Október 24. és 27. között hetedszer rendezik meg a budaörsi Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivált, amelyen a főszereplők a pályájuk elején álló fiatal animációsfilm-alkotók. A négynapos fesztiválon hazai és nemzetközi diákok, fiatal alkotók rövidfilmjei mellett egész estés filmek, workshopok, mesterkurzusok, kiállítások és koncertek is színesítik a programot. A kicsik sem maradnak filmek nélkül: országszerte és határon túl is animációs vetítések várják őket. 

A 7. Primanimára közel félezer nevezés érkezett 26 országból, amelyből az előzsűri 14 elsőfilmet, 26 diplomafilmet és 21 diákfilmet, azaz összesen 61 rövidfilmet, valamint 32 gyerekfilmet választott ki, amelyek a Primanima díjaiért szállnak versenybe. 

Az idei fesztivál mottója akár az is lehetne: éld túl az életet animációval. A londoni Royal College of Arts-on végzett Diyala Muir 2016-ban a legjobb diplomafilmnek járó elismerést kapta A buli másnapján (The Day After The Party) című filmjéért, idén a Kék kezek (Blue Hands) című elsőfilmje került a versenyprogramba, melyben egy közösségi médiában elmerülő fiatal lány próbálja feldolgozni az elfojtott gyászát. Szintén első önálló filmjével jelentkezik Martina Scarpelli, akinek Cosmoetico című szokatlan hangulatú kisfilmje után Tojás című szürreális alkotása látható a fesztiválon, amely az étkezési zavarokkal élők fejébe enged betekintést a rendező saját élményei alapján. Paulina Ziolkowska az Oh, anyám! (Oh Mother!) sikeres fesztiválkörútja után ismét egy diákfilmmel jelentkezik: az idei Berlinalén külön elismerésben részesült Egészségedre! (Bless You!) az emberek egymás közti zsörtölődő és idegbajos viszonyára reflektál egy absztrakt, vibráló színű animációban. Hegyi Olivér MOME-s diplomafilmje, a szakítás utórezgéseit fájóan humorosan bemutató Take Me Please című film többek közt Annecyban és Szarajevóban is szerepelt. 

A múlt hetet a világ, de legalábbis Európa legnagyobb műfaji filmfesztiválján töltöttem, a katalóniai Sitgesben. Részletesebb beszámoló a Filmvilág decemberi számában lesz olvasható, addig is álljon itt egy szubjektív filmnapló, amelyben az általam látott 25 filmet rangsorolom is. (Jelzem külön a magyar bemutató vagy a netflixes premier dátumát is, már ahol van ilyen.)

25. LUCIFERINA 

Argentin horror egy fiatal apáca(jelölt) lány pokoljárásáról. Elég korán elvesztettem a fonalat, ami nem biztos, hogy az én hibám, a legnagyobb bűne a filmnek mégis a jellegtelen, tévéfilmes képi világ. Pornó- vagy legalábbis bátrabban felvállalt softcore exploitationként jobban működne. 5/1

24. ELIZABETH HARVEST 

A kékszakállú herceg várának papíron izgalmasnak tűnő átirata: az operabéli herceg itt egy zseniális tudós/üzletember, a vár egy modern villa, de a kiindulópont ugyanaz: a férfi feleségül vesz naiv, fiatal lányt, akinek kiköti, hogy nem léphet be a ház egyik, mindig lezárt emeleti szobájába. A lány mégis bemegy, és a helyzet gyorsan eszkalálódik. Az író-rendező Gutierrez sajnos túlbonyolította a cselekményt, és a karakterek is fájóan laposak. 5/2

Csúcsokat dönt Amerikában az 1945 - a jegybevétel majdnem 1 millió dollárnál tart, a filmkritikákat összesítő Rotten Tomatoes nevű weboldalon az 1945 értékelése 97 százalékon áll. Az elmúlt 18 hónapban Amerikában bemutatott filmek közül Török Ferenc alkotása az 5 legjobbra értékelt film között van. A bostoni West Newton Cinemában a magyar alkotás már 42 hete műsoron van, ami szintén kiemelkedő eredmény.

