Vaddisznók
Vincze Zoltán dokumentumfilmje.
"Ez a film elsősorban egy sportfilm, igazi sportemberekről, akik kerekes székesként sziszifuszi küzdelmet vívnak nap mint nap, hogy a csapat éljen, és végre az első rögbi meccsén játszhasson. A film gerincét három csapattag portréja alkotja. A szereplőkön keresztül a nézők megismerik a mindennapjaikat, hogy is él ilyen állapotban az ember. Az alkotók azt szeretnék megmutatni, hogy csak az ember számít, az akarata, az élni akarása, a boldogulásra való törekvése, mert csak a produktum számít és nem az állapot." (port.hu)
Vetítik: Duna - 21:06

Kolibrikód (alias Kolibri-kód)
Az eddig forgatókönyvíróként jeleskedő Steven Knight (Gyönyörű mocsokságok, Eastern promises - Gyilkos ígéretek) első rendezésében Jason Statham egy Afganisztánt is megjárt ex-katonát alakít, akinek a semmiből kellene újra felépítenie az életét. (BS) „Leáll az ivással és a drogokkal, és beáll mosogatónak egy kínai étterembe. Hamarosan előléptetik ajtónállóvá és nem hivatalos kidobóvá. Olyan hatékonysággal dolgozik, hogy felkelti egy kínai gengszterfőnök figyelmét, aki felbérli sofőrnek és végrehajtónak.” (port.hu)
Vetítik: Cool - 21:10

Michôd szikár apokalipszisfilmje a Mad Max tudatos ellenpontja.

A Mad Max-széria óta közhelyszámba megy, hogy a kopár vidékekben és elhagyott országutakban bővelkedő Ausztráliának milyen veszettül jól áll a szélesvásznú világvége. Nem meglepő, hogy az apokalipszis a szigetország filmgyártásának egyik fontos exportcikkévé vált, mely az emberi közösségeket rohasztó baljós ígéretként még akkor is ott lebeg a cselekmény fölött, ha formálisan épp westernről (Az ajánlat) vagy családi bűndrámáról (Animal Kingdom) van szó.

Az Országúti bosszú azonban nemcsak lappangó kórként hordozza magában, hanem történelmi tényként kezeli az apokalipszist, nyíltan csatlakozva a Mad Max műfaji hagyományához. A főcím után távirati stílben kapunk tájékoztatást arról, hogy immár tíz évvel a közelebbről meg nem nevezett „összeomlás” után járunk. Hogy ez pontosan mit takar, arról később is csak alig tudunk meg valamit, mivel a film hasonlóan szófukar, mint titokzatos főhőse, Eric, akihez képest a Volt egyszer egy Vadnyugat Harmonikája már-már olcsó dumagépnek számít. Pusztán találgathatjuk, hogy mi lehet a helyzet a többi kontinensen, ahogy arra is csak egy elejtett félmondat utal, hogy a még megmaradt nagyvárosokban sem fenékig tejfel az élet. A szándékos információhiány tehát fontos dramaturgiai eszköz, előkészíti a terepet annak a frusztráló nézői felismerésnek, hogy ez a poszt-apokaliptikus világ bizony zavaróan közel tolakszik a mi valóságunkhoz. Sehol egy nukleáris gombafelhő, sehol egy kiadós természeti kataklizma vagy globális zombi-fertőzés, de még a bolygó végkimerülésének kissé prózaibb kulisszája sem áll őrt a realitás és a fantázia közti határvonalon.

Tekerd vissza, haver!
Michel Gondry szerethető, de sajnos nem elég jól kitalált vígjátéka Jack Blackkel, Mos Deffel, Danny Gloverrel, Mia Farrow-val és Sigourney Weaverrel.
Vetítik: Film+ - 11:20

X-Men kezdetek: Farkas
A Tsotsi rendezőjének képregényfilmje. Szereplők: Hugh Jackman, Liev Schreiber, Danny Huston, Ryan Reynolds.
Vetítik: Cool - 19:00

A király összes embere (legutóbb elmaradt)
Steven Zaillian drámája Robert Penn Warren Pulitzer -íjas regénye és Robert Rossen azon alapuló, Oscar-díjas filmje nyomán, Sean Penn, Kate Winslet, Jude Law és Anthony Hopkins főszereplésével.
Vetítik: ATV - 20:40

Fedőneve: Donnie Brasco
Mike Newell Nagymenők-mámorban fogant maffiafilmje Al Pacino, Johnny Depp, Anne Heche, Michael Madsen és Bruno Kirby főszereplésével.
Vetítik: Film+ - 21:00

