A Titanic idén 34 nemzet 47 filmjét vetíti hét kategóriába osztva - Versenyben, Fesztiválkedvencek, Perzsa kincsek, Ázsiai szelek, A sötét oldal, Amerikai függetlenek, Titanic dox –, minden filmet eredeti nyelven láthatnak a nézők, a zenés dokumentumfilmek és néhány retrospektív vetítés kivételével magyar felirattal! Wes Anderson Ezüst Medve-díjas Kutyák szigete című filmjével nyit az idei fesztivál, de itt lesz majd először látható a Szellem/Világ az Oscar-díjas Casey Affleckkel a főszerepben és Chloé Zhao Cannes-ban is díjat nyert A rodeós című alkotása, de jön az American Valhalla című doku is Iggy Popról és Josh Homme-ról. 

A fesztivál idei vendége Izland lesz, így egy rövidfilmválogatás mellett a közönség láthatja majd az Elégtétel című nagyjátékfilmet, melyben a sikeres szívsebész boldog élete válságba kerül, amikor lánya, Anna egy drogkereskedővel kezd kapcsolatot. A hattyú című alkotásban a zabolátlan kilencéves lányt, Sólt vidékre küldik nyaralni, ahol a természet végtelen, az állatoknak lelke van, de az emberek ridegek. Az Izlandi gyilkosok című dokumentumfilm azt az 1976-os esetet dolgozza fel, mikor hat fiatal beismerő vallomást tett két brutális gyilkossággal kapcsolatban, melyet nem ők követtek el, a Vulkán belseje, avagy az izlandi futball felemelkedése pedig az izlandi futball aranycsapatának történetét mutatja be. 

A videójátékok filmre vitelének legnagyobb buktatója a két médium eltérő természete: ami „odabent”, a gépen belül hatásosan működik, az a filmvásznon könnyen banálissá, hiteltelenné válik. 

A játékok és a film kapcsolatáról, egymásra hatásáról rengeteg cikk jelent meg az utóbbi időben mind a gamer, mind pedig a filmes sajtóban. Sokak szerint ma már nem is érdemes külön vizsgálni a két párhuzamosan fejlődő médiumot, inkább egyfajta „transzmediális” hatásmechanizmust, vagyis együttműködést, a motívumok átjárhatóságát kellene tanulmányozni. A kiábrándítóan gyengére sikerült Assassin’s Creed adaptáció azonban újból felveti a kérdést: miért ennyire aszimmetrikus a játékok és a filmek viszonya? Míg Hollywood hihetetlenül termékenyen hatott a játékokra, a játékadaptációk rendre elbuknak, a videójátékok eszközkészlete pedig nehezen szivárog át a filmekbe, jobbára a képi gegek szintjén marad. A két médium nagy találkozása úgy tűnik, várat még magára. 

80 huszár

Sára Sándor életműve színvonalánál és sokszínűségénél fogva is a magyar filmtörténet csúcsteljesítményei tartozik. Egyszerre találhatóak benne korszakos jelentőségű dokumentum- és játékfilmek, ráadásul utóbbiak stilárisan és tematikailag igencsak különböznek egymástól. Jóllehet Sára csupán fél tucat játékfilmet rendezett, ezek között akad „cselekvő film” a hatvanas dekádból (Feldobott kő), szatíra a hetvenesből (Holnap lesz fácán), továbbá a későkádárista Magyarország anomáliáit feltérképező (és a készülő rendszerváltás ellentmondásosságát is megsejtő, váteszi) művészfilm a nyolcvanas évekből (Tüske a köröm alatt), valamint háborús dráma a kilencvenes évekből (A vád).

Enyedi Ildikó a Testről és lélekről című alkotása öt díjat, köztük a legjobb játékfilmnek járó Magyar Filmdíjat nyert el a 3. Magyar Filmdíjon. Rudolf Pétert választották az akadémia tagok a legjobb férfi színésznek az 1945-ben nyújtott alakításáért. A Kincsem kapta a közönségdíjat, Fazakas Péter Árulók című alkotása pedig mind az öt televíziós kategóriában nyert. 

Március 11-én, vasárnap a 3. Magyar Filmdíj gálaestjén a Vígszínházban 5 műfaji és 16 szakmai kategóriában adták át a 3. Magyar Filmdíjakat. A legjobb játékfilm díját a Testről és lélekről című alkotásnak ítélték. A filmért Enyedi Ildikó elnyerte a legjobb forgatókönyvért és rendezésért járó díjat is, valamint Borbély Alexandra kapta a legjobb női főszereplőnek, Tenki Réka pedig a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat. A legjobb férfi főszereplő Rudolf Péter lett az 1945 című filmért. A közönségdíjat Herendi Gábor a Kincsem című filmje kapta.

A Wire másként van bedrótozva, mint a szokásos zsaru-sorozatok. Több benne a realizmus, mint a hősiesség. 

