[TARA: női megvalósító, női Buddha]

2014-ben mutatták be először a Hannah: a Buddhizmus útja Nyugatra (Hannah: Buddhism's Untold Journey) című filmet, mely Hannah Nydahl (született: Hannah Christiansen [1946-2007]) dán származású buddhista gyakorló, kutató és tanító életútját mutatja be, gyermekkorától kezdve a haláláig.

Egy kimagaslóan erős, stabil, elkötelezett és inspiráló női alakot ismerhetünk meg belőle, aki lényegi szerepet töltött be abban a folyamatban, hogy a tibeti buddhizmus eljutott Keletről (Tibetből és Nepálból) Nyugatra, és gyökeret vert a nyugati világban. A film bemutat továbbá egy bensőséges és érzelemgazdag párkapcsolatot is: Hannah és Ole Nydahl kapcsolatát, melyben egyenrangú, egymást kölcsönösen támogató és kiegészítő felek voltak. Ugyanannak a teljességnek a részei.

A film egyik érdeme, hogy Hannah-t úgy mutatja be, mint aki a Gyémánt Út Buddhizmus Karma Kagyü vonalának terjesztésében ugyanolyan jelentős és alapvető szerepet töltött be, mint férje, Ole Nydahl; hogy tehát kiemelte: Hannah és Ole közös vállalkozásában az előbbi szerepe a legkevésbé sem volt alárendelt. Ez azért sem tekinthető magától értetődőnek, mivel azok, akik akár „bennfenntesként”, tehát Karma Kagyü gyakorlókként, akár kívülálló megfigyelőkként, érdeklődőkként viszonyulnak a Karma Kagyü buddhizmus nyugati terjesztéséhez, és konkrétan Hannah-hoz és Oléhoz, néha hajlamosak erről megfeledkezni, és Ole Nydahlnak nagyobb szerepet tulajdonítani ebben a történetben. A filmből világosan kiderül, hogy erről nincs szó: a Karma Kagyü vonal nyugati története nem hogy nem lett volna ugyanaz a két fél bármelyikének hiányában, hanem kétségesnek tekinthető, hogy ez a történet egyáltalán lejátszódott volna egyik vagy másik fél nélkül. A szerepük más volt ebben a küldetésben, de ugyanazt a feladatot vitték. Hannah talán inkább a háttérbe húzódott, ettől azonban a jelentősége nem volt kisebb, mint Oléé. Egyazon ikercsillag két tagjáról van szó.

[SPOILERMENTES] Látványos? Igen. Hangos? Eléggé. Nagyon sok szuperhős vonul fel és meglepő dolgok történnek?! Hajjaj, de még mennyire! Mindenki megnyugodhat, a Marvel aktuális zászlóshajója üzembiztosan szállítja az attrakciót, a menetrendszerű pattogatott kukoricázást továbbra sem fenyegeti semmi. A kassza felrobban és csendben gördülnek tovább a futószalagok, nem nagyon van itt más, csak a szokásos ügymenet. Úgyhogy aki esetleg a márka minősége miatt aggódott, az nyugodtan lapozzon!

Akad itt azért persze egy szép nagy kövér “de” is! Már a középkori keresztény teológusok beleütköztek a mindenhatósággal kapcsolatos filozófiai és logikai ellentmondásokba. A probléma legáltalánosabb megfogalmazása, hogy ha egy isten (vagy istenek egy csoportja) bármit megtehet, akkor vajon teremthet(nek)-e olyan követ, amit nem tud(nak) felemelni? Nos, a Marvel alkotói a saját bőrükön tapasztalhatták meg, milyen (khm) súlyos következményekkel jár az ilyen kövek megteremtése. Bár a fenti paradoxonnak számos különféle feloldása létezik, ezek egyike sem túlzottan hízelgő a teremtőkre nézve, a végeredményről nem is beszélve.