Moby Dick
"Herman Melville klasszikus regényéből, a Moby Dickből [John] Huston már régóta próbált moziváltozatot készíteni, de sokáig nem volt szerencséje az amúgy is baljóslatú projekttel (a magnum opusnak írt könyv első kiadása szörnyű fogadtatásban részesült, közel 70 évnek kellett eltelnie, mire elismerték az érdemeit). (...) Annak ellenére, hogy [Ray] Bradbury saját bevallása szerint sosem volt képes végigolvasni a regényt, nagyon jó munkát végzett a forgatókönyvvel, méghozzá tulajdonképpen azzal, hogy meg sem próbált rátelepedni az anyagra és „bradburyssé” tenni. Így a Moby Dick (1956) megmaradhatott hiteles adaptációnak, amely egyszerre Melville-é és Hustoné, íróé és rendezőé. Kár, hogy a filmen már ez sem segíthetett: az igyekvő, „ahhoz képest” meggyőző [Gregory] Pecket a közönség nem tudta elfogadni Ahabként, amit utóbb ő maga sem csodált. A problémákkal terhelt forgatás során egyre növő költségvetés a mai napig nem térült meg, és a mozi a majdnem-klasszikusok purgatóriumában rekedt: nagyon jó és nagyon szerethető, de túl sok hibája van ahhoz, hogy vitathatatlanul remekműnek tekintsük, nem elég jelentős ahhoz, hogy a filmtörténet kihagyhatatlan darabjaként nézzünk fel rá."
Részlet a Ray Bradbury halálára írt „Mesemondó volt” című portréból.
Vetítik: Duna - 21:30

Miki egér, Pluto kutya, Donald kacsa, Hófehérke és a hét törpe, Dumbo, Bambi, Hamupipőke, Csipkerózsika, a 101 kiskutya… Ki ne ismerné Walt Disney halhatatlan mesefiguráit? A rajzfilm-király ezekkel a bűbájos kis hősökkel írta be a nevét a mozi aranykönyvébe. Filmjei, csaknem 50 évvel halála után, ma is hódítanak, cége, a Walt Disney Pictures ontja a rajzfilmeket. Kivételes egyénisége volt a filmművészetnek: rajzoló, rajzfilm-rendező, producer, és zseniális üzletember egy személyben. Alkotásai már életében 48 Oscar-díjat (!), 7 Emmy,- valamint 950 (!) egyéb díjat nyertek. A Yale Egyetem díszdoktorává avatta, Johnson elnök a legmagasabb amerikai érdemrenddel, a Szabadság Érdeméremmel tüntette ki. Kevesen tudják, hogy filmgyártó-cége, híres rajzfilmjein kívül fantasztikus sikerű természet-, és játékfilmeket is készített.

Walter Elias Disney 1901. december 5-én, Chicagóban született. Nehéz gyermekkora volt, nagy szegénységben nőtt fel. Elvégezte a Szépművészeti Főiskolát, majd újságoknak kezdett rajzolni. Egyperces reklámfilmeket is készített, kollégájával Ub Iwerksszel, akivel jó barátságot kötött. A két fiatalember a Kansas City Filmnél talált állást, reklámrajzolói minőségben.

Repülj velem!
Carroll Ballard (Fekete Villám) családi filmje Jeff Daniels, Anna Paquin és Dana Delany főszereplésével. A megtörtént eseten alapuló forgatókönyvön dolgozott Robert Rodat is, a fényképezésért pedig Caleb Deschanelt Oscarra jelölték.
Vetítik: Cool - 11:55

A kaméliás hölgy
Romantikus dráma remek színészekkel (Greta Scacchi, Colin Firth, John Gielgud, Billie Whitelaw, Denholm Elliott, Ben Kingsley).
Vetítik: Duna - 14:05

Made in Hungaria
Bugivugi hírvigó, jampik, avagy Fenyő Miklós továbbra is szerelmes önmagába. Ha éppen nem megy sehol a Csinibaba, ez is megteszi.
Vetítik: TV2 - 15:35

Kémek, mint mi
John Landis remek vígjátéka az azóta sajnos eltűnt Chevy Chase-szel és Dan Aykroyddal a főszerepben. A Bob Hope -- Bing Crosby Road-filmjei előtt tisztelgő szatirikus komédiában néhány másodpercre feltűnik Terry Gilliam, Ray Harryhausen, Sam Raimi, Joel Coen, Michael Apted, B.B. King, Larry Cohen és Costa Gavras.
Vetítik: Viasat3 - 18:55

A Skorpiókirály
Chuck Russell A múmia-spinoffja. Főszereplők: Dwayne "The Rock" Johnson, Michael Clarke Duncan.
Vetítik: TV2 - 20:45

