Jaguár Dömölky János humoros tévéfilmje Heltai Jenő műve nyomán. A címszerepben: Mensáros László. Vetítik: Duna World - 11:30
El Cid Anthony Mann népszerű kalandfilmje Charlton Heston, Sophia Loren és Raf Vallone főszereplésével. Zene: Rózsa Miklós. Vetítik: Film Mánia - 17:45
Az elnök különgépe Wolfgang Petersen hazafias akciófilmje Harrison Ford, Gary Oldman és Glenn Close főszereplésével. További szereplők: Paul Guilfoyle, Xander Berkeley, William H. Macy, Jürgen Prochnow, Dean Stockwell. Vetítik: Film+ - 21:00
A rózsaszín párduc 2. Harald Zwart vígjátéka a forgatókönyvbe ismét belenyúló Steve Martin főszereplésével. Sztárok parádéznak: Jean Reno, Emily Mortimer, Andy Garcia, Alfred Molina, Jeremy Irons, Johnny Hallyday! Vetítik: Duna - 21:45
November és 2017 márciusa közt újra mozikba kerül a Spencer-Hill páros 5 filmje. Országos terjesztésben, havonta, a következők szerint:
Bűnvadászok (2016. november 3.)
...És megint dühbe jövünk (2016. december 1.)
Kincs, ami nincs (2017. január 5.)
Nyomás, utána! (2017. február 2.)
Nincs kettő négy nélkül (2017. március 2.)
A filmeket digitális kópiáról, DCP-ről vetítik a mozik, az eredeti magyar szinkronnal (Bujtor István - Újréti László hangjaival).
Még az újrabemutatók előtt, október 30-án egész napos Bud Spencer – Terence Hill Filmünnep lesz a budapesti Corvin moziban. Kizárólag ezen rendezvényen lehet egyszerre egy napon megnézni mind az öt filmet. Mindegyik vetítést meghívott vendég vezeti be, valamint további kísérőprogramok is lesznek.
Drága kisfiam! Makk Károly magyar-kanadai koprodukcióban készült filmje Mavis Gallant regénye nyomán. Szereplők: Tolnay Klári, Páger Antal, Tábori Nóra, Jeff Lynas, Balázs Samu, Simor Erzsi, Ladomerszky Margit, Törőcsik Mari. Vetítik: Duna World - 11:30
Zöldár Gaál István klasszikusa Tóth Benedek, Dőry Virág, Koncz Gábor és Horváth Teri főszereplésével. Mai ízléstelen kérdésünk: a felsoroltak közül melyik művész villantott tevepatát a Szomszédokban? Vetítik: Duna - 21:35
A Pogány Madonna A magyar vígjátékok megunhatatlan klasszikusa, nyáron kötelező. Vetítik: TV2 - 21:50
Bakkermann Szőke András nem túl jól fogadott (és talán éppen ezért máig utolsó) vígjátéka erős színészgárdával (többek között Gáspár Tibor, Lázár Kati, Kerekes Vica, Stohl András). A Szőke&Badár duó pedig valószínűleg azért tűnik fel a műben, mert akkoriban pajszerrel se lehetett szétválasztani őket. Vetítik: RTL Klub - 01:10
Pisztácia Zsombolyai János tévéfilmje Bertha Bulcsu forgatókönyve alapján, Kováts Adél, Gálffi László, Hernádi Judit és Mádi Szabó Gábor főszereplésével. További szereplők: Kovács Mária, Rajhona Ádám, Gesztesi Károly, Gáspár Tibor, Lengyel Ferenc. Vetítik: Duna World - 11:30
Különvélemény Steven Spielberg akciódús Philip K. Dick-adaptációja Tom Cruise-szal. Élvezeti értékéből sem Cruise jelenléte, sem az a tény nem von le sokat, hogy minimális köze van Dick novellájához és írói világához. Különvéleményem szerint őket is érdemes megemlíteni: Max von Sydow, Colin Farrell, Samantha Morton. Vetítik: TV2 - 21:50