[SPOILERES ELEMZÉS] 2004-ben, majdnem egyidőben debütált két később kultikussá váló sorozat. Az HBO-n futó Deadwood klasszikus történetvezetésével és a western hagyományainak ápolásával a régi iskolát képviselte, a J.J. Abrams és Damon Lindelof-féle Lost eközben gátlások nélkül írta újra a műfaji és dramaturgiai szabályokat. A Deadwoodot három rövid évad után elkaszálta a csatorna, míg a hat szezonig és 121 epizódig jutó, töretlenül népszerű Lost trendet teremtett – Abrams Mystery Box-koncepciója az utódsorozatok mellett Hollywoodot is vírusként fertőzte meg. A kör most zárult be: az HBO legújabb szuperprodukciója egy olyan széria, amely a Lost örökségét a klasszikus western metakulisszái mögött viszi tovább – Abrams produceri asszisztálása mellett.

A Lost-formula lényege az információk kreatív adagolása különféle rafinált elbeszéléstechnikai eszközök segítségével. Az összekuszált idősíkok, a sűrűn váltogatott nézőpontok és az ismétlődő motívumok használatának egyetlen célja a közönség aktivizálása, hogy a két epizód sugárzása közti holtidőt a rejtvényfejtés izgalma tölthesse ki. Ha túl nagy a homály, vagy ellenkezőleg, túl egyszerű a megoldás, a néző érdeklődését veszti, az egyensúlyi helyzet megtalálása ezért kulcsfontosságú: olyan – lehetőleg zárt, saját szabályok szerint működő – fikciós teret kell teremteni, ahol ugyan bármi megtörténhet, de a kiismerhetőség reménye sem tűnik el.

Magyar sikert hozott a Macedón Cinematheque-ben április 12-19. között megrendezett Filozofikus Filmek Fesztiválja. A szakmai zsűri fődíját, az Arany Baglyot Vranik Roland Az állampolgár című drámája nyerte.

A Fekete kefe és az Adás című filmeket is jegyző Vranik Roland legutóbbi filmje, Az állampolgár egy megrázó szerelmi történet, mely amatőr színészekkel, minimalista eszközökkel és sok humorral mutatja be egy másik országba való beilleszkedés emberi oldalát. 

Az állampolgár világszerte sikerrel szerepel a filmfesztiválokon, a portugáliai Fantasporto-ról a legjobb forgatókönyv, a kaliforniai Cinequest filmfesztiválról a legjobb filmdráma díját hozta el korábban. Vranik Roland filmjét az egyetemisták zsűrije díjazta Hágában, Várnában megkapta az Arany Aphrodité fődíjat, Saitamában pedig a zsűri különdíját. Tavaly a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon Az állampolgár nyerte el a legjobb női – Máhr Ágnes – és a legjobb férfi alakítás –  dr. Cake-Baly Marcelo amatőrszínész – díját is, továbbá a legjobb film és a legjobb rendező díját. Torontóban Az állampolgár az Európai Uniós Filmfesztivál közönségdíjasa volt.

A cseh új hullám nem a papa mozija, hanem az álszentek összeesküvése ellen lázadt. A papa mozija, irodalma ugyanis Svejkig visszamenőleg a konok, megátalkodott életszeretet jegyében tartotta távol magát a bürokraták, pártkatonák, embergyűlölők rideg falanszterétől, az emberi természetet gúzsba kötő doktrináitól. Nem csak a cseh reformmozgalom kereste az emberarcú társadalmat, a hatvanas évek cseh filmje is, az új hullám kerülte a felszínes politizálást, mélyebbre merült, a rossz kormányzás következményeit, az új és új alakot öltő butaságot röhögte ki, ezért frenetikus ma is. A nevetségesség öl, de Forman, Menzel, Passer nevetése inkább ellenméregként hatott, kigyógyított a heveny hülyeségből.

Prágától keletre, Kutná Hora közelében fekszik az egykori királyi város Čáslav. Ovális alakú városmagját hajdani városfalak maradékai övezik. A szájhagyomány szerint Szent Péter-Pál templomában hantolták el Jan Žižka huszita hadvezér, a táboriták vezetőjének csontjait. Ebben, a napjainkban majd tízezer lelket számláló városkában született Miloš Forman, 1932. február 18-án, a Forman házaspár legkisebb fiúgyermekeként. Tíz évvel volt fiatalabb bátyjainál és 1940-ig, nyolcéves koráig élt szülővárosában.