A tévé és a mozi bő félévszázada kezdődött vetélkedésének története az elmúlt években több kisebb fordulatot vett az Egyesült Államokban, a köldöknézésbe és a speciáleffektek hajszolásába merülő Hollywooddal szemben egyes tévétársaságok krajcáros, ámde nagy művészi hozamú ötletek sorát vetették be. Az olyan régi vágású sorozatok mellett, mint a Helyszínelők és mutánstársai, illetve az olyan újszerűbbnek tetsző, de lényegében csupán a klasszikus sémákat újrafazonírozó darabokkal szemben, mint a 24, feltűnt néhány rendhagyó kivitelű széria, a Deadwood, a Shield és a Drót. A tömegek szórakoztatását amerikai terepen szokatlannak tekinthető eszközökkel megcélzó utóbbi sorozat különösen jól jelzi, hogy milyen jelentékeny mértékű a teremtő energiák felhabzása napjaink tévéiparában. A Drót alkotói mintha a 19. századi európai romantikus realista írók Amerikába vetett szegény rokonai lennének, művük széles szociológiai térképet rajzoló izgalmas bűnfilmfolyam, amely kivált realizmusával és sztoriépítési megoldásaival lepi meg a nézőt. Az egyszeri és a sokat tapasztalt nézőt egyaránt.

Április 6. és 8. között rendezik meg Magyarországon az első nemzetközi filmfesztivált gyerekeknek. A háromnapos családi filmünnepen 4-14 éves gyerekeknek szóló kisfilmeket, animációkat és dokumentumfilmeket láthat a közönség. Két vetítés között filmes, animációs, kaszkadőr, sminkes, storyboard, virtuális valóság workshopok, képregény és film market, valamint a legnépszerűbb gyerekfilmek szinkronhangjai várják a látogatókat. 

A Cinemira - Nemzetközi Gyerekfilm Fesztivállal a szervezők szeretnék felhívni a figyelmet a gyerek- és ifjúsági filmek fontosságára, feléleszteni a hazánkban jelentős múltra visszatekintő gyerekfilmes hagyományokat, gyerekfilm gyártást. A Cinemira kifejezetten gyerek- és családi filmeket mutat be rövid animációs, élőszereplős és dokumentumfilm kategóriában. A versenyprogramba 1500 filmet neveztek a világ minden tájáról, az előzsűri mintegy 60 alkotást választ versenybe. A fesztivál zsűrijében a hazai és a nemzetközi filmvilág olyan elismert alkotói és képviselői foglalnak helyet, mint Deák Kristóf, a Mindenki című Oscar-díjas rövidfilm rendezője, Aneta Ozorek, az Amszterdami Animációs Fesztivál művészeti igazgatója, Böszörményi Zsuzsa többszörös díjnyertes és diák-Oscar díjas filmrendező, Michael Harbauer, Európa egyik legjelentősebb gyerekfilm fesztiváljának, a Schlingel Film Festival igazgatója.

Vállalásnak maximálisan tiszteletreméltó, kivitelezését tekintve kimondottan színvonalas, ahogy Köbli Norbert forgatókönyvíró és aktuális rendezőtársai (időrendben: Bergendy Péter, Fazakas Péter, Szász Attila, Kovács István) tévéfilmek során át dolgozták-dolgozzák fel a nem is olyan régmúlt világát és kevésbé ismert eseményeit, besúgók világától repülőgép-eltérítésen át az I. Világháborúig. Az egy órát általában nem sokkal meghaladó vagy éppen alulról súroló alkotások között persze akadnak különbségek, de igénytelenséggel, a választott téma bagatellizálásával egyik sem vádolható, ráadásul Köbli jó érzékkel alkalmazza a műfaji forgatókönyvírás mesterfogásait, azaz történetei nem csak a dokumentumfilmek és történelmi drámák szerelmesei számára lehetnek ismerősek vagy élvezhetőek, hanem gyakorlatilag bárkinek, aki nem idegenkedik az ún. kommersz filmektől.

Szász Attila rendező és Köbli immár harmadik alkalommal dolgozott együtt (Szászon kívül csak Fazakas jegyez egynél több Köbli-szkriptet), és ahogy korábbi közös műveikről, A berni követről és – különösen – a Félvilágról, úgy az Örök télről is elmondható, hogy leginkább moziban lenne a helye, nem a tévében. Az egykori Szovjetunióba deportált magyarok, közelebbről a (főleg) német nemzetiségű nők kálváriáját feldolgozó és nekik emléket állító alkotás minden szempontból magabiztosan teljesít, bőven meghaladva a tévéfilmekkel szemben hagyományosan támasztott (és idejétmúlt) elvárásokat. Jó értelemben szórakoztatva hívja fel a figyelmet egy szomorú korszak szomorú, és szinte már el is feledett történéseire, az ok nélkül megalázott, tönkretett vagy megölt emberek sorsára. Ahogy írtam is: színvonalas kivitelezés, tiszteletreméltó vállalás. A „sorozat” egyes darabjai nem mindenben működnek ugyanúgy, és az eddigi produkciók közül talán a legambiciózusabbnak mondható Örök tél sajnos nem feltétlenül a legjobb is egyben. (Én amúgy a kevésbé „nemes” és „humanista” Félvilágnak szavaznám meg a koronát.)