Betörő az albérlőm Alexander MacKendrick fekete humorú klasszikusának szórakoztató újragondolása. Az elkövetők: két Coen. Szereplők: Tom Hanks, Irma P. Hall, Marlon Wayans, J.K. Simmons, Stephen Root, Bruce Campbell. Vetítik: Viasat3 - 22:55
A sorompók lezárulnak Vittorio de Sica neorealista klasszikusa. (Én inkább a Biciklitolvajokra szavazok, de pszt!) Vetítik: Duna - 00:15
Délibáb Oké, Hajdu Szabolcs neo-westernje nem éppen egy megkerülhetetlen remekmű, de azért azt sem érdemli, hogy hajnali fél 4-kor sugározza a magyar filmek többségét egyébként is bőven éjfél utánra száműző TV2. Nincs ez így rendben. Egyébként pedig: Hajdu érzékeny olvasónak bizonyult, miközben – alaposan átformálva – filmre vitte Tar Sándor novelláját (Ház a térkép szélén), tökéletesen átmentette nyomasztóan hiteles poézisét. Életünk képe ez: nyomor és káprázat, „délibáb minden mennyiségben”. (Schubert Gusztáv) Vetítik: TV2 - 03:25
Októberben mutatja be következő filmjét a magyarhangya közösségi filmforgalmazó. A német-osztrák koprodukcióban készült dokumentumfilm, a MÉRGES BUDDHA (Der zornige Buddha / Angry Buddha) premier előtt szeptember 28-án már a Szemrevaló Fesztiválon is látható lesz.
Szinopszis Egy kis kelet-magyarországi faluban, Sajókazán alapította meg Orsós János roma származású tanár a buddhista Dr. Ámbédkar gimnáziumot, hogy a hátrányos helyzetű roma fiatalok számára perspektívát nyújtson. AMérges Buddhaa romák társadalomból való kizárását dokumentálja, és azt a kísérletet, hogy hogyan lehetne változtatni ezen a képzés és a spiritualitás segítségével. Az alapító és az iskolaigazgató, Derdák Tibor szeretnék egy maguk választotta élet felé vezetni a fiatalokat, s megerősíteni őket a társadalom ellenséges reakcióival szemben. A német-osztrák koprodukcióban készült film rendezője, Stefan Ludwig ritkán látható közelségbe kerül filmje szereplőivel és azok mindennapjaival.
Zápor Kovács András filmje Bessenyei Ferenc, Bara Margit és Páger Antal főszereplésével. Vetítik: Duna World - 11:30
A burok Az Alkonyat-saga megalkotója, Stephenie Meyer még 2008-ban írt egy testrablós-romantikus sci-fit, amelyből Andrew Niccol (Gattaca) készített adaptációt Saoirse Ronan, Diane Kruger, Max Irons és William Hurt főszereplésével. Vetítik: Cool - 21:10
A király halála - II. Lajos élete és rejtélyes halála Pajer Róbert történelmi drámája. Szereplők: Schnell Ádám, Lux Ádám, Rubold Ödön, Cserna Antal, Hunyadkürti István. Narrátor: Kálloy Molnár Péter. Vetítik: Duna - 21:25
Terminál "A rendező életművén képződött cukros bevonat a művek élvezeti értékét nem csökkenteni." -- mondhatná Steven Spielberg marketingese, de mi szigorúak vagyunk. Ez egy nézhető, de bizony elég nyálas romantikus vígjáték (érzelmes szatíra?) Tom Hanks-szel, Catherine Zeta-Jones-szal és Stanley Tuccival. Vetítik: TV2 - 22:25
