MICSODA NŐK – Audrey Dana tablófilmje a nálunk is bemutatott A két mesterlövész női párdarabja, benne 11 különböző párizsi nő életébe pillanthatunk bele. Fókuszban: szerelem, szex, szakítás. Szereplők: Isabelle Adjani, Laetitia Casta, Vanessa Paradis, Julie Ferrier, Audrey Dana. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Micsoda nők! zavarba ejtő és nem elég fajsúlyos alkotás, ugyanakkor a francia film nem egy nagy nevének ad lehetőséget jutalomjátékra. (Vajda Judit kritikája az augusztusi Filmvilágban lesz olvasható.)

CARMINA MEGOLDJA – Egy hónap az 58 éves, bártulajdonos Carmina életéből. A konfliktus: ellopnak a bisztrójából egy drága sonkát, de a biztosító nem akar fizetni. Carminának van egy terve. Az eddig színészként ismert Paco León első rendezése. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Carmina megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta. (Forgács Nóra Kinga kritikája az augusztusi Filmvilágban lesz olvasható.)

METEORA – Spiros Stathoulopoulos filmje egy ortodox kolostorban játszódik, ahol egy fiatal görög szerzetes és egy orosz apáca egymásba szeret. [előzetes]

Kommandó
Mark L. Lester népszerű akciófilmje Arnold Schwarzeneggerrel, Steven E. de Souza (48 óra, Die Hard 1-2.) forgatókönyvéből. Huber kolléga egyik kedvence!
Vetítik: Film+ - 21:00

Jackie Chan: Újabb rendőrsztori
A sorozat sokadik része, még mindig Jackie Channel.
Vetítik: Story4 - 21:20

Ezek a fiatalok
Banovich Tamás klasszikusa (bár ezt a státuszt inkább a betétdaloknak és a vásznon feltűnő zenészeknek, semmint a mű eredetiségének köszönheti).
Vetítik: Duna - 21:40

A grizzlyember
Werner Herzog kiváló dokumentumfilmje Timothy Treadwellről, aki azt hitte, a medve játék. Pedig nem.
Vetítik: m2 - 21:45

Jeunet védjegye a különös, monomániás hős és a groteszk életközösség.

Micmacs a tire-larigot – francia, 2009. Rendezte: Jean-Pierre Jeunet. Írta: Jean-Pierre Jeunet és Guillaume Laurant. Kép: Tetsuo Nagata. Zene: Raphaël Beau. Szereplők: Dany Boon (Bazil), André Dussollier (Nicolas), Nicolas Marié (François. 105 perc.
Vetítik: m2 - 21:40

A francia filmipar legnagyobb nemzetközi sikerét jegyző Jean-Pierre Jeunet a mai napig nem tudott lejönni a mászókáról, hőseihez hasonlóan ő is felnőttbőrbe bújt gyermek maradt. Az író-rendező pályafutása során szüntelenül keresi saját világképének megfelelőjét a sötétbe hajló álomvilágok (Elveszett gyerekek városa), falusias bájú nagyvárosi kerületek (Amélie csodálatos élete), monomániás-groteszk életközösségek (Delicatessen), az űrbéli őserő borzalma (Alien 4. – Feltámad a halál) és a történelem privát viharai (Hosszú jegyesség) között, és közben képtelen elszakadni vissza-visszatérő agytornáitól, melyek az emlékek és gondolatok által kiváltott érzések filmes leképezései, és melyekből Foutaises című, kiáltványszámba menő 1989-es rövidfilmjében szép csokorra valót nyújtott át a közönségnek.

Tipikus Jeunet-figura a Micmacs központi karaktere, Bazil (Dany Boon) is, aki a főcím tanúsága szerint Hosszú álomba merül, miután egy eltévedt pisztolylövedék az agyában landol, ezért időnként elveszíti az eszméletét – de mindenekelőtt munkáját és lakását, egyszóval egzisztenciáját. És ugyan hol találna új családra Jeunet legújabb gondolatbugyrának Párizsában, mint egy szeméttelepen éldegélő, kacatokat gyűjtő és bütykölő fura társaságban, melynek tagjai – Bazilhoz hasonlóan – leszázalékolásuk után a társadalom szemétdombjára kerültek. A kiszolgáltatott hajléktalanság, ami Leo Caraxnál, A Pont-Neuf szerelmeseiben a bizalmatlanság és fertő bölcsője volt, a Micmacs-ban szocio-mechanikai játszótér, annak a lehetőségnek a tere, hogy a kiszuperált humán és tárgyi limlomok közötti szolidaritás győzedelmeskedhet a harácsoló kapitalisták felett. Finoman szólva utópikus tehát ez a világ, melyben a leleményesség, az összetartás és az elveszett (vagy egyszerűen eldobott) értékek újrafelhasználása adja a legfőbb erőt, de semmiképpen sem hazudtolja meg az alkotó elképzelését a művészetről, hiszen Jeunet a túlélés zálogát az alkotásban látja, és maga is gondolatok, szerkezetek és történetek (újra)barkácsolásával foglalatoskodik.

