Aki járt már filmfesztiválon, azt tudhatja, kockázatos egy huzamban 3-4-5 filmet végigülni (egyéni rekordom: 34 film 5 nap alatt - a szerk.) Az egészségügyi mellékhatások még elviselhetőek, a vállalkozás legnagyobb buktatója inkább az, ami egyébként izgalmas is benne: az elfogyasztott filmek sorrendje, minősége esetleges, egy kellemes élményt könnyen demoralizálhat egy kínosabb produkció.
Ez az, amivel az Artmozik éjszakáján nem kell számolni. Egyfelől a filmeket (kettő kivételével) már bemutatták korábban, nincs zsákbamacska a kínálatban, mindenki pontosan tudhatja, mire vált jegyet (vagyis ez esetben bérletet), másrészt a gondos tervezéssel a hullámvölgyek is elkerülhetők. Ebben igyekszünk most segíteni azzal, hogy elmeséljük, mi hogyan hoznánk ki a maximumot ebből az éjszakából.



Bármilyen vonatkozásban is vizsgálja egy film a holokausztot, a drámai hatás elkerülhetetlen. A feldolgozás hangvétele ugyanakkor a filmkészítő attitűdjétől vagy a konkrét témától függően már eltérő lehet, gondoljunk csak Roberto Benignire és