A szerelem három évig tart A francia sztárszerző és kritikus, Frédéric Beigbeder első saját rendezése – és egyúttal önadaptációja – már címében idézőjelbe tesz mindent, ami a későbbiekben következik, a sziporkázó se veled-se nélküled minden pillanata fölött ott lebegtetve a hormon alapú boldogság szigorúan korlátozott időtartamának lehetőségét, ám végül mégsem tudja kivonni magát a könnyed feloldódásban rejlő eszképizmus alól. Már az első nagyobb volumenű Beigbeder-film, a Jan Kounen (Dobermann, Blueberry – A fejvadász) jegyezte 99 frank is egyszerre volt túlpörgetett partidrog-tripbe oltott, önéletrajzi ihletésű szatíra a reklámipar működéséről és a műfaji követelmények rendre érvénytelenítő (lásd a kétféle befejezést) intellektuális stílusjáték. A szerelem három évig tart ugyan nélkülözi a Kounen kézjegyének számító, sokkolóan intenzív vizuális világot, a Beigbeder egyik legszelídebb kisregényéből született romkom a 99 frankhoz hasonlóan igyekszik legalább idézőjelbe tenni a túlzottan primer hatáselemeket, hol a már említett szövegeléssel, hol pedig (lásd a finálét) az abszurdig elvitt fokozással. (Sepsi László) Vetítik: Duna - 23:30
Budapesten lépett fel Louis CK, amerikai stand up komikus (nem mellesleg író, rendező és színész), akit itt a blogon már többször körberajongtunk, hol a standupos munkássága, hol a sorozata kapcsán. Ott voltunk mi is az előadáson. Három szubjektív beszámoló következik.
Két dologban voltam biztos tegnap este a Kongresszusi Központ előtt a világ legviccesebb emberének első magyarországi fellépésére várva (és közben celebszpottinggal múlatva az időt): a csalódás kizárt, és az is, hogy emberünk (majdnem) annyira meg legyen illetődve, mint mi magunk.
Az első pontot illetően nem is tévedtem, Louis CK az angolszász stand up legnagyobb sztárja, lassan egy évtizede van a csúcson, és a kifáradásnak semmi jelét nem mutatja (illetve mégis, de az a műsor része). Arra viszont, hogy szentimentális lenne, vagy hogy különösebben érdekelnék a saját gyökerei, eddig semmi nem utalt, magyar származásáról (nagyapja, Székely Géza innen vándorolt ki Mexikóba) nem beszélt, a rögtönzés, a közönséggel való kommunikáció pedig soha nem volt az ő műfaja. (Sok stand-upossal ellentétben a hecklereket, a nézőtérről beszólogató önjelölt viccesnézőket is utálja, a centire lekottázott műsorba nem férnek bele ilyen intermezzók.)
A papírforma tehát azt ígérte, hogy feljön a színpadra, előadja azt, amit az európai turné előző állomásain (Berlinben, Prágában, Amszterdamban és Prágában többek közt), majd elköszön egy „Thank you, Budapest”-tel. Ehhez képest úgy tűnt, tényleg fontos neki, hogy pont nálunk fejezi be az európai körútját, megkérdezte, hogy hány magyar van a közönségben, a nagyapjáról és a kivándorlásáról szóló résszel nyitott, elmesélte, hogyan és miért változtatta meg a nevét, majd a budapesti taxisokon is élcelődött egy sort. Hízelgésről persze nem volt szó, „visszatérését” a „weird” kifejezéssel jellemezte, merthogy mégiscsak furcsa érzés álló ovációt kapni egy olyan országban, amelyből a (zsidós származású) nagyapját elüldözték. „És most itt vagyok, hogy elvigyem a pénzetek.”
