Az egyedi látásmóddal és sajátos, igazán szerethető humorral rendelkező Zomborácz Virág sikeres kisfilmjei után végre az általa írt és rendezett első nagyjátékfilmjével, az Utóélet című dramedy-vel is bemutatkozhat. A Karlovy Vary-i filmfesztiválon elért siker után szeptember 11-től a magyar nézők is megismerhetik ezt a szokatlan felnőtté válási történetet.
2011-ben az Utóélet forgatókönyveddel érdemelted ki az Európai Unió MEDIA programja által támogatott projektek közül a legkiválóbb európai vonatkozású filmtervnek évenként odaítélt díjat. Hogyan tetted meg az első lépéseket?
Az Utóélet volt az első nagyjátékfilm-forgatókönyvem, és egyben a diplomamunkám is. Schulze Éva, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen az osztályfőnököm volt, adta a feladatot: diplomáznia mindenkinek saját ötletű, eredeti forgatókönyvvel kell. Ez óriási kihívás volt, hiszen az egyetemen előtte kisjátékfilmeken keresztül tanultuk a szakmát. Az ötletből először szinopszis, aztán treatment születik, és ha megvan a cselekmény íve, jöhet az egyes jelenetek kidolgozása, a dialógok.
Sok mindenen változtattatok az elmúlt három évben?
Azt szokták mondani: „writing is rewriting”. Teljesen normális, hogy egy könyvből hét-nyolc draft készül. Az Utóélet sztorija alapjaiban nem változott a fejlesztés során, hiszen a magjának számító apa-fiú kísértetsztori ugyanaz maradt. A család is megmaradt az eredeti formájában, az asszisztens és az esperes karaktere is kezdettől a történetben volt, igaz, a Petrik Andrea által alakított Angéla korábban nem drogos, hanem erősen rövidlátó, Gyabronka József esperese pedig polgármester volt. Vagy például a főszereplő, Mózes kishúga eredetileg nem volt örökbefogadott, ez Hegedűs Bálint ötlete volt. A változtatások során születtek jobb ötletek, amelyek segítettek még jobban helyükre tenni a dolgokat, de a bázis ugyanaz maradt.