
Pressburger Imre (1902-1988) angol forgatókönyvíróként lett halhatatlan. Michael Powellel közös, látványban és elbeszélésben egyaránt szellemes és merész filmjeiket a közönség éppúgy nagyra becsülte, mint a kortárs kritika.
A szeptember 17-ig tartó Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében a Pressburger-Powell páros több klasszikusát is levetítik, ennek apropóján közöljük újra Takács Ferenc portrécikkét, amely eredetileg a Filmvilág 2009 szeptemberi számában jelent meg.
A filmipart – vagy filmművészetet – körülvevő dicsfényből alighanem a forgatókönyvíróra vetül a legkevesebb. Egy-egy híres rendező vagy operatőr nevét még a nagyérdemű is megjegyzi olykor, de forgatókönyvírók érdemeit már csupán szakemberek tartják nyilván, ha egyáltalán. Helyzetükről és szerepükről a filmtörténet elrettentő példákat őriz – gondoljunk a két világháború közötti klasszikus hollywoodi korszakra, a stúdiók által felbérelt, bentlakásra és felügyelet alatti heti forgatókönyv-kvóta előállítására kényszerített írókra, közöttük olyanokra, mint William Faulkner vagy Francis Scott Fitzgerald. (A Coen-fivérek 1991-es Hollywoodi lidércnyomása nyomasztóan hű képet ad e gyakorlatról.) De jobb időkben, jobb körülmények között sem jegyzik őket, s az auteur-korszakban immár szinte a létezésükről is szokás – álszent és önző módon – megfeledkezni.
Ritka az olyan eset, mint az angol Emeric Pressburgeré (aki magyarnak született, mégpedig 1902-ben Miskolcon, és eredetileg Pressburger Imrének hívták). Jól ismert és elismert forgatókönyvíró lett, híres és gazdag ember: valóságos sztár, mégpedig egy olyan foglalkozásban, ahol ez igazán kivételesnek számít. Az angol film huszadik századi történetének jó húszéves korszakán hagyta rajta művészi kéznyomát, 1939-től – első sikeres angol filmje, A kém feketében bemutatójának éve – nagyjából 1956-ig, utolsó igazán sikeres filmjéig (A River Plate-i csata).


Tóth Endre alakjára és élettörténetére jellemző némi – olykor egészen Erich von Stroheim-féle – önmitizáló túlzás. Hét tagból álló – valószínűleg maga kreálta – neve (Sasvári Farkasfalvi Tóthfalusi Tóth Endre Antal Mihály), franciás csengésű művészneve (André de Toth), eltitkolt születési éve (biztosnak 1913. május 15. tűnik), hiányzó szemét fedő kendője, huszár apja, házasságai és gyermekei számáról (7 és 19) szóló híresztelések teszik a nagyközönség számára már elfeledett, de a filmrajongóknak máig élő hollywoodi legendává. Akik találkoztak vele, különbözőképpen emlékeznek rá. „Egy alacsony, szívós, félszemű, határozott beszédű, a magyart az angollal állandóan keverő urat ismertem meg” – meséli Marx József Sólyom András André de Toth – A rendezők rendezője (2002) című filmjében. „Kellemetlen alak volt” – mondja Teddy Darvas vágó utolsó interjújában (Kriston László: „A régi filmek feszesebbek voltak”, Filmtett online, 2010.03.08.). „A filmet is jól elcseszte” – teszi még hozzá A kétarcú kémmel kapcsolatban, majd: „Tehetséges fickó… Nagy tehetsége van ahhoz, hogy jól házasodjon” – idézi Vincent Kordát. Filmbe illő karrierje méltán passzol alakjához, vagy épp abból következik.


