#METOO HOLLYWOOD
A Weinstein-botrány közvetett hatásai és a globálisan kibontakozó #MeToo mozgalom kifutása még megjósolhatatlan, de a szexuális zaklatások kapcsán fellángoló, a legszélsőségesebb reakcióktól sem mentes vita pontosan jelzi, hogy Hollywood önvizsgálata is elkerülhetetlen.

Huber Zoltán: A nemek arca (Hollywood lázadása)
Schubert Gusztáv: A meteor (Az erőszak mítosza)
Vágvölgyi B. András: Elbizonytalanodó halálbiztos (Tarantino vs. Uma Thurman)
Baski Sándor: A férfi megfizet (Rape & revenge filmek)
Sepsi László: Az oroszok voltak (Francis Lawrence: Vörös veréb)

ÚJ RAJ
Benke Attila: A Fruitvale metrómegállótól Wakandáig (Ryan Coogler)

HACKER-FILMEK
A hacker hosszú időn át mindössze a rejtett számítógépes adatokhoz hozzáférés illegális szakértőjének látszott. Az újabb fejlemények tükrében már nem a törvénytelen adathalászat látszik a legfőbb problémának, hanem a közvélemény – különösebb technológiai szaktudást nem is igénylő – meghekkelése, amivel adott esetben akár választásokat lehet nyerni.

Barotányi Zoltán: Ördög bújt a processzorba (Hacker-filmek)

JEAN-LUC GODARD
Godard pár közismert rendezőtársával rácsimpaszkodik a függönyre a cannes-i fesztiválpalota dísztermének színpadán, így próbálja megakadályozni, hogy szétnyíljon. A Kifulladásig rendezőjének hatvannyolcas szerepéről ezt a forradalmi hevületű gyorsfényképet őrzi a kollektív emlékezet. Nem minden alappal.

Ádám Péter: A forradalom délibábja (Jean-Luc Godard 1968-ban – 1. rész)

MAGYAR MŰHELY
Murai András – Németh Brigitta: Amnézia ellen (A magyar Gulág-filmek)
Hirsch Tibor: Nők, akik figyelnek (Kádár-kori álmok: az emancipáció)
Báron György: A leselkedő Isten (Jeles András: A rossz árnyék)
Soós Tamás Dénes: „Hiánycikk az emberszeretet” (Beszélgetés Lengyel Balázzsal)
Bokor Ágnes: „Művészkedni sokkal könnyebb” (Beszélgetés Bergendy Péterrel)
Kránicz Bence: Sugárzó szomorúság (Új magyar kisjátékfilmek)

FESZTIVÁL
Simor Eszter: A valóság rekonstrukciója (Berlin)
Rudolf Dániel: Magánbűnök, közerkölcsök (Cseh és Szlovák Filmkarnevál)

KRITIKA
Kolozsi László: Thália szabadtéri temploma (Sándor Pál: Vándorszínészek)
Forgács Iván: Kiúttalan (Szergej Loznyica: A szelíd teremtés)
Vajda Judit: A frontkatonák csodálatos élete (Albert Dupontel: Viszontlátásra odafönt)

A címlapon: Florence Quentin: Senki sem tökéletes (Gérard Depardieu és Catherine Deneuve) – A Cirko Film bemutatója

Április 2. az autizmus világnapja, ebből az alkalomból osztjuk meg, Dicső Dániel Sorsfordító című kisfilmjét, amely a gyerekközösségek érzékenyítésének céljából született meg, hogy könnyebben megértsék és elfogadják autista kortársaikat.

A filmben egy autista és egy mozgássérült kisfiú fiktív történetén keresztül szembesülhetünk a tizenéves autista fiú, Jancsi sajátos világával, elfogadás iránti vágyával és iskolai közösségével.

Az Autisták Országos Szövetsége támogatásával a bemutató az Autizmus Világnap 2016 programsorozat részeként valósulhatott meg. 2017. áprilisától a Suli-Mozi programban is kérhető a vetítése szemléletformáló programokhoz. 2017. októberében bekerült a III. Magyar Speciális Független Filmszemle versenyprogramjába, amelyen az „Együtt Közösségi Nagydíjat” szavazta meg az alkotásnak a zsűri.

A Dargay Attila-díjat 2017-től a magyar animáció ifjú tehetségének ítéli oda a Jameson CineFest. A díjról, melyet 2018-ban is a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ajánlott fel 1.000.000 forint értékben, Dargay Attila özvegye, Henrik Irén, a MOME rektora, Fülöp József, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, M. Tóth Géza döntenek.

A fesztivál 30 évnél fiatalabb magyar nemzetiségű animációs filmesek jelentkezését várja.

A nevezési határidő: május 31. 

Jelentkezni szakmai önéletrajzzal és egy elkészült filmmel lehet, a nevezési lap innen tölthető le. A fesztivál az öt legjobb nevező listáját augusztus közepén hozza nyilvánosságra, a díjátadó a Jameson CineFest záróünnepségén, szeptember 22-én lesz.

Ernest Cline 2011-ben megjelent bestsellere jelzésértékű tünete a geekkultúra egyre masszívabb fősodorbeli dominanciájának. A Ready Player One nemcsak az egykori X-generációs kívülállóknak szolgáltatott igazságot, de akaratlanul is nagyon elkapta az uralkodó korszellemet. A popkultúra persze már jó ideje felismerte a közönség köré húzott fikciós univerzumok gigantikus lehetőségeit, így ami egykor a fanatikusok belügyének számított, ma az egyik legvonzóbb árucikk. Az átlagízlés elutasításából és a mélyebb megértésből táplálkozó rajongói hozzáállás paradox mód nemcsak kimondottan divatossá vált, de a különféle meta-univerzumok és burjánzó utaláshálók egyértelműen ezt a fajta befogadói magatartást jutalmazzák.