Szilágyi Zsófia a Filmalap Inkubátor Programjában Szamosi Zsófia főszereplésével készítette el EGY NAP című filmjét egy háromgyerekes nő percekre beosztott idejéről. A világpremier Cannes-ban lesz májusban a Kritikusok Hetén, a magyar alkotás versenyben lesz a legjobb elsőfilmet illető Arany Kamera díjért is. 

Nyilvánosságra hozta a versenyfilmeket a cannes-i filmfesztivál Kritikusok Hete (Semaine de la critique) programja. Szilágyi Zsófia Egy nap című első mozifilmjével meghívást kapott a nagy presztízsű versenybe, ahol minden évben mindössze hét pályakezdő filmrendező mutatkozhat be. A korábbi évek felfedezettjei között volt Jacques Audiard, Alejandro González Iñarritu, Ken Loach, François Ozon, Wong Kar Wai, Jeff Nichols és Kocsis Ágnes is. 

Szilágyi Zsófia Enyedi Ildikó és Gothár Péter osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakán. Egy nap címmel a Filmalap Inkubátor Programjában készült első mozifilmje. A film főhőse egy háromgyerekes anya, a cselekmény nagy része a hétköznapok rutinjára épül, a háttérben a házasság válsága húzódik. A dráma a „halasztásra ítélt pillanatokból” bontakozik ki.

Szilágyi Zsófia forgatókönyvíró-rendező, Szamosi Zsófia főszereplő, Kenesei Edina és Pataki Ági producerek, az Egy nap női alkotócsapata arra vállalkozott, hogy bemutassa egy kisgyerekes anya percekre beosztott idejét. „A rutinszerű cselekvésekkel túlterhelt idő, a feladatok ideje ütközik azzal, amit nem lehet ismételni” – vallja Szilágyi Zsófia. 

Az Egy nap gyártását a Filmalap a pályakezdő alkotókat segítő Inkubátor Programjának keretében 62 millió forinttal támogatta. Szilágyi Zsófia filmjét, mely a tervek szerint ősszel lesz látható a hazai mozikban, a Partnersfilm gyártotta Kenesei Edina és Pataki Ági vezetésével, az operatőr Domokos Balázs, a vágó Szórád Máté volt.

A Filmalap kezdeményezésére ezentúl április 30-án lesz a magyar film napja, amit vetítések és programok kísérnek országszert. A hagyományteremtő céllal elindított kezdeményezéshez néhány nap alatt több tucat filmes szervezet, köztük a filmforgalmazók és a legnagyobb mozihálózat is csatlakozott. 

Az első magyar filmet, a Zsitkovszky Béla rendezésében készült A táncz című alkotást 117 évvel ezelőtt, 1901. április 30-án mutatták be az Uránia Tudományos Színházban, a mai Uránia Nemzeti Filmszínházban, amelynek tetőteraszán forgatták. Ezentúl ez a nap lesz minden évben a magyar film nagy korszakai és alkotói előtt tisztelgő magyar film napja. 

A napokban közzétett felhívás arra buzdítja a mozikat, a forgalmazókat, a művelődési házakat, könyvtárakat, iskolákat és minden kulturális és oktatási intézményt, hogy saját szervezésű programokkal csatlakozzanak a hagyományteremtő ünnepléshez. A programok lehetnek vetítések, találkozók, szakmai beszélgetések, játékos vetélkedők – bármi, amivel a csatlakozó intézmények országszerte meg tudják szólítani és be tudják vonni a filmszerető közönséget. A már csatlakozott intézmények között van az Art Mozi Egyesület, a Budapest Film, a Cinema City, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Filmakadémia, az Uránia Nemzeti Filmszínház és számos forgalmazó, vidéki művelődési ház és mozi.