Ami ezután következett, az sem több, sem kevesebb nem volt a jól megszokott CK-minőségnél. (Erről bővebben: itt.) A témákat illetően a korábbiaknál talán egy kicsit szélesebb spektrumon mozgott, de igazán elemében továbbra is akkor van, amikor saját magáról, a gyereknevelésről, az öregedésről értekezik kíméletlen (és nyilván szándékosan provokatív) őszinteséggel. Nehéz persze elhinni, hogy 8 évvel ezelőtti válása óta CK minden egyes nap ballábbal kel fel, és hogy körülrajongott sztárként is még mindig olyan szarul érzi magát a bőrében, mint fiatal, tizenkettőegytucat humoristaként, de ez a szerep már az imázsa része. Louis olyan, mint egy gengszterrapper, aki a gettóból Beverly Hillsbe költözve is ugyanazokat a témákat pörgeti, csak éppen ő továbbra is hiteles, mert a pesszimizmus prófétájaként neki helyettünk is szar. Tudjuk és értjük, hogy miről beszél. És ettől utána egy kicsit mindannyiunknak jobb. Köszi, Lajos. (Baski Sándor)
Louis CK legsötétebb órája
Élmény volt látni itthon az amerikai stand-up regnáló szupersztárját: Louis CK annyira magabiztosan uralja ezt a rendkívül nehéz színpadi formát, hogy az teljességgel lehengerlő. Gazdagon rétegzett, nagy műgonddal kidolgozott, sokdimenziós produkciójában kirajzolódott egy olyan gondolkodó ember, aki még George Carlinnál is pesszimistább: cinizmusa a nihilizmus felé kacsintgatott, témaválasztásában pedig az emberi egzisztencia árnyékos oldala dominált alkalmanként kollektív, de jellemzően személyes nézőpontból. A nála fiatalabb hallgatóságot valószínűleg még nem szembesítették ilyen kíméletlenül a szeretet törékenységével, a halállal vagy épp a gyerekvállalás nehézségeivel. CK ugyanis meztelenre vetkőzik, és a humor erejével bevilágítja pszichéje azon sötét zugait is, amelyektől mások az arcukon jeges rémülettel menekülnének. Amennyiben Bill Hicks a remény prófétája volt, Carlin pedig az örök kritikus, akkor CK a budapesti fellépése alapján az elkerülhetetlen apokalipszis apostola. A magyar származású, nagyformátumú művész persze még a totális kilátástalanság megfestésekor is rendkívül vicces, ugyanakkor nem vagyok meggyőződve arról, hogy ilyen ars poeticával nem úgy végzi-e majd, mint neves kollégája, Robin Williams. (Teszár Dávid)
Felszabadulás
Egyedül állva a színpadon, egy szál mikrofonnal a kézben másfél óráig folyamatosan röhögtetni egy többségében más nyelven, más kultúrában szocializálódott közönséget az bizony elképesztő teljesítmény. Tudtuk persze, Louis CK az egyik legnagyobb, évek óta a csúcson, nyilván nem véletlenül. A profizmusra, a minőségre lehetett számítani, az élőben kapott élményre viszont nem lehet felkészülni, hiába néztük agyon a rögzített cuccait. CK valami olyasmit tud, amit tényleg csak a zsenik: miközben egy teremnyi ember hahotázik körülötted, a közösségi élmény közepette mégis egészen intimnek érzed ezeket a történeteket. Bár a magyar gyökereit taglaló bevezető tényleg amolyan „csak itt, csak most, csak neked” dolog volt, a poénok akkor ütöttek igazán, mikor a saját félelmeit és gyengeségeit tárta elénk.
Akár ténylegesen átélt élményekből és depresszióból, akár tudatosan előásott és táplált frusztrációkból merít ihletet, CK maró cinizmusa őszintének hatott és éppen ezért lehetett terápiás hatású. Ez az ember a színpadon a legsötétesebb gondolatait osztja meg velünk, olyanokat, melyek nyilván bennünk is felmerülnek, csak épp szégyelljük, elfojtjuk, elhallgatjuk őket. A monológ így áttört és képzeletbeli párbeszéddé vált, CK kíméletlen poénjai pedig a folyamatosan nevető közönséget (is) felszabadították. Innentől pedig teljességgel lényegtelen, mennyi itt az imázs és hogy ez egy aprólékosan kidolgozott, kontinenseken utaztatott műsor. A CK-hatás élőben sokkal intenzívebb és áthatóbb: aki ott volt tegnap, az nemcsak kisimultabban és könnyebben, de egy picit kiegyensúlyozottabban távozott. Tessék majd még erre jönni és lehet szólni a kollégáknak is, mert erre az érzése nekünk bizony elég nagy szükségünk van! (Huber Zoltán)
