Márió: Kampókezek (Fekete poszt-horror)  
Varró Attila: A kor tünetei (Pandémia-horror)  

Egy év kényszerű kihagyás után ismét volt CineFest Miskolcon, kissé karcsúsított, ám kifejezetten sűrű programmal. A hagyományosan két szeptemberi hétvégére, illetve a közbe eső hétköznapokra több magyar bemutató (Külön falka, Kilakoltatás, Természetes fény, A feleségem története), máshol már díjazott fesztiválsiker (CODA, Zűrös kettyintés, Quo Cadis, Aida?, Titán) és díszvendégekkel megtámogatott bemutató (Red Rocket) is jutott. A fesztivál nyitófilmje pedig Anders Thomas Jensen morbid-keserédes vígjátéka, Az igazság bajnokai volt, amit a Filmvilág Podcast 82. fejezetében mi is alaposan kitárgyaltunk. Sőt, volt már szóban téma a CODA is, illetve a következő adás(ok)ban is lesznek még CineFestes filmek, de addig is következzen egy gyors filmnaplózás.

Október 7-17. között a Művész moziban, majd Debrecenben, Pécsett és Szegeden rendezik meg az immár 10. SZEMREVALÓ│SEHENSWERT FILMFESZTIVÁL-t.

A Svájci Nagykövetség, az Osztrák Kulturális Fórum és a Goethe Intézet közös filmhete a német nyelvterület legfrissebb filmjeiből ad ízelítőt, ezúttal is eredeti nyelven, magyar felirattal. Idén 12, túlnyomórészt díjnyertes alkotást vetítenek, köztük két Ezüst Medvével méltatott filmet, az Én vagyok a te embered című romantikus sci-fi vígjátékot és Christian Petzold filmjét, a Hableányt, de láthatjuk majd többek között Svájc idei Oscar-nevezettjét, a Húgocskámat, az Arthur & Claire-t Josef Haderrel, és a Saját lifttel a pokolba című filmet Daniel Brühl rendezésében és főszereplésével. Október 18-26. között országosan a Művész Távmoziban (online: film.artmozi.hu) lesznek elérhetőek a legjobb német nyelvű alkotások. A jegyek elővételben már szeptember 30-ától elérhetőek.

A fesztivál nyitófilmje az Én vagyok a te embered (Ich bin Dein Mensch) című német romantikus sci-fi vígjáték, mely Alma és Tom, a humanoid robot egymásra hangolódásáról szól és hol kacagtató, hol megrendítő módon feszegeti az örök kérdést: mi tesz bennünket emberré? Maria Schrader (Másik út) filmjének női főszereplője, Maren Eggert Ezüst Medvét nyert, csakúgy, mint Christian Petzold a titokzatos női vízi szellem mítoszát újraértelmező Hableány (Udine) című filmjének főszereplőnője. Paula Beer emellett tavaly FIPRESCI-díjat és Európai Filmdíjat is kapott.

Jancsónál gyakori a stílusváltás, a modernista szerzői szemszög viszont változatlan marad és egységbe fogja az életművet. 

Jancsó Miklós neve összeforrott a szerzői film modernista fogalmával: szerzővé az európai modernizmus avatta a hatvanas években – a rendező hatvanas évekbeli stílusa a filmnyelv modernista megújításának része lett. Jancsó ötvenéves filmkészítői pályafutása alatt mindvégig megmaradt szerzői filmesnek. Nem adta fel a filmbe mint kultúrateremtő társadalmi diskurzusba vetett hitét, nem tágított a kritikus értelmiségi szerepétől, ahogy nem engedett szubverzív stílusából sem. Oly sok új hullámos rendezőtársával szemben – Formantól Polanskin át Bertolucciig – nem sorolt át hosszabb-rövidebb időre a midcult művészfilmbe, hanem megőrizte modernista szerzőiségét, miközben már rég nem létezett a modernizmus, sőt maga a filmművészet sem, legalábbis abban az értelemben, ahogy arról – nem kis részt Jancsónak köszönhetően ­– az ötvenes–hatvanas–hetvenes években beszéltünk. A nagy korszakukat túlélő, szemléletüket és stílusukat ugyanakkor megtartó rendezők körébe tartozott, mint Tarkovszkij, Bergman és Antonioni vagy a közelebbi régióból Menzel és Wajda, az élete végéig megőrzött fáradhatatlan aktivitás és újító szellem tekintetében pedig művészete Godard-éhoz hasonlítható.