Dante pokla
Pierce Brosnan a vulkán ellen.
Vetítik: Viasat3 - 21:00

Szigorúan bizalmas
Curtis Hanson remek neo-noirja HELYETT Bond visszatérése a szolidabb, realisztikusabb (hogy azt ne mondjuk, connery-sebb) kémkedéshez a Holdkelte nagy sci-fi-s váltása után. James: Roger. Író: Ian Fleming. Rendező: John Glen (korábban a sorozat vágója és 2nd unit directora volt, itt debütált rendezőként). Főgonosz: Julian Glover. Jócsajok: Carole Bouquet, Cassandra Harris, Lynn-Holly Johnson. M: igazoltan távol. Q: Desmond Llewelyn. Miss Moneypenny: Lois Maxwell.
Vetítik: Duna - 21:05

Reisz Gábor diplomamunkája felszabadultan, játékosan és hitelesen mesél az útkeresés kínjairól. Kultgyanús generációsfilm született.

Reisz Gábor filmjének egyik, villanásnyian rövid jelenetében a főhős, Áron, megpillantja ex-barátnőjét az új férfi oldalán. A páros a Széna téri villamosmegállóban beszélget kézen fogva, Áron a szemközti Mammut pláza emeletéről figyeli őket, és közben tenyerét az üvegfalhoz tapasztja; épp úgy, ahogyan Dustin Hoffman teszi a Diploma előtt templomi jelenetében.

Az ikonikus beállítás megidézése nem öncélú hommage-geg, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan valóban ahhoz a filmhagyományhoz kapcsolódik, amelynek Mike Nichols klasszikusa talán a legjelesebb képviselője. Reisz „nemzedéki közérzetfilmjének” természetesen hazai előképei is vannak, a sor a Kis Valentinótól a Rám csaj még nem volt ilyen hatássalon át egészen a Moszkva térig folytatható, de az elmúlt évtizedben is születtek hasonlóan trendérzékenynek szánt produkciók (Fekete kefe, Egyetleneim, Papírrepülők).

Polanski új kamaradrámájában is rögeszméjéhez tér vissza: a kifinomult polgári rend igencsak sebezhető.

Carnage – amerikai, 2011. Rendezte: Roman Polanski. Írta: Yasmina Reza. Kép: Pawel Edelman. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Jodie Foster (Penelope), John C. Reilly (Michael), Kate Winslet (Nancy), Christoph Waltz (Allan). 76 perc.
Vetítik: Story4 - 21:30

Noha művészi fénykorában az emigráns Roman Polanski minden újabb állomáshelyét jelentő nyugati nagyvárost megtisztelt egy erősen önreflektív, izolációs tébolyfilmmel (Iszonyat, Rosemary gyermeke, Lakó), a bezárt terek használata elsősorban nem az alkotói magány, az „idegenként egy idegen világban” életérzés kifejezésére kapott markáns helyet az életműben. Miként ezt a debütáló nagyjátékfilm alapsztorija is bizonyítja, a rendezőt már permanens vakációja előtt is erősen vonzották a párnégyzetméteres mozgásterek – a Kés a vízben jachtjának vitorlájára azonban nem egyetlen főhős szubjektív portréja vetítődik, hanem feszes háromtagú kamaradráma, ahol a belső démonok helyett társadalmi/generációs ellentétek feszítik pattanásig a kereteket. Ez az alaphelyzet kerül elő jóformán minden évtizedben (Zsákutca, Keserű méz, A halál és a lányka, valamint a modell paródiájaként tekinthető Micsoda?), minimális variációkkal: kiüresedett párkapcsolatban élő polgári házaspár tengeri otthonában (sziget, parti ház, hajóút) feltűnő harmadik fél jelenlétével megzavarja a status quo-t, előtörnek a régi indulatok és eredendő ellentétek, majd a folyamatosan átrendeződő erőviszonyok végül erőszakba torkollnak, ami vagy elpusztítja (Zsákutca) vagy új alapokra helyezi a házasságot (A halál és a lányka), esetleg egyszerre mindkettőt (Keserű méz). Polanski behatárolt szerelmi háromszögeiben minden esetben társadalomkritikai célzattal ereszti egymásnak a feleket, ahol a két vetélkedő férfialak harca nem is annyira a nőért, a nő miatt folyik, mint inkább azokért a kényelmes illúziókért, amiket a nyugati társadalom kínál privilegizáltjainak. Nem véletlen, hogy házaspár-hőseit a rendező saját törzsközönségének köréből, a fogyasztói jólét többnyire önámító, felszínes kultúrpolgárai közül válogatja, akik üres pótcselekvésekbe menekülnek az értelmiségi lét díszletei között, mígnem agresszor vendégeik egy-két fős invázióként bezúzzák középkori festett üvegablakukat, nemi erőszakhoz használják kedvenc Schubert-darabjukat vagy épp vastag sugárban leokádják a kávéasztalon hivalkodó ritka Kokoschka-albumot.