A Filmalap értékesítési részlege, a HNFF World Sales az 1945 című filmet világszerte már több mint 40 területen értéskesítette helyi forgalmazóknak, nemrég az argentin mozikban mutatták be, és október 12-től az Egyesült Királyságban is műsoron van a film. 

A Filmalap tíz újonnan restaurált magyar filmklasszikus forgalmazási jogait értékesítette Észak-Amerikára, a filmeket a Kino Lorber vásárolta meg. A megállapodásnak köszönhetően Enyedi Ildikó, Jancsó Miklós és Szabó István felejthetetlen alkotásai teljeskörűen felújítva térhetnek vissza az amerikai mozivásznakra és képernyőkre. 

A HNFF World Sales a Ruben Brandt, a gyűjtő című új magyar film észak-amerikai és latin-amerikai forgalmazási jogait a Sony Pictures Classics (SPC) amerikai forgalmazónak értékesítette. Az Oscar- és Golden Globe díjakért folyó verseny élvonalbeli játékosaként számon tartott SPC forgalmazta a Saul fiát, és hamarosan a Napszálltát is ők mutatják be Amerikában. A Napszálltá-t már a velencei világpremier előtt több mint 70 ország filmforgalmazója vásárolta meg világszerte. 

Fotó: Michael Moore díjazta Török Ferenc alkotását augusztusban © 2018 Traverse City Film Festival

A november 6. és 11. között megrendezendő 15. VERZIÓ emberi jogi versenyprogramjában 12 film szerepel, melyek között látható lesz a patriarchális társadalmat kritizáló szaudi költőnő története, színielőadásra készülő fehérorosz női börtönlakók, és körkép az illiberális demokráciák felemelkedéséről.

A különféle gyereksorsokat négy film mutatja be a versenyprogramban. A figyelem csodája Fernand Melgar filmje, mely öt szellemi vagy fizikai fogyatékkal élő gyerek első iskolaévét követi egy különleges svájci intézményben, ahol megélhetik azt a szabadságot és biztonságot, ami minden gyereket meg kellene, hogy illessen.

Alicia évek óta arra vár, hogy végre örökbefogadják. A holland rendező, Maasja Ooms a 2017-es IDFA zsűrijének különdíját kapta filmjéért, mely egy árvaházban játszódó négyéves érzelmi hullámvasutat mutat be.

Alisa Kovalenko ukrán-francia-lengyel koprodukciója, a Hazai pályán egy profi sportolói karrierről álmodó lányról, Alináról szól, aki tehetségesen futballozik. Amikor testvérei pótmamájává is kell válnia, kényszerválasztás elé kerül.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

A mozgóképes képregény-adaptációk nagykorúvá válását szokás a Batman: Kezdődik! és a Sin City létrejöttéhez kötni, holott a japán alkotók már évtizedekkel korábban felfedezték a két médium szorosabb összeolvadásában rejlő hatalmas lehetőségeket. A Magányos farkas és farkaskölyök korszakalkotó, több mint 8000 oldalra rúgó mangafolyama sokat merített a film formai megoldásaiból, hogy később épp ezek a letisztult, intenzív rajzolatú képkockák termékenyíthessék meg a mozit. Koike Kazuo és Kodzsima Gozseki füzetei elementáris erejű mozgóképes hatást keltenek, a bosszútörténetbe ágyazott családi dráma brutális tempóban, véres akciószekvenciákon keresztül pereg.

