A legjobb rossz filmek képzeletbeli dobogóján a 9-es terv az űrből (Plan 9 from Outer Space) és a The Room vitathatatlan éllovasai mellé a Szamuráj zsaru (Samurai Cop) az egyik legesélyesebb befutó. Ed Wood és Tommy Wiseau magnum opusaihoz hasonlóan Amir Shervan főművét is a letörhetetlen gyermeki lelkesedés teszi csodálatossá. Az iráni származású író-rendező a Halálos fegyver sikerein felbuzdulva, a maga szerény eszközeivel megpróbálta összegezni mindazt, amit a nyolcvanas évek akciófilmjeiben divatosnak gondolt. A minden tekintetben elbaltázott végeredmény azért lenyűgöző, mert az alkotók védőháló és ernyő nélkül vetették magukat a feneketlen mélységbe.
A Teheránban született Amir Shervan szülőhazájában sorra gyártotta a hazai közönséget célzó filmeket, majd az iszlám forradalom után Amerikába emigrált és néhány év kihagyás után újra kamera mögé állt. 1987-től évente megírt és megrendezett egy-egy kelendőnek gondolt C-kategóriás akciófilmet. Hollywood Cop, Killing American Style, Young Rebels - az ínycsiklandozó címek önmagukért beszélnek. A Szamuráj zsaru a legszórakoztatóbb, az ő szempontjából nézve legrosszabbul sikerült munkája, ami egyben az utolsó is a pályáján. 2006-os haláláig többé nem forgatott, és már nem érhette meg azt sem, hogy a közösségi média felfutásával a trash rajongói között afféle kultrendezővé avanzsált.