A napfényben fürdő kastély
Ifjúsági tévéfilm Danilo Kis Korai bánat című, önéletrajzi vonatkozású novelláskötete nyomán Dörner György és Eperjes Károly főszereplésével.
Vetítik: Duna - 10:00

Micmacs - (N)Agyban megy a kavarás
A Hosszú jegyesség nagyívű romantikus drámája után Jean-Pierre Jeunet visszatért a groteszk komédia (lásd: Delicatessen, Elveszett gyerekek városa) műfajához. A 27 millió euróból készült filmben Bazin (Dany Boon) barátai segítségével tönkre akar tenni két fegyvergyártó vállalatot, őket okolja ugyanis, hogy egy véletlenül elsült pisztoly miatt egy lövedék maradt a fejében. (BS)
Vetítik: m2 - 21:40

Halott férfi nem hord zakót
A kiváló vígjátékokat jegyző Steve Martin--Carl Reiner színész-rendező páros több szempontból is bravúros noir-paródiája, amely 40-es években készült klasszikusok jeleneteinek felhasználásával közel tökéletes illúziót teremtve hozza össze a vásznon Martint, Rachel Wardot és a rendezőt Hollywood aranykorának legnagyobb csillagaival.
Vetítik: TV2 - 01:40

A közhelyek, előítéletek hatalma bármelyikünk életét tönkreteheti, de olykor egy madeleine, egy elfelejtett ellenérv erősebb a fátumnál.

Pál Adrienn – magyar, 2001. Rendezte: Kocsis Ágnes. Írta: Kocsis Ágnes, Andrea Roberti. Kép: Fillenz Ádám. Szereplők: Gábor Éva (Piroska), Znamenák István, Horváth Ákos, Pokorny Lia, Hegyi Izabella. 136 perc.
Vetítik: m2 - 21:45

Játsszunk el egy pillanatra a gondolattal, hogy Cristi Puiu 2005-ös filmje, a cannes-i Un Certain Regard szekció díjával jutalmazott Lazarescu úr halála nem egy szemtelen leblendével zárul az utolsó tízperces beállítás végén, miután a magatehetetlen és beszédre már képtelen öregemberről az előkészítő helyiségben levágják a ruháit és a fáslijait, leborotválják a fejét, megmosdatják, állig letakarják egy fehér lepedővel és magára hagyják. Amennyiben a két és fél órás játékidő elteltével az elbeszélés mégiscsak megmutatná a címben előrejelzett eseményt, a Lazarescu élettelen testéért érkező ápolónő akár Kocsis Ágnes filmjének hőse, Piroska is lehetne, aki, mint egy hatalmas angyal, a másvilágra kíséri az elhunytat az alagsori folyosó pattogó neonjai alatt. A két film összekapcsolása persze csak játék, de könnyen elképzelhető, hogy egy kortárs európai filmművészetről szóló vetítéssorozatban egymás után következzék a román és a magyar darab, hiszen nemcsak a kelet-európai valóság köti össze őket, hanem az alkotói látásmód is. A minimalista formanyelv, a lassú, refrénszerűen ismétlődő elbeszélés, a puritán képi világ, a fekete humor és persze a témaválasztás: a testi deformitás – legyen az alkoholtól elhasználódott vagy a fölösleges kalóriák terhe alatt nyögő test – mögé rejtett végtelen magány. Kocsis Ágnes második nagyjátékfilmjét 2010-ben ugyancsak az Un Certain Regard szekcióban díjazták: a Pál Adrienn a filmkritikusok díjával távozott Cannes-ból. Miként Lazarescu úr halála a román film feltámadását hozta, úgy bízom benne, hogy Pál Adrienn keresése nem a magyar film 2010-es útkeresésének, hanem újbóli magára találásának szimbólumává válik.

Pál Adrienn
(...) Kocsis Ágnes (Friss levegő) Cannes-ban (is) díjazott filmje. A főhős Piroska, egy többnyire éjszakai műszakban dolgozó ápolónő, akinek egy Pál Adrienn nevű betegről eszébe jut gyerekkori barátnője, akit ugyanígy hívtak. Elindul felkutatni őt, és eközben az emlékeit is át kell értékelnie. (BS)
Vetítik: m2 - 21:45

Oly sokáig szerettelek
BAFTA-nyertes, többek között Golden Globe-ra és Arany Medvére is jelölt francia dráma Kristin Scott Thomas főszereplésével, akit a legjobb női alakításért járó Európa Filmdíjjal ismertek el az alakításáért)
Vetítik: Duna - 00:15

Visszajáró pénz
Sean Ellis nagyfilmes debütje az azonos című, Oscar-jelölt rövidfilm nyomán (illetve azt is magába foglalva).
Vetítik: Film+ - 02:55

A szótár kevesebb, mint a nyelv, a nyelv kevesebb, mint a mű. Szócikkek a Lynch-rejtélyhez.

David Lynchet nézni akarjuk, nem pedig tetten érni. Filmjeinek tanulmányozása - ahogy ezeken a hasábokon írták - „egy szinten túl a démonológusok és pszichiáterek felségterülete”. Ennek szellemében csak illusztratív jelleggel szedtük címszavakba a rettegést - rövid listánk nem dekonstruál, instant kalauz a lynchi film- és magánvilág szervezőelvei, szimbólumai, motívumai között.

Látszatvilág - rejtett világ

„Nem tudjuk megtapasztalni a teljes valóságot: a ’valódi’ egész életünk során ott van előttünk, de nem látjuk. Összekeverjük annyi minden mással. A félelem onnan ered, hogy nem látjuk az egészet. De ha sikerülne eljutnunk oda, hogy 0mégis megpillantsuk, a nagy rettegésnek rögtön annyi lenne.”