A megfilmesítést levezénylő Miszumi Kendzsi tökéletesen érzett rá a képregény és a mozi határterületére és nagyfokú formai tudatossággal dolgozta fel az alapanyagot. A hat filmet számláló sorozat a valaha készült talán legtökéletesebb szintézise a két médiumnak, az aprólékosan kidolgozott, ikonszerű kompozíciókat meghökkentő gyors jelenetek váltják. A széria első két részét a manga tengerentúli rajongói, Robert Houston és David Weisman egyetlen különálló filmmé vágták össze. A különleges hatású, önálló életre kelt celluloidszörnyeteg A sógun orgyilkosa címen, Roger Corman cégének a közreműködésével került az amerikai grindhouse mozik közönsége elé.

Megjelent a Filmanatómia-sorozat ötödik kötete. A vígjáték a címében hivatkozott műfajt járja körbe. Válogatott tanulmányok mutatják be a zsáner történetét; műfajait, mint a burleszk, a tinivígjáték, és a screwball comedy; beszélnek a franchise-rendszerről; szó esik benne az abszurd humor nagyágyúiról, a Monty Python-társulatról, továbbá Bud Spencer és Terence Hill vígjáték-sikereiről. A második világháború utáni magyar vígjátékot külön tanulmány tárgyalja, és a hazai vonalat erősíti a Tímár Péter filmrendezővel készült interjú, aki az Egészséges erotika, a Csinibaba, vagy a Zimmer Feri révén egyike a vígjáték műfaj legjelentősebb hazai képviselőjének. Emellett a kötet kitér az animációs komédiasorozatok esetére (A Simpson család, South Park, Family Guy) a politikai korrektséggel az amerikai tévében.

A vígjáték című tanulmánykötet arra vállalkozik, hogy segítsen a műfaji eligazodásban. A kötetben a zsáner társadalomtörténeti áttekintése mellett szó esik a vígjáték-franchise-okról, a Rendőrakadémiától és a Reszkessetek, betörők!-től kezdve az Amerikai pitén és a Bridget Jones-filmeken át a Másnaposok-szériáig bezárólag. A burleszkkel, tinivígjátékokkal, screwball comedy-kel külön tanulmányok foglalkoznak, csakúgy mint az abszurd humor nagyágyúival, a Monty Python-társulattal. Egy fejezet Bud Spencer és Terence Hill vígjáték-sikereit járja körbe. A második világháború utáni magyar vígjátékról külön szó esik, és a hazai vonalat erősíti a Tímár Péter filmrendezővel készült interjú, aki az Egészséges erotika, a Csinibaba, vagy a Zimmer Feri révén egyike a műfaj legjelentősebb hazai képviselőjének.

A Napszállta annak technikai csodákkal teli, de varázstalanított, metafizikai űrbe hanyatló XX. századnak a kezdetén játszódik, amely a legpusztítóbb háborúkat és a holokausztot hozta. 

Egy interjúban említetted, hogy hiányolod a nagy, mitikus ambíciókat a kortárs filmből, amik a hatvanas-hetvenes évek modernizmusában még megvoltak, de hogy te még úgy-ahogy hajlasz a kockázatvállalásra. A Napszálltával milyen esztétikai kockázatokat vállaltál?

Elsősorban narratívat, mert nem úgy működik, mint egy hagyományos történelmi film, vagy egy felnövéstörténet, vagy ezeknek a kombinációja. Másféle típusú információkat közöl, mint amiket megszokhattunk, és a kevés magyarázat miatt sokkal több mindent bíz a nézőre. A szereposztás sem szokványos, amennyiben Jakab Juli nem klasszikus filmszínészi eszközökkel játssza el a főszerepet, inkább az eszköztelenség, és a személyiségében lévő, rejtett vibrálás érvényesül. Manapság annak alapján ítélik meg a színészeket, hogy mennyire kaméleonok, vagyis mennyire különböző karaktereket tudnak eljátszani, de én inkább Bressonnal szimpatizálok, akinél teljesen más régiókban mozgott az ún. színészi teljesítmény. Nála az volt a fontos, hogyan tudtak létezni az emberek a vásznon, míg manapság – valószínűleg a tévé hatására, és a figyelem lerövidülése miatt – a színészek részéről is a cirkuszi mutatványokat díjazzák.