A Ready Player One önparódia határáig (na jó, néha azon is túl) merészkedő kocka-fantáziájában a sivár valóság helyett mindenki egy virtuális valóságban tölti az idejét, sőt itt csak az lehet kiválasztott, aki megérti és követi az excentrikus Alkotó tömegkultúrális ízlését. Cline írása nemcsak azért nagyon érzékletes, mert a fanatikus rajongást és a mértéktelen popfogyasztást avatja a legfontosabb erényekké, de a gonosz vállalattal leszámoló maroknyi különc harca is legalább ennyire ellentmondásos. Az önálló egyéniségek és a profitra vadászó hadsereg fiktív összecsapása sajátos fénytörést kap mostanság, hisz az információhoz egyre inkább csak az egykori különcök és garázsokban bütykölő kockák hatalmasra hízott cégein keresztül férhetünk hozzá. A Ready Player One alapanyagából tehát rengeteg izgalmas irányba el lehetett volna indulni, de mivel az adaptációra Steven Spielberg jelentkezett be, nagyjából lehetett sejteni, mire számíthatunk.

2015 nyarán indította el Inkubátor Programját a Filmalap, azzal a céllal, hogy segítse a fiatal filmesek pályakezdését. A program keretében az átlagosnál szerényebb (játékfilmeknél 62, animációs filmeknél 82, dokufilmeknél 22 millió) összeg nyerhető el, vagyis a kisebb, intimebb, könnyebben megvalósítható projektek vannak előnyben. (Az Inkubátor elindítását a fillérekből forgatott VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan sikere ihlette.)

A program menetrendje a kezdetektől ugyanaz: egy treatmenttel lehet pályázni, a beérkező filmtervekből az előzsűri kiválasztja a 10 legjobbat, az alkotók ezután egy nyilvános pitch fórumon próbálják a közönséget és a szakmai zsűrit meggyőzni, hogy az ő projektjük kapjon támogatást. (A közönség 2, a zsűri 3 filmtervet szavazhat meg.) Ami változott idén: a 10 alkotó(páros) – a Filmalap forgatókönyv-fejlesztési támogatásának köszönhetően – már kidolgozott forgatókönyvekkel érkezett a Pitch Fórumra, így ha a közönség nem is, de a zsűri már a szkripteket is figyelembe vehette a végső döntés meghozatala előtt. Ami nem változott: idén is komoly érdeklődés kísérte a szakma részéről a programot, voltak, akik már be sem fértek a Toldi nagytermébe.

Sajátos nézőpontot választott bemutatkozó kémtörténetéhez a CIA egykori elemzője, Karen Cleveland. A Tudnom kell orosz alvósejtekre vadászó hősnője csak nagy nehézségek árán képes összeegyeztetni a szeretett munkáját a családi életével, különösen miután a vizsgálódásai során szörnyű titkokra bukkan. Az ügynökthriller és a családi melodráma keverésének természetesen komoly hagyományai vannak, ahogyan a férj és a gyerekek szappanoperás bonyodalmai sem most randevúznak először az amerikai kertvárosi hétköznapokba beépülő oroszokkal. A kiváló The Americans rajongóira már csak a hasonló alapállás miatt is kellemes percek várnak, de a könyv elsősorban a hivatás és a magánélet között őrlődő nő perspektívája miatt érdekes.

A három vonalon kibontakozó sztori nagyjából egyforma arányban fókuszál a hősnő múltjára, a négy gyerek körüli nehézségekre és a gyanúba keveredő férjjel kapcsolatos nyomozásra. Bár a történetszálak külön-külön nagy forradalmi újdonsággal nem szolgálnak, egymásba fonódva hatásosan erősítik egymást. A főszereplő belső monológokban megfogalmazott vágyai és szorongásai szépen előkészítik a ránk váró fordulatoknak, ahogyan az elbeszélést taktikusan megakasztó visszatekintések is ügyesen árnyalják a figurákat. Cleveland nagy hangsúlyt helyez az anyaság lelki oldalaira, ami nemcsak a későbbiek szempontjából fontos, de alapvetően meghatározza a főszereplő karakterét.

Az Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál, Szolnok a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, Médiatanács és a Tisza Mozi Kft. díjfelajánlásával pályázatot hirdet a fesztivál szignálfilmjének elkészítésére.

A résztvevők köre

Bármely magyarországi, filmes képzésben résztvevő főiskolai vagy egyetemi hallgató. Egy pályázó legfeljebb két alkotással nevezhet. Több hallgatóból álló csoportok alkotásait is várják.

Tartalmi szempontok

Illeszkedjen a rendezvény jellegéhez (lsd. lentebb).

Szerepeljen benne a következő szöveg:

      - Alexandre Trauner ART/FILM Fesztivál, Szolnok
      2018. október 16-21

Megjelenítendő szponzorok:

      - MTVA, EMMI, NKA, MMA, NMHH, Szolnok Megyei Jogú Város.

Technikai jellemzők

1920x1080 pixel, 25 fps, sztereó hang, 25-30 másodperc hosszúság
Formátum: avi, mov, wmv, mp4